Anyák, akik nem féltek váltani: így találták meg a család és a munka közötti egyensúlyt

Akinek kisgyermeke van tudja, hogy a munka és a családi élet összehangolása az egyik legnagyobb kihívás az életben. Hogyan érsz oda időben az óvodába? Ki tud segíteni, ha beteg a gyerek? Miként tudsz vele a legtöbb minőségi időt tölteni? Mikor jut magadra időd? Sok nő küzd ezekkel a hétköznapokban, majd jelentős részük eljut oda, hogy nincs mese, változtatni kell. De min és hogyan? Tényleg le kell mondani a munkahelyi sikerekről és a karrierről a család miatt? Két pályamódosító édesanyával beszélgettünk, akik ki tudtak teljesedni egy olyan szakmában, ami mellett a gyermeknevelésre is jut idejük.  

Fontos önismereti utat járt végig 

Földes-Melicher Mónika jógaoktató ma már egy mozgásstúdiót vezet, a családalapítás előtt azonban egy multinacionális cég középvezetőjeként dolgozott. Szerette a munkáját, de pozíciójához hozzá tartozott, hogy rendszeresen külföldi szakmai utakon kellett részt vennie. Két kisgyermek anyukájaként már nem tudta vállalni a kiküldetéseket, ráadásul mivel agglomerációs településen élnek Budapest vonzáskörzetében, a napi bejárás is gondot okozott volna. Így már akkor biztos volt benne, hogy váltania kell, amikor még GYES-en volt a gyermekeivel. Az otthon töltött idő alatt a gondolkodásmódja is rengeteget változott. „Miután édesanya lettem, egyre inkább foglalkoztattak a lélektani dolgok, az életmóddal és a mentális jólléttel kapcsolatos témák. Számos képzést elvégeztem: meditációs módszereket, asztrozófiát tanultam, majd megismerkedtem a jóga különböző irányzataival. Közben önismereti és pszichológiai ülésekre jártam, és magam is egy nagyon komoly önismereti úton mentem végig” – mondja Mónika, aki azt is hozzáteszi, hogy fontosnak tartja, hogy az ember soha ne álljon meg a tanulásban, fejlődésben. „Anyaként nagyon kell figyelnünk arra, hogy a szellemi frissességünket megőrizzük, megmaradjon a nyitottságunk, és ne szűküljön be az érdeklődésünk a családdal kapcsolatos hétköznapi dolgokra. Borzasztó fontos, hogy a gyermekek rutinszerű ellátása mellett a megfelelő szellemi táplálékról is gondoskodjunk.” 

Sorra nyíltak meg előtte a kapuk 

Mónika a várandóssága idején kezdett el rendszeresen járni jógára, később pedig kitanulta a jógaoktatást, a jógaterápiát, majd a különböző irányzatokkal is megismerkedett. „Nem volt konkrét tervem, és nem a pályamódosítás céljával indultam el ebbe az irányba, de ahogy elmélyültem a témában, egyre inkább megmutatkozott, hogy ez lesz az én utam. Mert ebben tudok önazonos lenni, és ezzel a módszerrel tudok segíteni másokon, hiszen a rendszeres jógagyakorlás rendkívüli módon hozzájárul a mentális és fizikai jólléthez a mindennapokban” – mondja Mónika, aki miután meghozta a döntését, egyre több lehetőséggel találkozott, és sorra nyíltak meg előtte a kapuk. Jógaoktatóként kezdte, ma pedig már saját mozgásstúdiót üzemeltet Dunakeszin, ahol a jóga mellett számos egyéb mozgásforma elérhető.  

Fejest ugrani a bizonytalanba 

„Pár hónap után megtalált a stúdióvezetés lehetősége. Kihívás volt és féltem is a váltástól, hiszen a biztos alkalmazotti létből a bizonytalan vállalkozói létbe csöppentem. Ráadásul én lettem a felelős az egész hely működtetéséért, és tíz oktató munkáját kell koordinálnom. De ezen a ponton találkozott a jóga iránti szeretetem és elhivatottságom azokkal a vezetői képességekkel, amelyekre a korábbi munkám során szert tettem. Mert hiszem, hogy egy pályamódosítás akkor tud igazán sikeres lenni, ha mindazt, amit az életben addig tapasztaltunk és megtanultunk, ki is tudjuk aknázni. Nem hátat fordítani kell a korábbi életünknek, hanem a megszerzett tudásunkra építeni” – tanácsolja Mónika. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy egy karrierváltás mindig nehézségekkel jár. 

