Így kezeld szülőként a mérgező tanárokat, akik bántják a gyermekedet

Szülőként hogyan tudjuk kiszűrni, hogy fekete pedagógiával van dolgunk és nem a gyerek túloz otthon, amikor az iskolai dolgairól beszél?

Pontosan az a fekete pedagógia legnagyobb veszélye, hogy rendkívül alattomos, nehezen tetten érhető jelenség. Ha az intézményben valósul meg, ahová a gyermekünk jár (beleértve nemcsak az iskolát, de az óvodát, sőt a bölcsődét is!), szülőként nem vagyunk jelen, amikor gyermekünk áldozatul esik. Így kénytelenek vagyunk azokra az információkra hagyatkozni, amiket részben a gyermekünktől, részben más szülőktől hallunk. Célszerű tehát több forrásból is információt gyűjtenünk.
Másrészt fontos, hogy odafigyeljünk a gyermekünkkel kapcsolatos változásokra. Feltűnő, ha a korábban nagyrészt jókedvű, felszabadult gyermekünknek nincs kedve semmihez, vagy ha konkrétan meg is fogalmazza, hogy nem akar közösségbe menni. Kezdjünk el gyanakodni, ha csökken az étvágya, vagy ha a régóta szobatiszta gyermek újra bepisil. Ha iskolásról van szó, elképzelhető, hogy romlik a tanulmányi eredménye. Ahány gyerek, annyiféle tünet fordulhat elő.

Egy fiatalabb gyermek érzelmileg-értelmileg valószínűleg még nem érett meg rá, hogy felmérje, bajban van és ténylegesen segítséget kérjen. Ráadásul akár a pedagógus, akár diáktársai az elkövetők, erős szégyenérzet is társulhat a történésekhez. Az áldozat érezheti azt, hogy rászolgált a kegyetlen bánásmódra, és már csak ezért sem kér segítséget.

Kinek mi a feladata, ha fekete pedagógiával találkozik? Mit tehet az iskolavezetés, az osztályfőnök vagy egy szaktanár?

A legfontosabb, hogy ne hunyják be a szemüket, és ha már fény derült egy esetre, ne az legyen a cél, hogy szőnyeg alá söpörjék az ügyet (mondván, hogy csorbát szenved az iskola hírneve), mert így ők is cinkossá válnak. Az osztályfőnökkel kapcsolatban – azon kevés adat alapján, amely a témában lefolytatott kutatások alapján rendelkezésünkre áll – sok esetben az igazolódott be, hogy ő maga a fekete pedagógiát alkalmazó személy. Ez különösen nehézzé teszi az ügy felgöngyölítését, hiszen ő lenne az első ember, aki felé a szülőnek jeleznie kellene, ha hasonlót tapasztal. Ha az intézményekben bármelyik fél (igazgató, osztályfőnök, szaktanár) nem érzi magát kompetensnek a helyzet kezelésében, mindig fennáll a lehetősége annak, hogy másokat, akár iskolán kívüli szakembert vonjanak be.

Hogyan segíthet egy osztály- vagy egy iskolatárs?

Úgy, ha felnőtt segítségét kéri. Ezenkívül pedig lényeges, hogy támogassa az érintett gyermeket azon a módon, ahogy tudja! Értelemszerűen nem várhatjuk el egy alsós gyerektől, hogy nyíltan konfliktusba kerüljön a tanárral a barátja kedvéért, hiszen így ő lehet a következő áldozat. Azt viszont igen, hogy amikor biztonságban vannak, meghallgassa, megerősítse a társát.

Mit tehet az áldozat?

Segítséget kér – lehetőleg felnőttől –, aki képes tevőlegesen beavatkozni.

Mi a szülő feladata?

Sajnos azzal nem biztathatom a szülőket, hogy megfelelő stratégiával a fekete pedagógia összes válfajától, megnyilvánulásától megvédhetik a gyermeküket. Fekete pedagógia mindig is volt, van és lesz is. Megjegyzem, nem feltétlenül azért, mert „elszaporodtak” a világban a gonosz emberek. Sokszor az „elkövető” fél sem ismeri, hogy amit tesz, az a gyermek számára ártalmas, vagy a pedagógus már például olyan mértékben küzd kiégéssel, hogy emiatt alkalmaz fekete pedagógiát nap mint nap. De ezen kívül számos más ok is állhat a háttérben. Visszatérve a szülő lehetőségeire, nem árt, ha néhány túlélési stratégiával, tippel ruházza fel a gyermekét. Én például otthon azt a nagy szabadságot jelentő mondatot kaptam a tarisznyámba, hogy „Gondolni bármit gondolhatsz, kislányom!”. Ha viszont a lehúzó, megsemmisítő, önbizalomromboló reakciók túlmennek azon a határon, amivel a gyermek meg tud birkózni, fontos, hogy a szülő se gubózzon be.

Beszéljen az osztályfőnökkel, az érintett tanárral, az iskolapszichológussal, akár a vezetővel. És ne engedje, hogy figyelmen kívül hagyják a problémát.

Milyen esetben indokolt az iskolaváltás?

Amikor már minden elképzelhető utat végigjártunk, mégsincs változás, a gyermek érdeke azt kívánja, ne tegyük ki tovább az ártalmaknak. Ilyenkor célszerű iskolát váltani.