20 éves lett A Nőkért és a Tudományért díj: Lehet jó kutatónő az, aki dekoratívan öltözködik?

Idén hárman vehették át a díjat: Dr. Hetényi Anasztázia, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Orvosi Vegytani Intézet egyetemi docense, Dr. Bajusz-Rácz Anita, a Természettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa és Dr. Spohn Réka biológus, az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársa.

Mesélj egy kicsit arról, hogy pontosan mi az a kutatás és modellezés, amiért megkaptad a díjat!

A mesterséges intelligencia körülvesz minket, ott van mindenhol, kezdve az autóktól a számítógépes játékokon át a tudományig, azon belül pedig a gyógyszerkutatásban, amivel én is foglalkozom.

Mi arra használjuk ezeket az algoritmusokat, hogy feltérképezzük a különböző lehetséges gyógyszerhatóanyagoknak és gyógyszervegyületeknek a tulajdonságait. Ezzel a modellel lehet prediktálni, hogy mi mire jó.

Milyen szempontoknak kell megfelelnie egy új gyógyszernek?

Az egy dolog, hogy egy gyógyszernek hatékonynak kell lennie, de ez nem elég, hiszen az sem elhanyagolható, hogy ne legyen mérgező. Ahogy az is fontos feltétel, hogy rendesen felszívódjon a bélrendszeren keresztül és megfelelően le tudja bontani a szervezetünk.

Ezeket a kutatásokat el lehet végezni mesterséges intelligencia nélkül is, de ez egy nagyon hosszadalmas és költséges folyamat. A mesterséges intelligencia segítségével csökkenteni lehet azt a 10-15 éves folyamatot, onnan, hogy keresed a lehetséges gyógyszervegyületet, egészen odáig, hogy meg tudod vásárolni a kész gyógyszert a patikában.

Mi a véleményed a mai, igencsak digitalizált világról?

Szerintem nem az ellenségünk. Sokan azt gondolják, hogy a gépek át fogják venni az irányítást az emberek felett, de ez egy nagyon lesarkított dolog. Akik ezt gondolják, azok valószínűleg nem látják azt az oldalt, hogy a kutatásokban mennyire hasznos lehet, és milyen elképesztő fejlődést köszönhetünk az algoritmusoknak. Könnyebbé és kényelmesebbé teszik az életünket. Az algoritmusok előtt is tudtunk modellezni, de az sokkal lassabb és pontatlanabb volt, mint ma.

És a social media?

Szerintem itt sem az algoritmust kell hibáztatni, hanem azt, aki használja. Valójában mindent lehet jó és rossz célra használni. Az, hogy ebben meglátták a potenciált, reklámozásra használják és pénzt csinálnak belőle, az emberi haszonszerzés, és nyilván nem a tudomány malmára hajtja a vizet. Közben viszont azt is gondolom, hogy az önmagában zseniális, hogy már ilyenekre is képesek vagyunk, hogy valaki ezt beprogramozta, és létezik olyan, hogy személyre szabott hirdetés.

Hogy látod, van ma megkülönböztetés a nők és a férfiak között a tudományos pályán?

Összességében azt lehet mondani, hogy kevesebb nő van a pályán, mint férfi. Ez szerintem azt eredményezi, hogy nőként egy alapvetően férfiak által dominált területen jobban kell küzdeni, hogy elfogadjanak. De ez valószínűleg mindenhol így van, ahol kevesebb a nő. Meg kell küzdeni a tiszteletért és a megbecsülésért, azért, hogy megmutathassuk, hogy vagyunk olyan jók, mint a férfiak.

De mindezt csak általánosságban mondom. Nekem csodálatos férfi témavezetőim voltak, akik szárnyakat adtak nekem. Így pedig nem mondanám általános jelenségnek, hogy a férfiak elnyomják a nőket a tudományos pályákon.

Azonban tény, hogy volt olyan is, amikor elmentem egy nemzetközi konferenciára, és egy külföldi férfi megkérdezte tőlem, hogy velem van-e a férfi kollégám, mert ő inkább vele akarna beszélni. Igaz, hogy én végeztem a munkát, és ott álltam PhD hallgatóként a saját kutatásommal, de meg se próbált feltenni egy kérdést sem, hanem azonnal a férfi kollégával akart beszélni a témáról. Ezek azért vissza tudják vetni az ember lelkesedését.

Miért fontos számodra a "L'Oréal – UNESCO A Nőkért és a Tudományért?

Számomra azért annyira motiváló, mert elismerte a munkámat. De motiválhatja az utánam jövő generációkat is, akik épp döntés előtt állnak, hogy a kutatói pályát válasszák, vagy inkább elmenjenek dolgozni az iparba. Ha látják, hogy vannak lehetőségek nőként is, akkor talán többek fejében merül fel, hogy ők is képesek lehetnek nagy tudományos áttöréseket elérni.

Miért a szívügyed a kutatói pálya?

Kell valami, ami ösztönzi az embert ezen a pályán, és számomra az a fontos, hogy segítsek az embereken. A kutatómunka egyébként is nagyon hasznos, csak ezt kevesen veszik észre, mivel sosem ad azonnali eredményt. Az én jelenlegi kutatásaim is lehet, hogy majd csak 10-20 év múlva fognak hasznosulni. De nem is azért dolgozunk, hogy ma legyen valami, hanem azért, hogy a jövő jobb legyen.

Van példaképed?

Ez most nagyon klisésen fog hangzani, de ha valakit lehet mondani, akkor az Marie Curie. Rengeteg nőt inspirált azáltal, hogy ekkora sikereket ért el, pláne, hogy mindezt abban az időben tette, amikor a nőket durván lenézték a tudományos területeken. Ha neki sikerült, akár nekünk is sikerülhet.

Meg lehet őrizni a nőiséget, a nőiességet egy férfiak uralta pályán?

Röviden és tömören: nehéz. Számomra úgy tűnik, hogy ha például nőiesen öltözködsz, és odafigyelsz magadra, - és ez lehet, hogy nem is csak a kutatás, hanem összességében az élet - akkor rögtön csak szexinek tartanak, de az egyéb kvalitásaidat elmaszkírozza. Viszont akkor felmerül a kérdés, hogy zsákruhában kellene-e járnia az embernek, mivel akkor semmi nem terelné el a figyelmet az eszéről.

Soha senki nem mondja ki ezt valójában, de azt kell, hogy mondjam, kevés olyan kutatónőt ismerek, aki merte volna hangsúlyozni, hogy ő egyszerre okos és ügyes, de közben szép és nőies is. Azt érzem, hogy van egy általános beidegződés, de nemcsak a férfiak részéről, hanem a nőkben is ott van a női tudósokkal szemben, hogy aki dekoratívan öltözik, az eleve nem lehet jó kutató.

Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy a fiatalabb generációk körében már egyre kevésbé látszik bármiféle megkülönböztetés a nők és a férfiak között a tudományos életben. Ez pedig mindenképp egy pozitív és előremutató jelenség.