Majsai László maszturbálás önkielégítés pszichopedagógus Life.hu szakértő nevelés szakértő felnőtt
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Majsai László, a Life.hu szakértője, pszichopedagógus, nevelési tanácsadó és terapeuta válaszolt arra a kérdésre, hogyan reagálhat egy szülő arra, ha maszturbáláson, önmaga simogatásán kapja kisgyermekét. Petra abban is szakértői segítséget kért, hogyan segítheti elő gyermeke egészséges nemi fejlődését.

Tisztelt Majsai László!

Szülőként hogyan kezeljük a kisgyermekkori maszturbálást? Minek a jele, ha a kicsik már 3-4 évesen simogatják magukat? A szeretethiány jele, vagy teljesen normális reakció? Szülőként hogyan segíthetjük a kicsi egészséges nemi fejlődését?

Hálás köszönettel,
Petra

Tisztelt Levélíró!

Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy a teljesség igénye nélkül boncolgassam a témát, csak egy viszonylag szűk életkorra szorítkozva (0-5 éves kor), a szülői/nevelői kérdések alapján, enyhén tágítva azt, a későbbi életkorok irányába is.

Tények:
A pszichoszexuális fejlődést a korai életkorban három fő szakaszra osztja a klasszikus lélektan, aszerint, hogy a gyermek mely szerveihez, testtájaihoz kapcsolható az örömszerzés, öningerlés legfőbb folyamata. Az első szakasz az orális, ekkor a szájhoz és a száj körüli idegvégződések, a második az anális, ez a végbélnyílás és az annak közelében lévők, végül a harmadik érési fázisban a genitális, azaz a nemi szervek és tájainak ingerléséhez köthető a tevékenység. Természetesen most csak a genitális szakaszról beszélünk.

A kisgyermek - a külvilággal való ismerkedése - életének első szakaszában a saját testével és az őt "testközelben" körülvevő tárgyakkal kezdődik. Ennek során - különösen a pelenka nélküli korban - eljut saját nemi szervéhez, majd ennek érintése, dörzsölése, simogatása során egy furcsa, ám nagyon jóleső érzés árad szét a kis testében. Ez az a pillanat, amikor először tapasztalhatja meg a testi örömszerzés lehetőségét - és bár eleinte még nem tudatosan -, de észlelheti, hogy eközben egyéb kellemetlen vagy rossz érzések (fájdalom, elhagyatottság érzése, unalom...) is elmúlnak, vagy legalábbis szünetelnek.

Egy idő után "rátanulnak" erre a technikára, és problémakezelési eszközként használják. Az okosabbak már preventív céllal is élnek vele, pl. elalvás előtt (álomba ringatásként), ha valami olyat kellene tenniük, amihez nincsen kedvük (egy helyben maradni, bájologni egy rokonnal, elpakolni a játékokat), ha tudják, hogy rossz fát tettek a tűzre és jön a bünti, de akkor is, ha szomorúak, egyedül érzik magukat, ha valami nem következett be, amit szerettek volna, vagy bekövetkezett, bár nem szerették volna.

Az érzelmi elhanyagoltság, a kevés, vagy nem elegendő testi érintések a szülők részéről, ha úgy érzi, hogy nem figyelnek rá, nem fontos eléggé a számára fontos embereknek, szintén előhívja ennek a pótcselekvésnek az egyre gyakoribb és intenzívebb alkalmazását.

Az önkielégítés teljesen természetes, normális és elfogadást igénylő tevékenység bizonyos határok között. Ezek a határok lehetnek "térbeliek": olyan helyen történjék, ahol nem kelt a gyermek feltűnést (saját szobája, ágya), semmiképpen nem nyilvánosan. Az "időbeliség" alatt pedig az alkalmankénti időtartamot (néhány perc!) illetve a gyakoriságot (alkalomszerű, elalvás előtt) értem.

Amennyiben a higiénés körülmények nem megfelelőek, fertőzést, akár sebeket is okozhat.

Forrás: Thinkstock
Forrás: Thinkstock


Mire figyeljünk szülőként?

Ha az önkielégítés túl gyakorivá, túl intenzívvé, gátlástalanná (bárhol, bármikor, bárki/kik jelenlétében) válik, ez NAGYON FONTOS JELZÉS arra, hogy gyermekünk hiányt szenved szeretetben, örömben, törődésben, figyelemben, érintésben. Mindig nyíltan, semmiképpen nem elutasítóan, bántóan beszéljünk róla a gyermekünkkel, korának megfelelő szinten magyarázzuk el a "dolog" (higiénés, udvariassági) szabályait. A tiltás vagy megszégyenítés, bűntudat keltése vagy elmélyítése súlyos traumákat is okozhat, sőt, a későbbiekben személyiségzavarokhoz, a szexuális viselkedés problémáihoz is vezethet.

Egy kicsit lássunk előre!

A felnőttkori nemi élet, az egészséges szexus, ami része kell, hogy legyen a hétköznapoknak, mely élethosszig tartó örömforrásként áll rendelkezésünkre, és amely egy jól működő és kiegyensúlyozottságot/boldogságot biztosító párkapcsolat alappillére, a normális pszichoszexuális fejlődésre épül. Ennek fontos része a kisgyermekkori érési folyamat, melyben jelentős szerepe van az örömszerzés egyik eszközének, az önkielégítésnek. Ha nem alakul ki - pl. tiltás, megszégyenítés miatt - a gyermekben félelem, averzió ezzel szemben, akkor könnyebben vészeli át a kamaszkori válságban jelentkező "nincs kivel, hol" érzést, az "én lemaradtam, vagy lemaradok valamiről" kínt, az "én képtelen vagyok rá", vagy a "nem is tudom, mi a jó ebben" dilemmát. És még valami: a kielégítetlen szexuális vágyakból fakadó feszültség, szorongás valós veszélyt jelent a személyiség fejlődésének folyamatára, de a hétköznapi viselkedésre is.

Tedd fel kérdéseidet az info@life.hu címen! Kérdéseddel együtt azt is írd meg, hogy a Life.hu melyik szakértőjétől szeretnél választ kapni. Ezt követően hamarosan megjelenik a cikk, amely segítséget nyújthat számodra.

Kövesd a Life.hu-t a Facebookon is!



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.