Csillapíthatatlan éhséget okozó, ritka genetikai mutációt fedeztek fel

Miután a fehér zsírsejtek leptint termelnek, az az étvágy szabályozását segítő agyi régiókhoz, az agytörzshöz és a hipotalamuszhoz csatlakozik. Míg az "éhséghormon" ghrelin folyamatosan ingadozik, emelkedik a koplalással és csökken az étkezés után, a leptin szintje viszonylag állandó marad. A leptin mondja meg a szervezetnek, hogy mennyi energiát raktározott el zsírban, és „éhezés üzemmódba" állítja azt, ha a készletek túl alacsonyak.

Ritkán az emberek olyan genetikai mutációkat hordozhatnak, amelyek megzavarják a leptin termelését vagy kiválasztását, vagy hatékonyan blokkolják annak agyi hatásait. A The New England Journal of Medicine-ben június 14-én közzétett új esetjelentés előtt a tudósok 21 genetikai változatot találtak, amelyek összezavarták a leptintermelést, -felszabadulást vagy -érzékenységet, ami kielégíthetetlen éhségérzetet, úgynevezett hiperfágiát eredményezett.

Az új esetleírásban a szerzők két, egymással nem rokon gyermekről, egy 14 éves fiúról és egy 2 éves lányról írnak, akik kissé eltérő leptinbontó genetikai mutációkat hordoznak.

Mindkét gyermek vérében magas volt a leptin szint, ami egybeesett magas testzsírszázalékukkal. Miután kizárták a Prader–Willi és Bardet–Biedl-szindrómát – két másik ritka genetikai állapotot, amelyek nagy étvágyhoz és gyermekkori súlygyarapodáshoz vezethetnek – az orvosok a gyermekek leptingénjét, az úgynevezett LEP-et ellenőrizték. Azt találták, hogy mindkét gyermek hordozta a LEP gén egy külön változatát vagy variánsát; a fiút P64S-nek, a lányét pedig G59S-nek nevezték el. Ezek a gének a leptin kissé módosított változatait kódolták.

Laboratóriumi edényekben emberi sejtekkel végzett vizsgálatok során a csapat azt vizsgálta, hogy a gyermekek leptinje milyen jól kötődik ahhoz a receptorhoz, amely normális körülmények között csatlakozik az agyba. A leptin mindkét változata kötődött a receptorhoz, de normál leptin jelenlétében a variáns változatok blokkolták a receptort, és nem engedték be a normál leptint.

Tehát, míg a gyerekek nagy mennyiségű módosított leptint készítettek, a hormon nem tudta jelezni az agynak, hogy testük bőséges mennyiségű tárolt energiát tartalmaz. E jel nélkül a gyerekek étvágyát nem lehetett kielégíteni – agyuk megpróbálta kompenzálni a nem létező energiahiányt.

A gyerekek kezelésére az orvosok metreleptint, a leptin szintetikus formáját biztosították. Eleinte mindkét gyereknek "a szokásosnál nagyobb adagokra" volt szüksége a kezelésre, hogy leküzdje leptinváltozatainak agyi hatásait. Mindkét gyerek részt vett böjt- és edzésprogramokon is, hogy csökkentsék fehér zsírjukat, és ezáltal leptintermelésüket. Ez "végül terápiás választ váltott ki, a táplálékfelvétel normalizálásával, a jóllakottság érzésével és a fogyással" - írták a szerzők az esetjelentésben.

Mindkét gyermekben antitestek képződtek a metreleptin ellen, amire orvosaik számítottak, de úgy tűnik, ez nem befolyásolta a gyógyszer hatékonyságát. Nem voltak súlyos mellékhatások, és "mindkét beteg végül elérte a normálhoz közeli testsúlyt" - írja a Live Science.