Egy vezető sörmárka brandmenedzsereként mindene megvolt. Aztán a recesszió derékba törte a karrierjét – Mészáros Gábor, több másik kollégájával együtt, munkanélkülivé vált. Ekkor még nem sejtette: ennél jobb dolog nem is történhetett volna vele.
Az első sokkot hosszú, depressziós napok követték – Gábor nem tudott megbirkózni a gondolattal: hiába jelentkezik különböző munkakörökre, nem veszik fel sehova. Egyre-másra teltek a szürke hétköznapok és egyre-másra nyúltak meg a kanapén töltött nassolós órák száma is. Mikor már minden veszni látszott, Gábor barátai a fiú segítségére siettek – síelni hívták. A buli jól indult, ám az Ausztria felé vezető úton hatalmasat karamboloztak, így Gábor végül nemhogy nem síelt, de immár egy nyakmerevítővel együtt volt kénytelen a kanapéján ücsörögni. Teltek a napok, a hetek, a hónapok, mígnem ez a kék szemű fiatal fiú arra gondolt: „Magamnak kell megteremtenem a munkahelyemet.” Az emésztő nihilt pezsgő gondolatok váltották fel – mégis mihez is kezdhetne?
„Mindig is szerettem volna csokoládékat készíteni, habár ehhez semmiféle szaktudásom és tapasztalatom sem volt. Kinéztem magamnak egy csokoládékészítő tanfolyamot Belgiumban és úgy döntöttem, ott majd megtanulom a szakma minden csínját-bínját.” Így is lett – Gábor rengeteg jól használható tudással és még több inspirációval tért haza, majd gyártani kezdte a saját csokoládéját. Az első darabok persze nem sikerültek finoman szólva sem tökéletesre, de ez nem vette el Gábor kedvét.
„A chocoMe csokikhoz a világ különböző tájairól hozatom az alapanyagokat, a legfőbb szempont ugyanis az, hogy minden összetevő minőségi legyen. Kezdetben én magam csináltam mindent: én rendeltem meg a csokoládék hozzávalóit, én terveztem a csomagolást, én készítettem a csokoládékat is és az első vevőimnek én magam szállítottam le a megrendelt mennyiséget, majd számláztam ki a végösszeget.”
Azóta sok minden változott: a vállalat dinamikus fejlődése és a vásárlók óriási szeretete azt eredményezte, hogy 2013-tól új manufaktúrában, immár 500 négyzetméteren készítik Gáborék a csokoládét. És ma már nemcsak itthon, de Spanyolországban, Angliában, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Romániában, Svédországban, Kanadában és a litván piacon is ismerősen cseng a chocoMe neve.
Arra a kérdésre, mi lett volna, hol tartana most az élete, ha annak idején nem esik áldozatul a recessziónak, Gábor csak ennyit mond: "Valószínűleg élném a középvezetők néha egyhangú, néha túlpörgetett, céges autós, céges telefonos, meetinges életét. Félreértés ne essék, nagyon szerettem ezt csinálni, ennek is megvolt a maga varázsa, de mint tudjuk, semmi sem történik véletlenül: nekem nem az volt az utam, hanem ez, amit most csinálok. Most a magam ura vagyok, ennek minden gondjával-bajával és persze előnyével együtt. Nagy a felelősség, hiszen mostanra sok kollégával dolgozunk, de a saját üzlet öröme, az, hogy olyan termékeket készíthetünk, ami az emberek örömét szolgálja, nagy büszkeséggel tölt el."
És hogyan látja magát húsz év múlva? "A családom körében, egy ennél is nagyobb chocoMe manufaktúrában. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Szeretném, ha a csokoládéink még több vásárlóhoz és fogyasztóhoz jutnának el, és sok újdonságot vezethetnénk még be elsőként, csakúgy, mint eddig. Nagyon sok meglepetést tartogatunk még a csokoládékedvelőknek!”