Irigység és depresszió - Ezzel jár, ha karácsonykor posztolsz a közösségi felületekre

A közösségi média használói gondolkodás nélkül zúdítják ránk az olykor triviálisan hétköznapi, máskor zavarbaejtően intim, ám minden esetben tökéletességet sugalló képeiket. Egyrészt ezekben a felhasználókban fel sem merül, hogy bizonyos pillanatok rögzítése egy-két emberen kívül másra nem tartozik. Másrészt valószínűleg azzal sincsenek tisztában, hogy a pillanat varázsa illan el akkor, amikor nem az élmény átélésével, hanem annak rögzítésével vannak elfoglalva. Ez önmagában sem túl szerencsés. A folyamatos online jelenlét azonban más okok miatt sem igazán tanácsos.

Az ember önkéntelenül is összeveti önmagát, az eredményeit, a sikereit, a sikertelenségeit másokéval. Ezzel csak az a gond, hogy miközben mások tökéletes életének „bizonyítékait" nézegetjük, a sajátunkat szürkének, hétköznapinak, sőt mi több, egész egyszerűen unalmasnak találjuk. Ez pedig alacsony önértékeléshez, depresszióhoz, szorongáshoz és stresszhez vezet. Nem mellesleg a rivalizáció olyan fajta indulatot is kiválthat egyesekből, amelyek kiváló táptalajt biztosítanak a trollok megjelenésének, az agressziónak és a cyberbullyingnak. Nyilvánvalóan sérült annak az embernek az önértékelése, aki abban leli örömét, hogy dühödt hangú, agressziótól fröcsögő kommenteket zúdít másokra. Mégis vannak ilyen alakok, nem is csekély mértékben.

Az online zaklatásokon és a mentális problémákon kívül azonban egyéb veszélyek is leselkedhetnek ránk, ha túl sok információt osztunk meg az életünkről. A közösségi oldalakat ugyanis nemcsak narcisztikus felhasználók nézegetik, hanem rossz szándékú bűnelkövetők is, akik lehetséges áldozataik kiválogatásához használják az online teret. Ezért mielőtt megosztanánk ismerőseinkkel vagy éppen a nagy nyilvánossággal, hogy milyen drága ajándékot kaptunk, milyen pompásan kidekoráltuk az otthonunkat vagy a bejárati ajtónkat, gondoljuk végig, hogy valóban láttatni akarjuk-e anyagi jólétünket – esetleg annak illúzióját.

Remélhetőleg egyre többen vannak tisztában azzal, hogy a közösségi oldalakon sokan egy kreált, a valósággal időnként köszönőviszonyban sem lévő képet alakítanak ki magukról.

A legnagyobb természetességgel töltik kamaszok és középkorú háziasszonyok azzal az idejüket, hogy tíz, húsz vagy akár negyven felvételt készítsenek eszményített életükről vagy saját magukról. Ennek megfelelően az online térben látszólag csak dúsgazdag, sikeres, trendi és mosolygó felhasználók léteznek. Ezzel szemben a valóság jóval árnyaltabb. Ideje lenne elővennünk a józanabbik eszünket, hogy belássuk: nem hordott még olyan embert a hátán a föld, aki a nap minden egyes percében kifogásolhatatlan külsővel és állandó boldogságban élné az életét. Ilyen egész egyszerűen nincs! Kár is irigykedéssel – és a közösségi hírfolyam görgetésével – töltenünk az időnket.

Az énreprezentációk akkor lennének valósak, ha zsíros hajjal, izzadtan, kialvatlanul, betegen is megmutatnánk magunkat. Ez az oldala azonban többnyire hiányzik a történetnek. A sebezhetőség, a félelem, a szorongás és az őszinteség nem igazán tartoznak a közösségi hálók cool témái közé, így aztán a megnyerő(nek tűnő) felhasználók jobbára nagy ívben kerülik is ezeket.

Az ünnep közeledtével egyre többen panaszkodnak, amiért nem tudják maradéktalanul elvégezni a teendőiket, feladataikat. Eközben pedig átlagosan napi két órát töltenek a közösségi média virtuális világában. Ezzel nemcsak más, jóval fontosabb dolgoktól, például olvasástól, sporttól, kultúrától, offline kapcsolataik ápolásától veszik el az időt, hanem olyan megbetegedések esélyét is megnövelik, mint a depresszió, a stressz vagy a szorongás.

Igyekezzünk minél több minőségi időt tölteni a szüleinkkel, a gyermekeinkkel, a barátainkkal, hiszen az élet véges. Fordítsuk az időnket az igazán lényeges dolgokra!