A stresszes kismama szilánkokkal hinti gyermeke útját?

Dózsa-Vépy Reni

2016.11.28.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Gyermekünkkel szemben tanúsított magatartásunk, a rá mutató érzelmi hatásunk nem a baba megszületésével kezdődik. A pici magzatkorában is elszenvedhet olyan károkat, melyek később szinte bombaként robbanhatnak.

Épp karácsonyi ajándék után kutattam egy kuponos oldalon, amikor szembetalálkoztam a magzatkori stresszoldással. Mi van? Elkezdtem kutatni, hogy van-e alapja, mi lehet ebből a szempontból befolyásoló tényező. Kétgyerekes anyaként látok a lurkóimon jeleket, amelyek okait magamtól is próbáltam már különböző módokon megválaszolni. Eddig azt hittem, csak belemagyarázok, és az anyai felelősséget túlvállalva a várandósság alatt „elkövetett hibáimra” fogom például a figyelemzavart.

Kedves szülő, kedves belső gondokkal küzdő felnőtt, most figyelj, számos kérdésedre választ fogsz kapni.

A magzat a fogantatás pillanatától szimbiózisban él az édesanyjával. Ennek hozományaként nem csupán a kellemes érzésekben osztozik vele, hanem a stresszhelyzeteiben is. Ezek pedig később mind hatással lesznek az anya-gyermek kapcsolatra. Ám a gyermek későbbi életére is igen komoly hatással lehetnek – érzelmi/lelki labilitás, a nemiség megélésének nehézségei, (pár)kapcsolati gondok... stb.

Anikó, 42 éves

„Édesanyám mindig is uralkodó volt velem szemben, ellökött magától, hogy aztán én megalázkodva visszatérhessek. A kapcsolatunkban mindig én voltam, aki próbált az irreális elvárásainak megfelelni, de ezekbe törvényszerűen időről időre belebuktam. Mindig félelemmel kevert szeretetet éreztem iránta, és hajszoltam a figyelmét.

Felnőttként tudtam csak meg, hogy anyám apámra bízta, megmaradhatok-e. Részéről mindegy volt. Apám annak tudatában vállalt, hátha másodikként végre fia lehet. Az, hogy anyám szemrebbenés nélkül elvetetett volna, és picit sem lobbizott azért, hogy én megszülethessek, sok dologra választ ad.”

A traumák, melyek a magzatot érik, két csoportra bonthatók: elkerülhető és elkerülhetetlen. Míg az első esetben igenis van létjogosultsága az anyai törődés ilyen korai ON üzemmódba kapcsolásának – ergo tudatos felismerések és döntések sorozatával kizárhatunk stresszforrásokat –, addig a másodikban csupán a stressz csökkentésére, mielőbbi kioltására van lehetőségünk.

Elkerülhető

Ebbe a csoportba tartoznak azok, amelyek szemlélet-, életmódváltással vagy a terhességre való megfelelő érzelmi felkészüléssel elkerülhetők. Nem érdemes babát tervezni egy stresszes élethelyzetben, egy rosszul működő párkapcsolatban, labilis érzelmi állapotban. Egy kisbaba nem fogja megmenteni a romokban heverő házasságot, és a szorongásunkat sem fogja feloldani a terhesség.

Az élet részét, de nem szerves részét képező stresszhelyzetek: vizsgák, munkahelyi megfelelési kényszer, túlzott sport... Próbáljunk visszavenni a tempóból.

Stresszhelyzet lehet a túlzott sport is Forrás: Thinkstock

Vivien, 26 éves

„Emlékszem, éppen jog vizsgán voltam – iszonyatosan izgultam –, és a szóbeli második felében éreztem, hogy görcsölni kezdek. Próbáltam nem feltűnően simogatni a pocakomat, végig mondtam, amit kellett, négyessel zártam is a kört. Utána egyből hívtam az orvosomat, és irány a kórház. Négy napig bent feküdtem, 35 hetes terhes voltam. Folyamatosan nyomták belém a görcsoldókat, CTG naponta többször. Amikor az orvosom elmondta, hogy ha a 37. héten produkálom ugyanezt, akkor nem szórakoznak, indítják a szülést, kicsit visszavettem a tanulási tempóból.”

A baba nemére vonatkozó elvárás. Amikor úgy vágunk bele a babaprojektbe, hogy nekünk márpedig lány/fiú kell, az kétesélyes: vagy örülünk, vagy nem. A nem pedig bizony igen rossz hatással lehet a 15–20 hetes magzatra. Gondoljunk arra, hogy mindkét nem nevelésének megvan a maga szépsége és kihívása, a lényeg az – bár közhely, de igaz –, hogy egészséges legyen.

