Hazudunk, hogy hibáinkat elfedjük - de miért is jó ez?

Rosszul elsült cselekedeteink következményeit könnyen kikerülhetjük egy-egy füllentéssel. Ha egyszer megtapasztaljuk, hogy mennyivel könnyebb így és nem kell szembenéznünk hibáinkkal, könnyen bevetjük ezt az élet számos területén. Hazudunk munkatársainknak, párunknak, barátainknak és családunknak is. Hiszen olyan egyszerű.

Gyermekkori füllentés? Naná!

Gyermekkorunk meghatározó cselekedete a füllentés. Nincs olyan gyermek, aki ne hazudott volna valamiről a szüleinek. És ha gyermekkorban működik, miért ne működhetne felnőttkorban is? Ha 5 évesen azt mondjuk, nem mi ettük meg a maradék sütit, akkor semmilyen következménnyel nem jár. Nem kapunk büntetést azért, mert megettük. Akkor miért is tennénk ezt máshogy nagyobb terhekkel? Igen ám, csak mi van akkor, ha lebukunk, hogy mégis mi ettük meg a sütit? Sokkal nagyobb büntetést kapunk, mint ha bevallottuk volna, mert még hazudtunk is. Elértük a célunk, de aztán mégsem.

Amiről nem tud, az nem fáj

A hazugságok is természetesen széles skálán mozognak. Vannak az úgynevezett "kegyes hazugságok". Ezekkel próbáljuk menteni a menthetőt és nem megbántani a másikat. Ha valami a másiknak rosszul esne vagy rossz néven venné, még inkább elhallgatjuk azt a bizonyos dolgot.

Könnyen válhatunk rabjává egyszerűnek és ártatlannak tűnő füllentéseinknek. Saját csapdánkba eshetünk és könnyen függők lehetünk. Egy idő után már magunk sem fogjuk tudni kinek mit hazudtunk, és nagyon fárasztó hosszútávon ezen gondolkozni. A hazugság kiderülhet egy olyan pillanatban is, mikor nem is gondolnánk rá. Egy beszélgetés során is bármikor elszólhatjuk magunkat, utána pedig a kellemetlen magyarázkodások tömkelege vár ránk. Arról nem is beszélve, hogy mások számára hiteltelenné, megbízhatatlanná válunk.

Feltűnési viszketegség

Sokak lételeme, hogy a társaság középpontjában lehessenek, és hogy érdekesnek tűnjön az életük, szeretik kiszínezni, kiszínesíteni történeteiket. Ezáltal mindenki azt gondolhatja róluk, hogy mennyire szuper életük van. De mi a helyzet akkor, ha kiderül, milyenek is ők valójában? Önbizalmuk a mélybe süllyed és senki nem fog hinni nekik. Komolyabb, akár pszichiátriai problémákhoz is vezethet, ha az illető már annyira nem tudja elfogadni a valóságot körülötte, hogy folyamatosan az általa kitalált történetekbe, egy fiktív világba képzeli magát.

Egy-egy szabályszegés önmagában még nem rombolja le teljesen jellemünket, de idővel bizonyára torzítja értékrendünket. Az igazság fáj, ezt mindannyian tudjuk. Ezzel szembenézni nem egyszerű feladat, de a félreértések és a bűntudat elkerülése végett mindenképpen törekedjünk az őszinteségre.