„Ordítottam, sikítottam, mégsem találták a tényleges bajt” – Mit gondol az egészségügyről a magyar?

2015.11.03. 10:39

Szenteste történt. Kint hideg volt, mialatt már egy egész napja szenvedtem a meleg szobában a felfázás miatt – legalábbis azt gondoltam, az a baj. Aznap éjjel először a helyi ügyeleten, majd egy budapesti kórházban kötöttem ki, ugyanis a vesémmel volt a probléma. Hálás voltam az orvosoknak, akik azonnal és szakszerűen elláttak. Az orvosokról és az intézményekről megoszlik a magyarok véleménye, a páciensek összességében a magánrendelésekkel vannak megelégedve. Kíváncsiak voltunk a tapasztalatokra, így mi is gyűjtöttünk véleményeket a témában.

Ez valószínűleg vesemedence-gyulladás  – kaptam meg a találgató diagnózist. Hogy mi és miért váltotta ki? Nem tudni. Pár nappal azelőtt még boldogan viháncoltam – jól felöltözve –, majd beütött a probléma. Nem volt előjele, csak egy kis felfázás, amit, jó magyarként úgy gondoltam, házi praktikákkal úgyis megoldok, hiszen nagyanyáink is esküdtek a cickafarkos ülőfürdőre és a hasonló módszerekre. Aztán a fájdalom már a derekam környékén is megjelent. Sajnos amikor autóval vittek a kórházba, be kellett látnom, hogy bármennyire is iszonyodom tőle, ezúttal orvos kezében kötök ki a naivságom miatt. Egész idő alatt ordítottam, sikítottam, az orvosok mégsem találták meg a tényleges bajt, hiába vizsgáltak. 

Forrás: Thinkstock

Természetesen itt nem ért véget a történet, végeláthatatlan vizsgálatok sora következett: vesekő, vesehomok, mi lehet a probléma? Nem találtak semmit, illetve azt sem tudták, mi válhatta ki a problémámat. Az ő szemükben nőtt a kérdőjel, az én fejemet aggodalmas gondolatok árasztották el. 

Persze ez a műsor évente legalább egyszer – éjjel, ünnepnapokon vagy hétvégén – rendre megismétlődött öt éven keresztül. 

Azóta sem találtak semmit, de szerencsére két éve nem fordult elő ilyen. A fájdalmon kívül viszont egy dologra azóta is határozottan emlékszem: bármikor, bárhova vittek, és bármennyire volt fáradt az ügyeletes orvos, mindig szakszerűen elláttak, és jó pár helyen kirívóan kedvesek voltak velem, annak ellenére is, ha éppen nyivákoltam vagy sírtam a fájdalomtól.

Ha már ég a ház, jobban csekkoljuk az orvosokat?

Az orvosválasztás Magyarországon különösen érzékeny terület, amellett, hogy mindenki a lehető legjobb ellátást szeretné kapni, senki nem szeretne órákat várni minderre. Éppen ezért válnak egyre népszerűbbekké az online foglalási rendszerek, illetve az azokon olvasható vélemények, amelyek a reklámszövegekkel szemben valós tapasztalatokon nyugvó információkat nyújtanak. Külföldön már régóta kedveltek azok az orvosi oldalak, amelyek teret adnak a közösség építésének, az értékelésnek. Hasznosak tudnak lenni ezek a weboldalak, hiszen amellett, hogy hitelesebbé tesznek egy adott intézményt, a negatív élményeket is megmutatják. 

Forrás: Thinkstock
A savanyú képű asszisztens nem menő, egy kedves doktor annál inkább
Egy vezető hazai időpontfoglaló portálon a 2011-es indulás óta már közel 40 000 foglalás és 15 000 értékelés született. A foglalók csaknem 40%-a értékeli orvosát, ilyenkor alapvetően az emberi bánásmódot, a türelmet és alapos kivizsgálást tartják a legtöbbre, míg negatívumként a rendelő rendezetlenségét, az asszisztencia mogorvaságát, illetve az árat említik.