Brigi, 31 éves

„Amikor a dokink megtippelte – én erőltettem –, hogy mi lehet a neme, azt mondta, lehet, hogy fiú lesz. Összetörtem, sírtam, és napokig ki voltam borulva emiatt. Annyira lányt akartam, el se tudtam képzelni, hogy fiút neveljek. Persze, utána meg azért éreztem magamat rosszul, mert kicsit úgy éreztem, hogy elárultam ezzel a letargiámmal a pocaklakómat. Mire kezdem megbarátkozni a gondolattal, pár héttel később kiderült, hogy kislány lesz. Egyből az jutott eszembe, szegény gyerek úgy megijedt, hogy anya nem fogja szeretni, hogy gyorsan visszanövesztette a kukiját.

Tehát lett egy lányom, aki csajosabb már nem is lehetne, ugyanakkor él-hal az autókért, az autós, vonatos rajzfilmekért. Meglátjuk, hogy később ez miként fog még lecsapódni nála.”

Szenvedélybetegségről való leszokás okozta stressz. Aki akkor teszi le például a cigarettát, alkoholt, amikor meglátja a teszten a két csíkot, az egyrészt tapsot érdemel, hisz sokan vannak, akik még ezt sem képesek megtenni születendő gyermekük egészsége érdekében. Ám sokkal jobb lenne, ha az élesben történő babacsinálás előtt három-hat hónappal ez már megtörténne. Így lenne idő arra, hogy a szervezet is hozzászokjon ehhez az új állapothoz.

Az anyaság tényének tudatosodása. Ez a várandósság előrehaladtával egyre szorongatóbb érzéssé válhat. Járjunk el várandósfoglalkozásokra, beszéljük ki a kétségeinket a párunkkal, de semmiképp se tartsuk magunkban a félelmeinket!
Pszichológiai, pszichiátriai kezelés időszaka. Nem gondolom, hogy különösebben ki kellene fejtenem, hogy ezek miért is igen komoly stresszhelyzetek. Érdemes a babát akkora tervezni, amikor az édesanya már gondtalanul tud a magzatra koncentrálni.

Juci, 28 éves

„A férjemmel komoly válságba kerültünk, és a második pszichológiai tanácsadás előtt derült ki, hogy várandós vagyok. Nagyon kemény volt így végig csinálni ezt a pár hetet, rengeteg stressz, éjszakába nyúló beszélgetések, mellette munka, és ugyebár a cigit is letettem ezzel egy időben. A kapcsolatunk szenzációs fejlődésen ment keresztül, boldog babavárásom volt, de a lányunkról két és fél évvel később kiderült, hogy hiperaktív. A szakemberek első kérdése az volt, hogy ért-e komoly stressz a terhesség alatt.

Igazából hibásnak érzem magam azért, mert nem tudtam elég oltalmat adni neki ebben a védtelen időszakban. A hiperaktivitása ugyan kezelhető, de egész életében jelen lesz.”

Nézd meg, mik azok a stresszorok, amiket szinte lehetetlen elkerülni!

Elkerülhetetlen

Idetartoznak azok a stresszorok, amelyeket szinte egyáltalán nem lehet elkerülni, ám némi tudatossággal még ezek hatása is csökkenthető. Egy nem tervezett terhesség vagy egy váratlan betegség, baleset által keltett stresszhullám is könnyebben mérsékelhető, ha tudjuk a jövőbe mutató okát.

Az élet részét képező stresszhelyzetek: egyszerű, napi konfliktusok, költözés, lakásfelújítás... Ezek egyenként nem számottevők, de egy érzékeny kismama számára összeadódva komoly stresszfaktorrá válhatnak. Igyekezzünk elengedni ezeket, egy-egy negatív szituációban gondoljunk arra, hogy a kisbabánkat hordjuk a szívünk alatt, a többi csupán mellékes.

