Árt a gyereknek évi 1 kiló kosz?

Ha ellenálló, erős gyermekeket szeretnél nevelni, akkor nemcsak a kemikáliákkal dúsított tisztálkodószerek használatán kell elgondolkoznod, de muszáj lesz kiegyezni az állatszőrrel és a kosszal is: még ha a lakásban ragaszkodsz is a patikatisztasághoz, legalább az udvaron vagy a parkban hagyd őket állatokkal, földdel, homokkal, sárral játszani, akár már egész kiskoruktól. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fertőzésveszélyes macska- vagy kutyaürüléktől, vagy más veszélyes területektől ne tartsd távol őket, de a lakásban földre esett ételt például nyugodtan megehetitek.

Az a közmondásos évi egy kiló kosz, amire egy gyermeknek szüksége van az egészségéhez, nem csupán mendemonda: az Északnyugati Egyetem kutatói egy Fülöp-szigeteki tanulmány adatait elemezték, melyben az ott lakó 3300 anya gyermekeit vizsgálták kiskoruktól felnőttkorukig. A háztartások higiéniai viszonyait, a háziállatok jelenlétét, a családok anyagi helyzetét, majd a felnőtt gyermekek vérét elemezték, és meglepő eredményre jutottak: a C-reaktív fehérje szintje, mely a fertőzésekről nyújt információt, nyolcvan százalékkal alacsonyabb volt az állatokkal, természetközelben felnőtt Fülöp-szigeteki fiatal felnőttek vérében, mint a tisztább környezetben felnőtt amerikaiakéban. Azaz a "vidékiek" sokkal kevesebb gyulladásos megbetegedésben szenvedtek felnőttként, mint a nagyvárosi amerikaiak.

Standovár Sára gyermekpszichológus szerint nagyon fontos, hogy ne korlátozzuk a gyereket a játékban. "Az mindenféleképpen jó, ha a gyerekek nincsenek korlátozva a játékban. Persze nem muszáj őket rákényszeríteni a piszkolós játékra, de valószínűleg maguktól is azt fogják választani. Van bennük egy természetes igény, hogy megismerjék a természetet, tapintási ingereket kapjanak, érezzék, milyen az, ha folyik a sár, milyen az, hogy szilárd halmazállapot, hogy alkossanak. Ha - szélsőséges esetben - egy gyermek folyton azt tapasztalja, hogy neki nem szabad valamit, az kihat a szülőkkel való kapcsolatára, illetve arra is, amit ezekben a játékokban szimbolikusan megélne. Egy kényszeres, mindent tiltó anyuka mellett ő is könnyebben lesz kényszeres szemléletű, tökéletességre túlzottan törekvő, precíz, szorongó, vagy akár túlzottan félénk. Ahhoz ugyanis, hogy leküzdjük a betegségeket, először kis dózisban meg kell velük ismerkednünk- erről szólnak a védőoltások is -, és ugyanez igaz az életre is. Ha a család azt közvetíti egy gyermek felé, hogy ez a világ veszélyes, félni kell, tele van baktériumokkal, amikkel segítség nélkül ő nem tud megküzdeni, akkor könnyen kialakulhat az önbizalomhiány, elmúlhat a nyitottság a világ felé. Persze ez még nem alakul ki akkor, ha az ünneplő ruhában nem engedjük a gyerekeket pocsolyába ugrani, vagy időnként lefertőtlenítjük a kezét, de a szélsőséges tiltás már eredményezhet megváltozott viselkedést."