Az óragyárak rejtett titkai: halállal fizettek a sötétben világító órákért a rádium-lányok (18+)

Az első világháború kihirdetése után több száz munkásosztálybeli nő özönlött az óragyárakba, ahol órákat és katonai számlapokat festettek az új rádium elemmel, amelyet Marie Curie fedezett fel alig 20 évvel korábban. A számlapfestés a szegény dolgozó lányok elitmunkája volt, mivel háromszor annyit kerestek, mint az átlagos gyári munkás. A lányok azt az utasítást kapták, hogy ajkukkal néha nedvesítsék meg a rádiumos ecsetet, hogy még precízebb legyen a festés. A lányok minden alkalommal, amikor a szájukhoz emelték az ecseteket, lenyeltek egy kicsit az izzó zöld festékből.

Bár a vezetőség tisztában volt vele, hogy a rádium kárt okoz, a lányoknak mégis azt mondták, hogy nem veszélyes. Sőt, azt állították, hogy a kis mennyiségű rádium jótékony hatással van az egészségre, használata meghosszabbítja az életet. Pedig maga Marie Curie is szenvedett sugárzási sérüléseket, és többen meghaltak már a festőlányok előtt rádiummérgezésben, sőt, a rádiumtársaságok emberei ólomkötényeket viseltek a laboratóriumokban.

A fiatal nők munkáltatója, az USRC csaknem két évig tagadta a felelősséget a halálesetekért. 1924-ben végül megbíztak egy szakértőt, hogy vizsgálja meg az összefüggést a számlapfestő szakma és a nők halála között. Amikor egy független tanulmány bebizonyította, hogy van összefüggés a lányok halála és a rádium között, a cég vezetője fizetett, hogy újabb tanulmányok készüljenek, melyek ennek az ellenkezőjét állították. A cég először akkor ismerte el a felelősségét, amikor az első férfi alkalmazott halt meg.

A rádiumlányok nem akarták annyiban hagyni a dolgot: bár az éveik meg voltak számlálva, összefogtak, hogy harcoljanak az igazságtalanság ellen. Nem önmagukért tették, hanem, hogy megvédjék az utánuk következő lányokat. Grace Fryer vezette a harcukat, aki elhatározta, hogy keres egy ügyvédet, még akkor is, ha számtalan ügyvéd elutasította őket. Végül 1927 -ben egy okos, fiatal ügyvéd, Raymond Berry elfogadta az ügyüket, az ügy pedig a címlapokra került. Az illinoisi cég, a Radium Dial azonban továbbra is tagadta a felelősséget, sőt, a kutatások eredményeiről is hazudtak. Odáig mentek, hogy ellopták az elhunyt dolgozók rádiumtól hemzsegő csontjait. A harcot Catherine Wolfe folytatta, aki halálos ágyáról szolgáltatott bizonyítékot. Végül nem csak magának, hanem minden dolgozónak igazságot nyert.

A rádiumos lányok ügye az elsők között volt, amikor a munkáltatót felelőssé tették a vállalat alkalmazottainak egészségéért. Ez életmentő rendeletekhez vezetett, és végül a Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Hivatal létrehozásához, amely jelenleg országosan működik az Egyesült Államokban a munkavállalók védelme érdekében.