A hajléktalanok gyakran laknak kukák, konténerek szomszédságában – főleg az Egyesült Államokban -, de olyanról ritkábban hallani, hogy konkrétan a szemetesben leljenek új otthonra. A „Homeless Homes Projekt" kitalálója, Gregory Kloehn nem az a fajta, aki bort iszik és vizet prédikál. Bizony, nyáron maga is egy kuka-házban él.
A hajléktalanokat rengeteg szemét veszi körbe, ám vannak páran, akik meglátják az ezekből összeálló aprócska házakat. Szóba jöhet leselejtezett fém kuka, konténer, ipari hulladék, mosógép, vagy akár egy eltört lábú asztal is. Minden a fantázián és a segíteni akaráson múlik – például a csavarokat, ragasztót, festéket az „építők" saját maguk veszik meg.
Ana White egy 19 négyzetméter alapterületű és 4 méter belmagasságú pótkocsit alakított át, hogy keze alatt egy csodálatos, ám igen apró alaszkai házzá alakuljon. A kis férőhely, bizony remek lehetőségeket kínált, hogy új megoldásokat fedezhessen fel, a helykihasználás jegyében. Nézd meg!
Addig, amíg az embernek van hová hazamennie, ameddig van egy ajtó, amit becsukva megteremtheti a privát szféráját, nehezen tudja elképzelni, milyen is ettől megfosztva élni. Gregory és mások egyszerre tekintik magukat környezetvédőknek, újrahasznosítóknak és az utcán élők segítőinek.
Az otthonok saját életet élnek. Van, amelyiket ellopták, eladták, felgyújtották, az egyik épp a szomszédom udvarában áll és a kutyái laknak benne, a többi azonban kint van az utcán, és emberek élnek bennük – mondta Gregory.
Az egész alapötletét egy kutatás adta, melyben Gregory a hajléktalanok által, saját maguknak összeeszkábált kis otthonokat vizsgálta, mint utcai építészetet. Az a fajta találékonyság, melyet ezalatt az idő alatt tapasztalt, sarkalta arra, hogy belefogjon ebbe a projektbe.
Egy esős éjszaka, Charlene, egy hajléktalan nő, akit 10 éve ismertem, megkérdezte tőlem, hogy lenne-e egy ponyvám a számára. Mondtam neki, hogy nincs, és visszamentem a műhelyembe. Később, ahogy sétáltam hazafelé, rájöttem, hogy segíteni akarok neki. Visszamentem hozzá és megkértem, hogy jöjjön vissza másnap, akkor majd adok neki egy otthont. Ő és a férje, Oscar a következő nap eljöttek hozzám, én pedig átadtam az első hajléktalan házat.
Gregoryt csodálatos érzéssel töltötte el az a boldogság, amit ezen a két emberen látott, és már aznap belekezdett egy új ház építésébe. Az vallja, hogy ez a szabad építészet remekül kirántja az embert a lakáshitelek és a felhalmozás ördögi köréből. Sőt, visszahozza a gyermekkort is, amikor bármiből képesek voltunk kis házat építeni, és örültünk minden apró dolognak, amivel jobbá és kényelmesebbé tehettük az életünket.
A férfi maga is sok időt tölt egy ilyen konténerházban nyaranta, ahol még tetőterasza is van: