világnézet szélsőségesek fiatalok reménytelenség felsőoktatás radikális egyetemista
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Egyre többször érzékelhető egyetemista fiatalok részéről kemény hangú megnyilvánulás, és egyre több helyen beszélnek arról, hogy a fiatalok egyre nagyobb százaléka szimpatizál a szélsőjobbos eszmékkel. Hogy mi ennek az oka, politológusok és szociológusok napokig tudnák elemezni - a Life.hu most arra volt kíváncsi, mit gondolnak minderről az érintettek.

Zsidózás az ELTE-n

Pár nappal ezelőtt az ELTE-n egy ajtón felfüggesztett névtábla mellé ragasztott üzenet borzolta a kedélyeket: "Zsidók! Az egyetem a miénk, nem a tiétek! Üdvözlettel: a magyar hallgatók..." A címzettek Heller Ágnes filozófus és György Péter esztéta voltak, a felszólítás az esztétika tanszéken volt látható. Teller Katalin, a tanszék adjunktusa a következő megjegyzéssel tette fel a fotót a Facebookra: "Ha valaki azt gondolta eddig, lejjebb már nem mehetünk, akkor tessék" - olvashattuk a Hír24-en. Hála istennek a közösségi oldalon megjelenő diákok kommentjeiből kiderült, hogy korántsem minden magyar hallgató osztja a nézeteket, a példa mégis kirívó és döbbenetes: hogyan és miért történhetnek ilyen események egy felsőoktatási intézményben?

Forrás: Facebook/Teller Katalin
Forrás: Facebook/Teller Katalin

"A szüleim nem tudják fizetni a tandíjat"

A Life.hu talált egy 26 éves, szélsőjobboldali nézeteket valló fiatalembert, aki jelenleg kommunikáció szakos hallgató, és hajlandó volt beszélni arról, miért látja úgy, hogy a szélsőséges eszmék teszik majd jobbá a világot. A fiatalember neve elhallgatását kérte a laptól.

"Mielőtt bárki félreértené, nem politikai nézeteim miatt kérem a névtelenséget, hanem azért, mert ahhoz, hogy őszintén tudjak a kérdésről beszélni, családi hátteremet is be kell mutatnom. Nem szeretném, ha a szüleim félreértenék mondataimat, ha magukra ismernének, vagy a szomszédok, barátok ismernének rájuk.

Egyszerű, szegény családból származom, anyám dajka egy óvodában, édesapám szobafestő. Vállalkozóként dolgozott, amíg bírta, de most már évek óta feketén maszekol. Nem bírta fenntartani a vállalkozást, visszaadta az adószámát. Azóta kevesebb a munkája is, mert számla nélkül szűkül a kör, nem tudja hirdetni magát, szájhagyomány útján meg vagy akad meló, vagy nem. Inkább nem. Szóval én már az érettségi környékén tudtam, hogy ha nem vesznek fel állami finanszírozással az egyetemre, akkor nem tudok tanulni, a szüleim nem tudják fizetni a tandíjat, én meg nem vagyok hajlandó diákhitelt felvenni. Szóval csak a harmadik nekifutásra jutottam be olyan pontszámmal, ami mellett nem kellett már fizetnem a tanulásért.

Érettségi után az első évben az emelt szintű érettségire készültem, hogy legyenek pluszpontjaim, a második évben meg nyelvet tanultam, nyelvvizsgára készültem. Szerencsém volt, mert az egyik volt osztálytársam angol szakra ment, haverok maradtunk, segített felkészülni. Nélküle esélyem se lett volna nyelvórákat fizetni, még a vizsgadíjra is kuporgatnom kellett a pénzt... és dolgoztam én mindent, hogy összejöjjön: voltam eleven hirdetőoszlop, szórólaposztó, meg takarító gyorsétteremben is, de végre összejött annyi pénz, majd annyi pont, hogy állami finanszírozással tudok tanulni."

Thinkstock
Thinkstock


Nem hisznek a demokráciában

A hazai ifjúság körében 2008-ban mért negatív trendek tovább erősödtek: nőtt a demokrácia-szkepszis, a Kádár-nosztalgia, a perspektívátlanság, az átlag feletti Jobbik-befolyás. Míg 2008-ban 52 százalék volt a demokráciát minden körülmények között elfogadók aránya, addig ma az egyetemistáknak, főiskolásoknak csak a 39 százaléka vélekedik így, további 33 százalékuk szerint bizonyos körülmények között jobb a diktatúra, míg 28 százalékuknak mindegy. "Nagyon veszélyes helyzet áll elő, ha már a leendő értelmiségiek sem hisznek a demokráciában" - figyelmeztet az Atv.hu oldalán Szabó Andrea szociológus, a nemrégiben publikált Aktív fiatalok című, egy évvel ezelőtt elvégzett országos egyetemista-kutatás vezetője.


