„Kikészít, de mégis kell” – A viharos kapcsolatok egy szexológus szemével

Sokan nem a kiegyensúlyozottságot keresik egy kapcsolatban, hanem a szenvedélyt. Azt, amitől nem alszol éjjel, amitől összeomlik a napi rutinod, de amiben mégis újra és újra elmerülsz. A viharos kapcsolatokban valójában nem a szerelemhez, hanem a bizonytalansághoz kötődünk. És sajnos, ha a kötődési mintánk egy gyerekkori traumából indult, akkor az egész párkapcsolati mintázatunk erre az alapra épül – billegve, recsegve, mégis stabilan instabilan.

A viharos kapcsolatok háttere

Nem az a baj, hogy traumákat szerzünk, hanem hogy nem tanuljuk meg feldolgozni őket. A biztonságos kötődés ott kezdődne, hogy valaki gyerekként megtapasztalja: számíthat a másikra. Hogy ha 5-re ígérte magát, akkor tényleg 5-re jön. És ha nem jön, az nem csak bosszúság, hanem az ő személyének figyelmen kívül hagyása. Ezt a gyerekkori mintát pedig szépen átvisszük a párkapcsolatainkba. Így lesz a későn válaszoló pasi egyenlő a „bizonytalan apával”, a visszahúzódó barátnő pedig az „elérhetetlen anyával”.
Somorjai Martina szexológus szerint: „A kötődés fordítottan arányos a kiszolgáltatottsággal – minél inkább másra van utalva az ember, annál fontosabb, hogy az illető megbízható legyen.”

A megbízhatóság illúziója

Sokan a megbízhatóság fogalmát sem ismerik. Ezért aztán, amikor jön egy kapcsolat, ami totális érzelmi hullámvasút, ismerősen kaotikusnak érzik – és biztonságnak titulálják. Ez a kapcsolódás paradoxona: minél jobban vágysz a kötődésre, annál inkább félsz tőle. Martina szerint sokan ezért lépnek ki a kapcsolatból pont akkor, amikor az végre stabilizálódna.
„Sokszor a szorongásosan kötődő emberek akkor lépnek le, amikor érzik, hogy a másik már megvan. Mert akkor hirtelen ez unalmas lesz. Az ismerős fájdalmat könnyebb elviselni, mint a bizonytalan boldogságot.”

De mi a helyzet azokkal, akik egyik kapcsolatból ugranak a másikba?

„Nem biztos, hogy ez kötődési zavar. Lehet, hogy egyszerűen csak szereti a másik nemet. És kész.” Martina szerint nem kell minden érzelmi döntés mögé patológiát látni. Vannak emberek, akik egyszerűen szenvedélyesebbek. És igen, lehet, hogy ők azok, akik két hét után már a közös kutya nevét akarják kitalálni – de attól még nem „betegek”. „Egyszerűen lehet, hogy az illető pontosan tudja, mit keres. És amikor meglátja, akkor első látásra elképesztő vonzalmat érez.” A szexológus arra is figyelmeztet, hogy nem mindig az szenved egy kapcsolatban, aki benne van – hanem az, aki kívülről nézi, és ítélkezik. Egy viharos kapcsolat lehet fejlődési út is. Vagy akár újra játszott trauma. De csak az tudja, aki benne van.

A megoldás? 

Martina szerint a megoldás kulcsa nem feltétlenül a párkapcsolatban van:
„Felnőttként mindenki felelős azért, hogy feldolgozza, begyógyítsa a régmúlt sebeit. Ha nem tanuljuk meg, hogy mit jelent biztonságosan kötődni – akkor örökké újraforgatjuk ugyanazt a drámát. Ugyanazokkal a jelenetekkel, más szereplőkkel."