Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Julcsi 95 kilót nyomott pár évvel ezelőtt, és több alkalommal is végigküzdötte a 90 napos diétát, de az elvesztett 10-12 kilók a diéta vége után szépen visszakúsztak rá. Ekkor elhatározta, hogy újratervezi az életét - és sikerült. Julcsi ma már mindössze 60 kg.
Julcsi 2007-re már 95 kilót nyomott a 153 centiméteres magasságához. "Egy darabig nem érdekelt, mennyit mutat a mérleg, mert jól éreztem magam. Néha ugyan fájt a fejem, magas volt a vérnyomásom, de ezen kívül semmi problémám nem volt. Arra sem emlékszem, hogy fáradékony lettem volna, sőt, nagyon sokszor és sokat sétáltam, kerékpároztam, ha tehettem, sosem fulladtam ki. Általában mindig minden társasági eseményre, meghívásra nemet mondtam, így egy idő után nemcsak hogy még inkább befelé fordultam, magányosabb lettem és zárkózottabb, hanem a társaságban is hozzászoktak ahhoz, hogy engem nem hívtak meg sehová. Ez persze akkor fájt, mai fejjel azonban megértem őket, nekik is egyszerűbb volt így."
2007 nyáron aztán, főleg a család biztatásának eredményeként, Julcsi elkezdett fogyókúrázni. "Anyukám mindig noszogatott, hogy jobban érezném magam, ha leadnék néhány kilót. Aztán a húgom egyik télen elkezdte a 90 napos diétát, és nagyon sokat fogyott. Először nem hittem benne, de aztán nyáron együtt kezdtük el csinálni. Mindenképpen nagy segítséget jelentett, hogy ketten csináltuk, ketten terveztük meg a menüt, viszont nem sok receptet ismertünk, így általában ugyanabból a zöldségekből és gyümölcsökből állt az étrend, meg krumpliból és rizsből, plusz csirkehúsból. Fogytam is a három hónap végére tíz kilót, de a fele hamar visszajött. 2008 nyarán kétszer egymás után a káposztaleves diétát csináltam meg, de összesen egy kilót fogytam, pedig betartottam. Viszont megszerettem a levest, azóta is eszem, ha kedvem tartja. 2009 nyarán újra nekiálltam a 90 napos diétának, és 81 kilóval végeztem, de ezt nem sokáig tudtam tartani, pár kiló visszaszaladt rám. 2010 nyarán 85-ről 74 kilóra fogytam megint a 90 napossal, tehát három nyár alatt végül is húsz kilót adtam le vele, ami aztán akkor nem is jött vissza."
2011. augusztus
2011 februárjában aztán Julcsi nagy döntésre jutott, és átalakította étkezési szokásait. "Panaszkodtam a barátnőmnek, hogy mindenki képes fogyni körülöttem, csak én nem, mire valami olyasmit mondott, hogy sokszor a legcélravezetőbb, ha minél kevesebbet eszünk. Ekkorra agyilag is megértem arra, hogy végigcsináljam és elérjem a kitűzött célt. Fokozatosan elhagytam a kenyeret és a péksüteményeket, főleg zöldségeket, fehér húsokat és gabonát fogyasztottam, csökkentettem az adagokat, naponta 1200-1500 kalóriát vittem be. Nagyon sokat segített a zab és köles felfedezése. Azóta minden zöldséget eszem, átkalibráltam az agyam, és jól érzem magam. Persze mindez lépésről lépésre ment. Három hónap alatt 12 kilót fogytam, s úgy a második hónap környékén elkezdtem reggelenként futni is. Ekkor már csak 62 kiló voltam."
