Egy működő házasság szakaszai: ne ijedj meg, ha úgy érzed, változik a kapcsolat!

A szerelem hajnalán mindent szeretünk a másikban, minden tetszik rajta és már látjuk magunk előtt a csodálatos jövőt, melynek évtizedeiben a két szerelmes tűzön-vízen átkelve, mindent legyőzve, vállvetve halad ugynazon az úton a siker felé, szűnni nem akaró vággyal, csodálattal a másik iránt. De ez csak híú ábránd, a lángoló érzelmek nem tartanak örökké. Ám a helyébe sokkal mélyebb érzések lépnek.

A kapcsolatok nagyjából ugyanazokra a szakaszokra bonthatók le, amin te átmész a házasságkötésetek óta, azon minden más házaspár is átmegy. Van, aki sikerrel veszi az akadályokat, vannak, akik megtorpannak, de aztán mennek tovább, és van, amikor a változásokat nem bírja el a párkapcsolat; szakítás lesz az egykor lángoló szerelem vége.

1. A házasság/párkapcsolat első szakasza: a szimbiózis

A szerelmes egymásba fonódás időszaka ez. Nincs semmi, amit ne együtt akarnánk megtenni vagy éppen nem tenni. Elbűvöl a másik szépsége, kedvessége, csodálatos személyisége, az ízlése, gondolkodása. Rácsodálkozunk, mennyire egyformák vagyunk, ugyanazt a zenét szeretjük, ugyanazokat az ételeket fogyasztjuk, és ha éppen nem csinálunk semmit, csak vagyunk, az is euforikus érzés.

"Ő az!" érzésünk van, és valóban ő az, akivel szó szerint elképzeljük az egész életünket. De változunk, és változik velünk a kapcsolatunk is. Új szakaszba lép, egy nem rosszabb, de teljesen más időszak következik.

2. A függetlenedés, eltávolodás szakasza

Kis szerencsével nagyjából egyszerre kezdjük el érezni, hogy jó lenne már a sok "mi" után újra egy kevéske "én". Ám annak ellenére, hogy megszületik az érzés és a gondolat, hogy kibújjunk a másikból, nem könnyű megélni, hogy már nem akarunk folyton a másikkal összebújva, csókolózva, andalogva létezni. Önálló lépéseket akarunk tenni, függetlenedni, differenciálódni szeretnénk, és ez olykor-olykor ijesztő is lehet. Felmerül a kérdés: Már nem szeretem? Vajon ő is ezt érzi? Szeret még? És miközben vágyunk a "mi"-re, olykor sokkal jobban szeretnénk csak magunk lenni.

Észrevesszük a másik "hibáit", hogy bizony ő sem tökéletes. Szóvá tesszük, amit addig soha. Zavar, amit addig észre sem vettünk. Rájövünk, hogy nincs bennünk annyi hasonlóság, mint különbség.

És amikor erre rájövünk, az bizony konfliktushoz vezet, vitához, mely alkalmanként veszekedésbe torkollik. Fontos, hogy nem szabad ettől megijedni, ez egy természetes folyamat. Nem lehet a végtelenségig egymásba bújva lángolni, hiszen akkor nemcsak a kapcsolatunk, de az életünk sem haladna semerre. Ha megalapozott volt a döntés: összeházasodunk, együtt éljük le az életünket, akkor a tény, hogy nem vagyunk egyformák, nem lesz akadálya a közös életnek és a kapcsolat fejlődésének.

Abból azonban lehet gond, ha az egyik fél már leválna, a másik viszont még ragaszkodik a szimbiózishoz. Ha valamelyikünk megrekedt az összefonódásban, az okozhat némi feszültséget, ami viszont kommunikációval, beszélgetéssel, szeretettel feloldható. Hiszen időnként nem kell más, csak megnyugtatni életünk szerelmét, hogyha most az összebújós filmnézés helyett inkább edzenénk egyet, az még nem azt jelenti, hogy nem szeretjük őt, csupán szükségünk van egy kis térre és énidőre.

