Üsd csak meg nyugodtan a gyerekedet!

Egy bántalmazó szülővel az élet – legyen a bántalmazás verbális vagy fizikai – kiszámíthatatlan. Számos dolgot vesz el a gyermektől, amelyhez alapvető joga lenne: biztonságérzet, testi autonómia stb. Ha már eljutottál arra a pontra, hogy ha „gyengéden” is, de megüsd őt, netán a fegyelmezés szerves részét képezik a kézre, szájra csapások, akkor nem árt tudnod valamit. Ez egy önmagát generáló cselekvéssor: rácsapsz a kezére, pofon vágod, nagyobbat ütsz, előkerült egy eszköz is...

Nyilván most azt mondod, hogy ó, dehogy, te sosem mennél messzebb. A gond ezzel csak az, hogy már átlépted a határt, a kérdés itt már csak az, hogy mikor találkozik össze a te feszült, kimerült állapotod gyermeked dacos, szemtelen megnyilvánulásával. Lehetséges, hogy csak egyéves korában ütöttél rá párszor a pelenkás fenekére – szigorúan az ő érdekében –, de nem tudhatod, hogy mit fog kiváltani belőled később egy-egy dackorszakos hisztirohama, vagy épp a tinédzserkori visszabeszélése, rendszeres engedetlensége.

• nyilván téged is így neveltek a szüleid, te pedig egy percig sem gondolkodsz el azon, hogy lehetne másként is...
• hisz te már csak tudod, hogy egy kézre csapás és egy pofon között ég és föld a különbség...
• mindenki gyereke tud rettentő rossz és kibírhatatlan lenni, sajnálatos, hogy egyedül a tiédet nem lehet másképp fegyelmezni...
• vagy te annyira magabiztos vagy, hogy nem aggódsz a szülő-gyerek kapcsolat miatt...
• egyértelmű, hogy gyermekedben csak az erősebb győz elvet szeretnéd nyomatékosítani...
• nem te tehetsz arról, hogy eszköztelennek érzed magad, és nem tudod megoldani a gyereknevelési helyzeteket se türelemmel, se határozottsággal, se egyéb alternatív büntetés-jutalmazás formákkal...

• ennek a rosszcsont kölöknek nem is lehet másként megtanítani, hogy ne nyúljon a konnektorba...
• tudom, hogy neked ez sokkal jobban fáj, igazán nagyszerű szülő vagy, hogy még ezt is vállalod a gyerekedért...
• mikor majd behívnak az óvodába/ iskolába, hogy a gyereked agresszív a többiekkel, legyen egészen nyugodt lelkiismereted...
• amikor megtudod, hogy a lányod/ fiad fűvel-fával lefekszik, kérlek, lepődj meg nagyon, és emeld az ég felé a kezed azt kérdezve, miért.

A gyerek megütésével nem csupán testi fájdalmat okozol. Megbontod azt a bizalmi kapcsolatot, amelynek a legerősebbnek kellene lennie az életében, hogy később ebből tudjon építkezni. Kimondatlanul is azt tudatosítod benne, hogy a teste felett nem ő rendelkezik, nem alakul ki, vagy sérül az autonómiája. Rossz mintát közvetítesz, rossz konfliktuskezelési stratégiára tanítod, rombolod az önbecsülését és az önértékelését.

Nem az a jó, ha a gyerek azért nem tesz meg valamit, mert fél a büntetéstől – a fizikai fájdalomtól. Az lesz hosszú távon is eredményes, ha azért nem teszi meg, mert érzi, hogy az a valami nem helyes. Érezni pedig csak akkor fogja, ha belsővé tette az adott szabályt: megértette, elfogadta, végül aztán ő is úgy gondolja. Ennek az egyik feltétele, hogy számára fontos és hiteles legyen az, aki a szabályt közvetíti. A félelem csak addig tartatja be vele a szabályt, amíg az esetleges büntetést végrehajtó személy kontrollálni tudja őt.

Az a gyerek, akit otthon bántanak, tele lesz feldolgozatlan dühvel, stresszel. Ezek pedig kétféle módon nyilvánulhatnak meg:

Passzív-agresszió formájában

Jellemzői, hogy az adott gyermek bizalmatlan másokkal szemben, és bizonytalan önmagában. Jelleme kritikus, rosszindulatú, sunyi, a felelősségvállalás távol áll tőle, szereti minden helyzetben áldozatként beállítani magát, könnyen válhat mérgező, ambivalens személyiséggé.

Agresszió formájában

Ezen belül két verzió van. A gyermek temperamentumától függően az agressziót fordíthatja kifelé: szóval, tettel bánt másokat, általában a nála gyengébbet. Vagy befelé: ekkor jön a labilitás, depresszió, önbántás, öngyilkosság.

Másfél-két éves gyerek nagyban lapátol a játszótéren, majd hirtelen a szájába veszi a homokot. Erre anyuka ott terem, és szájon legyinti. Természetesen a kicsi elkezd sírni, mire ő a többiek felé a következő szavakat intézi: „Különben nem érti meg, hogy ne vegye a szájába a homokot.”

A jelenleg is hatályos, 1997. évi XXXI. törvényben, amely a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szól, ez szerepel:

• "6. § (5)43 A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak."
• "11. §58 (1) A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, törvényes képviseletének biztosításával, ügyeinek intézésével foglalkozik."
• „12. § (4) A gyermek szülője köteles a gyermekével együttműködni, és emberi méltóságát a 6. § (5) bekezdése szerint tiszteletben tartani."

Mindez azt jelenti, hogy ma Magyarországon törvény tiltja a többi között a gyermek fizikai bántalmazását. Amennyiben a bántalmazás gyanúja fennáll, azt kötelessége jelenteni például a gondozónőnek, óvónőnek vagy a tanárnak. Ilyenkor egy családsegítő keresi fel a családot, és segít ezt a helyzetet megváltoztatni – alternatív nevelési módszerek megismertetésével, pszichológus bevonásával. Amennyiben a bántalmazás mértéke vagy a szülők hozzáállása indokolttá teszi, úgy kezdeményezheti a gyermek védelembe vételét – ez egy gondozási-nevelési tervet és annak megvalósulásában való segítséget és rendszeres felügyeletét jelenti. Súlyosabb veszélyeztetettség esetén a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezése, nevelésbe vétele történhet.

Csalódott lennél, fájna, megijednél? Változtatni, változni sohasem késő! Segítségért bármikor fordulhatsz a területi illetékes Gyermekjóléti Központhoz vagy Családsegítő Szolgálathoz.