A műsorvezető ugyan idén anyák napján nem találkozhatott szeretett édesanyjával, de természetesen így is megemlékezett róla. Méghozzá egy megható történettel még óvodás korából.

Kandász Andrea azokat a pillanatokat elevenítette fel, amikor édesanyja érte jött az óvodába, számára ugyanis ez volt a legboldogabb része a napnak. A kis Andi mindig a kerítésbe kapaszkodva leste, mikor bukkan fel az anyukája. Noha nem ismerte az órát, mégis pontosan tudta, mikor kell kiállnia, és várnia őt.
„Fürkészem a pontot, ahonnan a felnőttek előbukkannak. Őt keresem. Őt várom. Egyre gyorsabban dobog a szívem, jól eső izgalom. Mielőtt éppen kilépne a házak takarásából, még nem látom, de már tudom, érzem, hogy itt van. Láthatatlan zsinór köt minket össze, bármilyen távol is vagyunk egymástól. A szeretet fonala. És akkor megpillantom. Bármilyen messziről felismerem."Úgy érzi, ez a láthatatlan fonál most is összeköti őket, hiszen nagyon szoros a kapcsolatuk. Ma már viszont ő ad biztonságot édesanyjának, még így is a távolból.