"Nem szeretnék lyukas talpú cipőben járni az előadásokra"

"Persze a tanulás mellett továbbra is dolgozom, hiszen ha nem akarok lyukas talpú tornacipőben megjelenni az előadásokon, akkor dolgoznom kell a cipőért. A szüleim nem tudnak pénzt adni, és igazából, ha tudnának is lecsípni egy keveset a magukéból, ma már el se fogadnám. Van két kisebb testvérem, nem viszem el a szájuktól a falatot, inkább én lopok be hozzájuk néha ezt-azt: csokit, gyümölcsöt, apróságot. A múltkor a nagyobbik öcsémnek én vettem meg a bérletet, hogy ne lógjon már nyomorult a villamoson. Mert addig azt tette, anyámék odaadták neki rá a pénzt, ő meg ennivalót vett belőle. Nem tudtam hibáztatni, meg néha én is azt csináltam annak idején, de emlékszem a stresszre is, hogy el ne kapjanak, meg a bűntudatra, mert azért ezt én nem tudtam jó lélekkel, könnyedén csinálni. Fájt, hogy - ha átvitt értelemben is -, de valamit lopok, valami rosszat csinálok. És tudom, az öcsém is küzd a lelkiismeretével. "

"Lehet, hogy csak ígérget, de nem bizonyította az ellenkezőjét"

"És igen, radikális nézeteket vallok, mert amit eddig tapasztaltam, az rossz, az nekem, egy törekvő, de az átlag alatt élő fiatalnak nem kínál semmit, nem kínál kiutat. A Jobbik is lehet, hogy csak ígérget, de még legalább nem bizonyította az ellenkezőjét. Lehet, ha hatalomra kerül, ugyanez lesz, mint most: üres ígéretek, aztán az üres államkincstárra mutogatás, mert hogy nincs pénz se erre, se arra az ígéretre. De addig legalább el akarom hinni, hogy van értelme tanulni, és hogy van értelme majd maradni ebben az országban, mert akár hiszik a nagyokosok, akár nem, a fiatalok többsége igenis szereti a hazáját. Mi szeretünk itt élni, és maradnánk is, ha a helyzet ezt megengedné. Szóval ezért a kemény hang, a számonkérés, a tiltakozás, a 'szélsőség', mert legalább valami fényt mutogatnak nekünk, meg hogy hahó, srácok, ott az alagút vége.

Én mindenképp maradni akarok, kommunikáció szakos diplomával egyébként se lehetne a "szakmában" elhelyezkedni külföldön, diplomával a zsebemben meg itthon is tudok mosogatni, ha kevesebbért is, mint külföldön, de értem, miért repülnek el a többiek, akiknek komfortosabb a diplomája."

Mi a jellemző a szélsőséges politikai nézetet valló fiatalokra?

Politikai jártasságuk felülmúlja kortársaikét, különösen érdeklődnek a történelem iránt, megmozgatja őket a határon túli magyarok ügye, cigányellenes és részint antiszemita nézeteket vallanak. A Jobbikhoz csatlakozó fiatalokat a párt politikai érintetlensége, misztikus nacionalizmusa, szókimondása és a párton belüli közösség vonzza elsősorban - olvasható a Magyar Narancsban.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt
Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt


"A szüleim kifosztottá váltak"

"Anyámék elkeseredettsége fáj nekem nagyon, hogy látom rajtuk, adnának, de ma már biztatásra se telik az erejükből. Valahogy olyan kifosztottá váltak, öregek, remény és terv nélküliek, pedig egyik sincs még ötven. Fáj nekem, hogy egyik nap olyan az életükben, mint a másik, néha elképzelem, hogy hirtelen meggazdagszom, és hajóra szállunk, megkerüljük a Földet a családommal. Máskor saját családról álmodozom, saját lakásról, de hogyan? Jelenleg nemhogy saját lakásom, de saját szobám sincs. A nagyobbik öcsémmel osztozunk egy félszobán. Hat négyzetméter kettőnknek. Az öcsém is 180 magas, én is. Ha mind a ketten egyszerre vagyunk otthon, megfordulni nem lehet a szobában.

Fáj nekem, hogy az öcséim az én levetett ruháimban járnak, meg hogy megtanultak turkálóból, fillérekért öltözködni. Szerintem évek óta nem vettek, nem kaptak új ruhát. Ez a 21. század? Ebbe az irányba tartunk?