A siker alapja a pontos tervezés 

Annak, aki pályamódosításban gondolkodik, pontos stratégiát kell felépítenie, mielőtt fejest ugrik az ismeretlenbe. Egy vállalkozásba gazdasági ismeretek és konkrét üzleti terv nélkül nem szabad belevágni. Eleinte sok időt, pénzt és energiát kell befektetni, ugyanakkor nem szabad mindent feltenni egy lapra. Mindenképp legyen „B tervünk”, és ne a család teljes vagyonát kockáztassuk, amikor meg akarjuk valósítani az álmainkat. „Kezdetben lehet, hogy bukdácsolni fogunk, lesznek sikeresebb és nehezebb időszakok, sokszor pedig úgy érezzük majd, hogy inkább hagynánk az egészet. De megéri türelmesnek lenni” – bíztatja az édesanyákat Mónika. 

Közgazdászként a festésben találta meg önmagát 

Glassl Mariann is hasonló kihívásokkal szembesült, mint Mónika és a legtöbb dolgozó anya. Rendezvényszervezőként számára különösen nehéz volt a családi életet a munkával összehangolni, hiszen egyik napja sem volt olyan, mint a másik, és előfordulhatott délutáni vagy hétvégi munkavégzés is, ha egy esemény úgy kívánta. „Kezdtem kikészülni az állandó rohanástól, és be kellett látnom, hogy a családomnak nagyobb szüksége van rám annál, mint amennyi figyelmet egy ilyen munka mellett tudtam rájuk fordítani” – mondja a kétgyermekes Mariann, aki közgazdászként végzett, ma viszont már workshopokat tart, és egyedi festett pólókat készít megrendelésre. Az ő pályamódosítása sem tudatosan kezdődött: eleinte csak a saját örömére csinálta, majd egyre sikeresebb lett benne.  

A legjobb érzés, amikor látom mások örömét 

„Amikor a nagyobbik fiam bölcsődés volt, szeretett volna különböző mintákkal és rajzfilmfigurákkal ellátott pólókat viselni, de egyszerűen nem lehetett kapni a méretében. Ekkor kezdtem el pólókat festeni, eleinte csak neki. Közben folyamatosan kerestem azokat a megoldásokat és technikákat, amiktől ezek a képek szebbek, részletgazdagabbak és tartósabbak lehetnek. Ahogy telt az idő, egyre jobban fejlődtem a festésben, és ajándékba is számos pólót készítettem. Aztán elvégeztem egy rajztanfolyamot, amitől sokat javult a technikám, és bátrabb is lettem. Az azonban meg sem fordult a fejemben, hogy erre akár egy vállalkozást lehetne építeni, egészen addig, amíg meg nem kaptam az első megrendelésemet, amelyet aztán több másik követett” – emlékszik vissza Mariann, aki ezután felnőtt pólókat, szülő-gyerek egyenpólókat, testvérpólókat is elkezdett festeni, de kizárólag egyedi alkotásokat készít személyre szabottan, nincs két egyforma műve. 

„Ami számomra a legfontosabb, és ami miatt még mindig nem munkaként tekintek erre a tevékenységre, az az alkotás öröme. Teljesen elmerülni abban, amit csinálok, és jelen lenni a pillanatban – ez az, ami maximálisan feltölt és kikapcsol. A másik, amit nagyon szeretek: látni a megrendelő örömét. Visszajelzést kapok arról, hogy amin dolgozom, az mást boldoggá tesz. Ez visz napról napra előre.” 

Korábbi szakmájához is visszanyúlt 

De ahogyan Mónika is a korábbi tapasztalataiból és tudásából táplálkozott, úgy Mariannak is felszínre tört a rendezvényszervező énje. „Elkezdtem pólófestés workshopokat tartani, amit nagyon szeretek, egyrészt mert végigkövethetem és segíthetem a résztvevők önkifejezését az alkotásban, másrészt maga az esemény megszervezése is egy jó kihívás számomra. Azt hiszem, itt köszön vissza a rendezvényszervezésben szerzett korábbi tudásom és tapasztalatom, amit most a vállalkozásomban kamatoztathatok” – mondja. Mariann úgy gondolja, korábban jött volna a siker, ha bátrabban kezd bele a vállalkozásába, ezért minden pályamódosító nőnek azt tanácsolja, hogy ne féljenek elindulni. Ha van egy konkrét tervük, ötletük, akkor merjék kipróbálni magukat, és ne ijedjenek meg a kezdeti csetlés-botlástól mert ezekből is rengeteget tanulhatnak. Az is fontos, hogy pontosan jelöljék ki a célt, amikor elindulnak egy új szakmai úton.  

Mariann számára például nagyon lényeges, hogy kézzel készült termékeiben megmaradjon a lélek, ezért ő nem a mennyiségre, inkább a minőségre törekszik. „Ez a vállalkozás jelenleg még nem tudna eltartani egy családot, de nekem nem is ez volt a célom vele. Inkább az, hogy én is hozzájáruljak a családi költségvetéshez egy olyan munkával, ami a gyermekneveléssel összeegyeztethető, amiben örömömet lelem, motivál, és ami nem elvesz tőlem, hanem előre visz.”