Napóleon fogolyból készült pacalja

2012.05.23. 23:16

Nem csak a magyarok szeretik a hasukat. Az alábbi, eredetileg a Táplálkozás és Tudomány gasztronómiai magazinban megjelent összefoglalóból megtudhatod, Európában is tudtak enni a történelem nagyjai.

A legenda szerint Medici Katalin - akit kikiáltottak már firenzei boszorkánynak, de a reneszánsz francia művészet felvirágoztatójának is - egy különleges édességgel, a vanília illatú, narancsos palacsintával (crepe suzette) hódította vissza férjének, II. Henrik francia királynak a szívét. Az eredmény magáért beszélt: az addig terméketlennek tartott Katalin ezután hét gyermekkel ajándékozta meg az uralkodót. A farsangi időszak egyik népszerű eledele a fánk, melyet XVI. Lajos hitvese, Marie Antoinette nagyon kedvelt.

wikipedia

A franciák úgy tartják, hogy a királyné egy karneváli éjszakán kóstolta meg először egy mézeskalácsos mester utcán árult paraszti fánkját, amely annyira elbűvölte, hogy az egész kosárnyi árut megvásároltatta. A karnevál után magához hívatta a fánksütőt, aki megosztotta a királyi cukrásszal az elkészítés titkát. A recept kisebb módosítását követien ezután a királyi udvarban rendszeresen fel kellett szolgálni ezt a finomságot, amely közkedvelt lett és az idők múlásával mindenütt elterjedt. A krónikák szerint Bonaparte Napóleon, a rettegett császár félt a pocakosodástól, ezért keveset evett, de azt válogatás nélkül. Legfeljebb két fogásból fogyasztott, és azt is többnyire sebtében.

Dunant, Napóleon kedvenc udvari szakácsa, egy napon azt a meglepő feladatot kapta, hogy a császár ifjúkori kedvenc ételét, a pacalt készítse el számára. Dunant először kétségbe esett, mivel úgy gondolta, hogy a pacal nem méltó a császárhoz, ráadásul nehezen emésztheti. Másnap - egy kis ötlettel - mégis pacal került Bonaparte asztalára. Dunant ugyanis fogoly húst használt sertés pacal helyett, amely azonban így is tetszést aratott Napóleonnál. A marengói csata nagy francia győzelmének emlékét őrzi a sült csirke Marengo módra receptje. Állítólag a jó hír hallatán Dunant kiejtette kezéből a paradicsompürével teli edényt, amely egyenesen egy ropogósra sült csirkére borult. Napóleon éppen ekkor tért vissza a hadiszállásra, amikor is azonnal tálalni kellett számára. Újabb csirkét nem volt idő kisütni, ezért a főszakács a paradicsomos csirkét ízesítette tovább gombával, főszerekkel. A hatás nem maradt el: a császárnak ízlett az új fogás.

Az idősebbik Alexandre Dumas, aki A három testőr, A fekete tulipán és még több száz mű írója, művésze volt a salátakészítésnek. Kedvenc vendéglőjében, a Maison d'Orban gyakran kiment a konyhába, és maga is ízesítette a készüli ételt. Konyhai nagyszótár című 1200 oldalas szakácskönyvében - mely egyúttal a nagy író utolsó műve lett - adta közre mesterfogásait, érdekes anekdotáit, s mintegy a gasztronómia világtörténetét.

Edouard Manet, a világhírű festő reggeliző asztalán mindig helyet kapott a több mint harmincféle módon készüli omlett valamelyik változata, továbbá a lazac vagy más halfélék, melyet egyik reggelit ábrázoló festményén is megörökített. Életének egy időszakában sok gyümölcscsendéletet alkotott citromról, dinnyéről, szilváról, stb... Egyszer egy köteg spárgát ábrázolt, amit egy neves újságíró megvásárolt, aki azonban többet adott a képért, mint amit Manet kért érte. Erre a festő külön megfestett egy szál spárgát, és elküldte a bőkezű vásárlónak egy kísérőlevéllel, melyben ez állt: "Hiányzott egy szál a kötegből."

NapóleonXVI. Lajos francia királyManetDumasMedici KatalinDunantII Henriktörténelemkedvenc