Anyámnak ügyes a keze, az oviban is csomó dolgot megcsinál az óvónők helyett: szab, varr, köt, festeget. Tíz éve szeretne egy varrógépet magának, hogy ne kézzel varrja a bábokat, babákat, apróságokat a gyerekeknek. Tíz éve hallom, menyire jó lenne, ha lenne... ha így marad az ország, soha nem lesz varrógépe az anyámnak. Szóval ezért vagyok radikális, ezért hiszek a Jobbiknak. Vicces, nem? Hogy az anyám óvatoskodó vágyai, az anyám nem létező varrógépe miatt megyek akár szélsőséges irányba is."

Mit gondol egy kultúrantropológus hallgató minderről?

Egy harmadéves kultúrantropológus hallgató a Life.hu-nak elmondta, véleménye szerint a szélsőséges nézetek alapja az elkeseredettség, a kilátástalanság mindent átható érzete: "Egyáltalán nem hiszem (több év egyetemi tudással és tereptapasztalattal a hátam mögött), hogy bármilyen nemű általánosítás helytálló lenne a szélsőséges nézeteket valló fiatalokra. A szélsőséges vélemény-nyilvánítás, a szélsőséges állásfoglalások általában tünetek, amelyeket, mondjuk így 'kórokozók' okoznak. Ilyen kórokozók lehetnek például a rossz, kilátástalan anyagi helyzet, a magányosság, a sehová nem tartozás érzete. Elárultnak, becsapottnak, magára hagyottnak érezhetik magukat. Érezhetik, hogy tehetetlenek a rendszerrel szemben, hogy a társadalom általában magukra hagyta őket, hogy nem kíváncsiak a véleményükre a társadalmi diskurzusban. És ezzel az alapállapottal jön szembe egy szélsőséges vélemény vagy eszme, amelynek leginkább magával ragadóbb tulajdonsága, hogy ellenségképet kreál. Van kire haragudni, lesz hibás, lesz oka annak, amikkel szembe kell néznünk.

Alapvetően az a véleményem, hogy a szélsőséges nézeteket vallók töredéke az, amely bántani akar másokat, minimális százalékukat vezérli esetleges rosszindulat, a legtöbbjük a megoldást keresi és úgy találja, erre van az út. Például: azért nincsen pénzünk, mert az állam a cigányokra költi a pénzt, pedig ők lusták, büdösek és nem akarnak dolgozni. Ergo a cigányok miatt nincsen pénzünk, végre látjuk, kire haragszunk. Jön egy politikai eszme, aki végre megoldást kínál számukra, hogy kik miatt nincsen pénzünk, kik miatt olyan az életük, amilyen. Bebújnak e mögé a fals igazság mögé, amiben hinni szeretnénk, amely végre utat mutat a kilátástalanságból és hinni kezdenek. Szándékosan használom a hinni szót, hiszen úgy gondolom, hogy bármely olyan nézet, amely szélsőséges, ellenségkép definícióval rendelkezik, hitet kíván, hitet, hiszen racionális, logikus magyaráz nincs ez elvekre, amiket képviselnek. Ezekhez párosul még számos szerethető eszme, a becsület, a hazaszeretet, a testvériesség, az összefogás, amelyek egy propaganda részét képezik. Alapvetően hiszem, hogy nincsen rossz ember.

Egy fontos dologra hívnám fel még a figyelmet. Nincsen homogén csoport! Bármely csoport tagjai, így a szélsőjobboldali nézeteket vallók csoportjának tagjai is külön személyek, egyedi élettörténetekkel, amelyeket nem lehet kvantitatív (számszerű) módszerekkel vizsgálni. Minden ember története egyedi, és így is értelmezendő, nincs két egyforma élet, két egyforma motiváció. Hasonlóságok, azonosságok is lehetnek akár, de ahogy semmilyen etnikai vagy vallási csoportot, semmilyen szubkultúrát, úgy a szélsőjobbosokat sem lehet általánosságban vizsgálni. A szélsőséges állásfoglalás nem csak a politikában, bármiben egy tünet, mert kizárja más igazságok lehetőségét, kizárja a saját igazságunk megkérdőjelezését. Szélsőséges nézet nem lehet egészséges, mert 'Kételkedem, tehát gondolkodom, gondolkodom tehát vagyok...' - mondja Kant."




Most megtudhatod, mennyire vagy stresszes!

Téged könnyen zavarba lehet hozni, vagy ember legyen a talpán, akitől megfutamodsz? Elemésztenek a gondok vagy rugalmasan kezelsz mindenféle változást? Most kiderül!

Töltsd ki az ország nagy stressz tesztjét!



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.