Elégedettek vagyunk a magánorvosokkal

Egy statisztika szerint a negatív megjegyzések a szolgáltatás áráról érkeznek, és sokan a magánorvosokon töltik ki mérgüket az állami egészségügyi rendszer hiányosságai miatt. Mégis mindez azt is jelenti, hogy ma Magyarországon mégis létezik az egészségügynek olyan területe, amelyről a páciensek elégedetten tudnak nyilatkozni, és amely folyamatosan bővíti szolgáltatásai körét. A fizetőképes kereslet növekedésével főképp a diagnosztika és az ellátások terén a magánegészségügy egyre nagyobb terhet vehet le mind az állami ellátórendszer, mind pedig a páciensek válláról egyszerűbb, átláthatóbb, minőségi szolgáltatásokkal. 

Forrás: Thinkstock

A Life.hu olvasóinak véleménye szerint: 

Kriszti (44)
Mostanában többet kellett orvoshoz járnom magam, illetve egy rokonom miatt. Vannak jó tapasztalataim az SZTK-val, például a vérvételen sokkal hamarabb előrevesznek kismamaként. De alapvetően magánorvoshoz járunk: voltam állami nőgyógyásznál, akinek a vizsgálat alatt nem sikerült felfedeznie olyan problémát, amit egy héttel később a magánorvosnak igen. Illetve míg a fogorvosnál két hónapos a várólista (és van úgy, hogy nem lehet várni), addig a magánba egy hét alatt be tudok jelentkezni.

 

Tavaly komoly hormonproblémát állapítottak meg nálam, amiért sürgősen MR-vizsgálatra volt szükségem. Három és fél hónapot kellett volna várnom az időpontra, de mivel kifizettem egy bizonyos összeget, öt nap múlva már volt időpontom. Sajnos ez szörnyű, ha ugyanis kiderült volna, hogy mondjuk agytumorom van, akkor a három hónap épp elég lett volna arra, hogy ne éljem túl. Értem, hogy fejkvóta van a kórházakban, de ez nem normális. Magánorvossal is ért már rossz tapasztalat, de azt gondolom, ha valaki hajlandó erre pénzt szánni, és tud is, akkor sokkal jobb ellátást kap, ha fizet érte.

Judit (28)

Elsősorban barátoktól gyűjtöm be az infót, de legutóbb például a Facebookon kerestem jó magánorvost, a személyes pozitív tapasztalat számomra fontos. Sajnos elég rossz tapasztalataim vannak az SZTK-val kapcsolatban, szóval, ha megfizethető a magánorvos a problémámra, akkor inkább azt választom.

 

Az előbbi esetében a legutóbbi nyavalyámat elintézték annyival, hogy szokjak hozzá a problémához, sajnos ez egy évekig elhúzódó vírus (ami azzal járt, hogy kéthetente belázasodtam fél éven keresztül), és ki sem vizsgálták. A laborkérelemmel pedig egyik helyről küldtek a másikra, míg kiderült, hogy SZTK-ban nem is tudják megcsinálni. Szerencsére egy magánorvos kiderítette, hogy mi a probléma, és meggyógyított. Egy másik bajommal pedig három hónapot kellett volna várnom, hogy sorra kerüljek.

Erika (35)
Általában ismerősöket kérdezek meg orvosokról, és ha jókat hallok, akkor elmegyek hozzá(juk) – feltéve, ha maximum 40 perces távon belül van(nak) hozzám. Egyébként nem vagyok hűséges az orvosokhoz, nem igazán mentem még vissza egyhez háromnál többször. Inkább fizetek, mint a katonatiszt, és magánba járok. Feltűnt, hogy a magánrendelőkbe is ugyanúgy elviszik magukkal az anyukák a 2 éves, fejhangon ordító gyereküket, akkor is, ha nem ők a betegek, ez szerintem elfogadhatatlan. A nyugdíjasok mindenhol ott vannak; teljesen mindegy, hova megy az ember, Margó néni akkor is megérkezik, és sorszám nélkül megpróbál bejutni az orvoshoz, esetlegesen megzsarolja őt egy fél kiló meggyes pitével.

 

orvosmagyarellátásasszisztensmagánorvoskórházegészségügy