Váratlan traumák: családon belüli erőszak, haláleset, baleset, betegség, a magzat/várandósság körüli problémák... Az ilyen esetekben kérjük szakember segítségét, aki sokkal hamarabb átvezet minket egy-egy ilyen nehéz időszakon, mint azt önmagunktól meg tudnánk tenni.
Nem tervezett/várt baba. Fogamzásgátlás mellett is előfordul, hogy a petesejt mégis megtermékenyül, sőt, be is ágyazódik. Törekedjünk minél hamarabb elfogadni ezt a tényt, és pozitívan hozzáállni a várandóssághoz. Minimalizáljuk a váratlan terhesség kiváltotta stresszt, illetve az egyéb „elkerülhető” stresszforrások meglétét.
Munkahelyi stressz. Ilyen lehet a megterhelő munkavégzés. Sajnos sokan hiába jelzik a várandósságot, a munkaadó nem segíti őket a munkakörülményeik megváltoztatásával. Próbáljunk többet pihenni otthon, és kiállni a jogainkért.
„Eltűnő iker”. Sok babavárás indul ikerterhességként, majd az egyik elhal, felszívódik. Ebben az esetben az embert folytonos hiányérzet gyötörheti, vagy épp kerüli a testi érintés minden formáját – a halott testvérrel való méhen belüli érintkezés miatt.

A szülés körülménye is potenciális stresszforrás, ugyanakkor nem lehet egyik kategóriába sem besorolni. Segít, ha olyan orvost, kórházat, szülésznőt választunk, akik felé teljes a bizalmunk. Készüljünk fel több eshetőségre is – természetes szülés, császármetszés –, valamint olvassunk, kérdezzünk utána az ilyenkor esedékes eljárásoknak. Az, hogy tudjuk, mik történhetnek majd velünk a szülőszobán, biztonságérzetet adhat.

Látható a fenti listából is – amely csupán pár példát sorol fel –, hogy a stresszt az életünkből kiirtani irreális elvárás.

Ám a stressz mértékét és hatását igenis lehet minimalizálni!

A várandósság nem betegség, természetesen élheted tovább az életed, nem kell egész nap ágyban feküdnöd – kivéve, ha az orvos másként rendeli –, de azért érdemes végiggondolnod a fontossági sorrendet.

A stresszt az életünkből kiirtani irreális elvárás, ám a mértékét igenis lehet minimalizálni Forrás: Thinkstock

Azok, akik tudják, hogy az édesanyjuk várandóssága során problémák léptek fel, komoly stresszhelyzetnek volt kitéve, és valami megfoghatatlan és feloldhatatlanak tűnő problémát tapasztalnak az életükben, keressenek fel egy szakembert. Lehetséges, hogy nem véletlenül érzik magukat mindig, minden helyzetben feleslegesnek, vagy választanak folyton rosszul párt.

A traumákat – mint minden egyéb velünk való történést – a sejtjeink elraktározzák. A magzatkorban elszenvedettek születésünk után újra előjönnek – újrajátszási kényszer törvénye. Addig, amíg nem vagyunk készek megfelelő választ adni a sejtmemóriánkból manifesztálódó traumáinkra, addig képtelenek leszünk kilépni ebből a folyton ismétlődő körből.

Vépy Viktória pszichológus véleménye szerint

A méhen belüli fejlődés során a placenta közvetlen fizikai kapcsolatot jelent a magzat és édesanyja között. Minden olyan anyag tehát, amely képes átjutni a méhlepényen, hatást gyakorolhat rá.

Stressz hatására a szervezetben olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek felkészítik a testet a megküzdésre vagy a menekülésre. A légzés fokozódik, a keringés gyorsul, a pupilla kitágul – a szervezet felkészül a lehetséges vészhelyzet elhárítására. A stressz hatása rövid távon tehát hasznos lehet, tartósan fennállva azonban kimeríti a szervezetet, és számos fizikai vagy pszichés probléma forrásává válhat.

A stressz hatására termelődő anyagok – mint amilyen például az adrenalin – az anya vérkeringésén keresztül bejutnak a magzat szervezetébe, és hatást gyakorolnak rá. Vizsgálatok szerint a várandósság ideje alatt megélt tartós stressz befolyással lehet a magzat fejlődésére, kisebb születési súlyt vagy akár koraszülést is eredményezhet.

Saját és gyermekünk egészsége szempontjából fontos felismernünk tehát az olyan helyzeteket, amelyek során tartós stressznek vagyunk kitéve, és megoldást találni az azt kiváltó okokra.

Jó, ha tudjuk ugyanakkor, hogy az életünkben helye van a stressz bizonyos formáinak. Egy-egy új helyzet vagy megmérettetés, esetleg kihívás mind-mind stresszt jelentenek. Ez a fajta pozitív stressz – úgynevezett eustressz – motiválóan hathat az egyénre, és segítheti a fejlődését, gyarapodását.
Nem szabad bűntudatot éreznünk amiatt, ha esetleg nehezen találjuk meg az arany középutat. A gyermek számára a kiegyensúlyozott édesanya érzelmi jelenléte legalább olyan fontos, mint a fizikai közelsége.