3. A "gyakorlás", összecsiszolódás fázisa

Mindketten eljutottatok a leválásig, magatokra koncentráltok, saját akaratotok van, az egyik menne a barátokkal, de a másik meg mozizna a barátnőkkel. Igen ám, de ott vannak a gyerekek, ki vigyáz rájuk? Nem beszélve arról, hogy

A karrierépítés, hasznosságérzés, tetszeni másoknak is, nemcsak a páromnak, megmutatni, mennyit érek: fontos mindkét fél számára. Sok veszekedés, vita árán tanuljuk meg, hogyan kössünk kompromisszumot ezekben a szituációkban, hogyan alakítsunk ki win-win helyzetet, miképpen lakhat jól úgy a kecske, hogy közben a káposzta is megmarad. A második és a harmadik szakasz szorosan kapcsolódik egymáshoz; minden onnan indul, hogy mások vagyunk. Azonban, miközben nem vagyunk egyformák, jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a másik még mindig ugyanaz az ember, akibe beleszerettünk, akivel romantikáztunk, akivel meg akartuk váltani a világot.

Nem könnyű ebben az időszakban megélni a szerelmet, a párkapcsolati krízisek nagy része ebben a szakaszban keletkezik, a szakítás, válás is ilyenkor a leggyakoribb. De nem törvényszerű! Szeretettel, odafordulással, kellő empátiával és megértéssel megtanulhatjuk a másikat és magunkat is. Ha nem adjuk fel, ha küzdünk a másikért, önmagunkért, de főleg kettőnkért, akkor boldogan lépünk majd át a negyedik szakaszba.

Ám, ha fáziskésés alakul ki, mert például a nő zsinórban a második-harmadik picivel van otthon, és a lángoló szerelem fázisában érzi magát, de az önmegvalósítás részéről még szóba sem jöhet, miközben a férfi már a karrierjét építi: hatalmasra duzzadt egóval magyarázza önnön fontosságát a zokogó nőnek, aki a lelki szemei előtt látja, hogy párja már más - nála értékesebbnek vélt nőknek csapja a szelet -, akkor az bizony egyenes út lehet a váláshoz. Pedig némi empátiával milyen szép kapcsolat lett volna...

4. Eljött az újraközeledés ideje

Amikor már minden jel arra mutat, hogy van élet a másik nélkül is, tudok önállóan működni, szép vagyok, okos és sikeres, és ezt mások is látják és elismerik. Már nem kell bizonyítanom sem magamnak, sem a páromnak, hogy egyedül is megállom a helyem, önmagamban is van létjogosultságom, és újra elkezdem látni életem párját. Ismét felé fordulok, de a lángolás itt már nem jön vissza az életünkbe, annak bizony örökre vége. De jön valami sokkal mélyebb érzés.

Elsimerjük és elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, pontosan úgy szeretjük őt, ahogy van. Már megváltoztatni sem akarjuk, és bár nem akarunk folyton vele lenni, de állandóan nélküle sem. Közös programokat szervezünk, ugyanakkor megmaradnak a saját útjaink is, közös érdeklődési kört keresünk, de nem vágjuk sutba az egyéni kedvenceket, hobbikat sem.

Ekkor jön a felismerés: bár különbözünk, jól működünk együtt, párként. Szeretjük egymást, de nem akarunk már a másikkal összeolvadni. Újra kialakul kettőnk között a harmónia.

Kivéve, ha egyikünk még mindig, vagy már megint le van maradva, és még az egóját fényezi, miközben mi azon már rég túl vagyunk. Mi már élveznénk újra a közelséget, de neki az intimitás csak időveszteséget jelent, mert épp egy jó sorozatot nézne inkább, a meccsen szurkolna vagy bármi más, neki fontos dolgot művelne. Ő még nem tudja, hogy ha a párja felé fordul, azzal nem veszíti el önmagát.

5. Érett szerelem, kölcsönösségen nyugvó párkapcsolati szakasz

Nagy dolog, ha idáig eljutottunk, együtt, vállvetve, ha nem is abban a rajongásig imádós, folyton ezer fokon égős módon. A kapcsolatunk előző négy fázisáan mindig ott volt a szakítás lehetősége, bármelyik szakaszban elbukhattunk volna, de mi itt vagyunk.

Szeretjük egymást, tiszteljük a másikat, megbecsüljük azt a törékeny valamit, amit párkapcsolatnak, házasságnak hívunk, mert sok más mellett, minden különbözőségünk ellenére ebben nagyon is hasonlítunk. Szeretjük önmagunkat, de leginkább szeretjük azt az embert, akit megismerve megfogalmazódott bennünk: "Ő az!"