Julcsi a teljes életmódváltásnak köszönhetően ma már remek formában van, és további tervei vannak. A korábbi, kevésbé sikeres fogyókúrákból is levonta a tanulságot: "Rájöttem, hogy a korábbi diéták sikertelenségét mi okozta: az akarathiány, a határozatlanság, a mozgásszegénység, az életmódváltás hiánya, és fejben sem értem meg rá. Nem tűztem ki magam elé célt, csak tudtam, hogy le akarok fogyni. Utána pedig visszaálltam a régi életritmusomhoz - nem csoda, hogy visszajöttek a kilók. Azóta tudom, hogy a mozgás szükséges, valamint ezzel együtt az életmódváltás is. A tavalyi nyár folyamán felváltva tornáztam és kerékpároztam, és ugyan egy kilót híztam a nyár végére, de az izomként jött rám. Azóta vagy felszalad egy-két kiló, vagy le, jelenleg 60 kiló vagyok. Rendszeresen mozgok, tartom magam a zöldségekhez, gyümölcsökhöz, gabonákhoz, tejtermékekhez, teljes kiőrlésű termékekhez, és ha lehet, elkerülöm a kenyereket és egyéb péksüteményeket - bár néha megkívánom, olyankor azért megengedek magamnak egy kicsit. Cukor helyett gyerekkorom óta édesítőt használunk - sok a cukorbeteg a családban -, illetve mézzel felváltva fogyasztom. Jelenleg is fogyókúrázom, mert van egy kitűzött célom, az 56 kiló. Almaecetet iszom, és naponta ötször eszem, keveset. Ez azért is jó, mert tavaly nyáron problémák voltak a vérnyomásommal és a vércukrommal, így a háziorvosommal egyeztetve nem hagyhatom, hogy leszaladjon a vércukrom."
2011. szeptember és október
A szigorú diétát azonban nem könnyű mindig betartani, még Julcsinak sem: "Ezzel a jelenlegi diétával igazából az a problémám, hogy még jobban kívánom az édességeket, mint valaha, így egyre többször nehéz tartani. Nem tudom, talán a stressz okozza, ugyanis egy szakdolgozatot kell megírnom, le kell államvizsgáznom, és persze izgulok, hogy felvesznek-e oda mesterszakra, ahova szeretnék menni. Így hát szüksége van az agyamnak az édességre, amit egyre kevésbé tudok megtagadni. Főleg azok után, hogy tavaly tavasszal nagyon sok mindent megtagadtam, sok fontos szénhidrátot, és akkor adódtak is gondok a vércukrommal. Megfogadtam, hogy odafigyelek a testemre, és ha valamit kíván, akkor azt megadom neki, mert valami miatt kívánja, valami miatt szüksége van rá a szervezetemnek. A hangsúly azóta a mértéken van. Például míg öt éve tíz perc alatt képes voltam befalni egy csomag pattogatott kukoricát, addig ma nincs is szükségem az egészre, néhány maréknyit eszem belőle."
Julcsi személyisége és az élethez való hozzáállása is megváltozott, mióta lefogyott: "A karcsúságom nekem a magabiztosságot, és azt a tudatot jelenti, hogy képes voltam egy álmot megvalósítani, amiről sokáig tényleg csak álmodoztam, és nem is hittem el, hogy egy nap benne fogok élni. Energikusabb vagyok, magabiztosabb, nagyobb az önbizalmam. Jobban szeretek ruhákat vásárolni, meg egyáltalán csak belépni a boltokba és nézelődni. Nyíltabb is vagyok, hamarabb megszólalok, hamarabb társalgok másokkal, akár idegenekkel is. Nagyobb örömmel sétálok most, mint néhány éve, és nem folyton a földet bámulom, hanem mások arcát és a környezetet. Képes vagyok emelt fővel járni, és nem bujdosom. Úgy gondolom, hogy a fogyáshoz a kitartás mellett szükség van az önfegyelemre, a támogatásra, a célra. És persze arra is, hogy közben jól érezzük magunkat és ne sanyargassuk a testünket. Mindenből enni kell, csak mértékkel. És persze agyban el kell dönteni, hogy meg fogom csinálni. Fokozatosan kell, nem szabad azt várni, hogy egyik napról a másikra megváltozom, mert ez nem fog megtörténni. Türelem."
VÁLTS VELÜNK ÉLETMÓDOT! MI SEM A GYORS FOGYÁSRA SZAVAZUNK...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
