Véletlenül gyilkoltak - Bűnös vagy áldozat?

gyilkosság

lelkiismeret-furdalás

bűn

pszichológia

áldozat

Kassai Tini

2011.02.15.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az ember számára az egyik legnehezebben feldolgozható történés, ha véletlenül, felelőtlenség, gondatlanság vagy a hozzáértés hiánya miatt vér tapad a kezéhez. Egy másik ember életének a kioltása a legnagyobb bűn, és sokszor éppen az elkövető az, aki úgy érzi, a tett ellensúlyozására csak módjával képes a törvény, hiszen a lelkiismeret-furdalás az igazi büntetés, a lélek szinte semmivel sem csillapítható háborgása a valódi bűnhődés.

Aligha gondolhatjuk azt, hogy ha egy másik ember miattunk veszíti el az életét, akkor az némi terápiás munkával feldolgozható élmény marad. Hogy elég, ha szembenézünk a problémával, hogy hangosan beismerjük, hogy hibáztunk, ha elnyerjük a törvény által ránk szabott büntetést és az élet megy tovább. Az emberölés feldolgozása ugyanis szinte az élet utolsó pillanatáig feladat marad.

És jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mindannyian követhetünk el végzetes hibát, főleg azok, akik közlekednek, veszélyes gépeket kezelnek, esetleg csak - mondjuk a szakmájukból fakadóan, mert például az egészségügyben dolgoznak, vagy a tömegközlekedésben - emberek életéért felelnek.

A véletlenül okozott halál a legtöbb esetben tagadhatatlanul a közlekedéshez kapcsolódik, egy olyan rutinfolyamathoz, amely ezernyi végzetes hibalehetőséget rejt magában. Hiszen megkockáztathatunk egy villogó zöldön való átjutást, elnézhetünk egy közlekedési táblát, vagy egyszerűen nem rakjuk ki időben az indexet. Ugyanakkor az így, az általunk okozott sérülése vagy halála a másik embernek egy szempillantás alatt megváltoztathatja, romokba döntheti a mi életünket is.

Vagy mégsem?

Úgy tűnik, akad ellenpélda erre a kijelentésre, tekintve, hogy az ír babakocsis gázoló, aki előzés közben vágtázott fel a járdára és ott halálra gázolt egy öt -és egy kétéves gyermeket, úgy és ott folytatta hétköznapjait, ahogy a gázolás előtt tette azt. A közfelháborodás persze azóta sem csillapodott, hiszen több mint egy évtized telt el a tragédia óta, és még mindig nincs igazságtétel. Nem tudhatjuk, csak sejthető, hogy a gázoló lelkiismerete azóta is dolgozik, ám külső szemlélő számára sokkal hangsúlyosabb az a magatartás, amellyel kibújni igyekszik a felelősségrevonás alól. A legtöbb közlekedési balesetben embert ölő sofőr másként viselkedik: sokkos állapotba kerül, magába roskad, és szinte várja a büntetést, reménykedve abban, hogy az tompítja majd a félelmet és a fájdalmat, amit érez a véletlenül elkövetett bűn miatt.

Bea, 28 éves, tanítónő

Három éve volt jogosítványom, és soha nem volt gondom a közlekedéssel, a fiúbarátaim cukkoltak is néha, hogy úgy vezetek, olyan bátran, mint egy férfi.

Aznap reggel nem éreztem meg, hogy baj lehet, ez hülyeség, nem érzékelhető. Nem voltak bevillanások, mindent ugyanúgy csináltam, mint más reggeleken, azzal a különbséggel, hogy rohannom kellett, késésben voltam. A kereszteződésnél láttam, hogy éppen sárgára vált a lámpa, de tudtam, hogy van néhány másodpercnyi ráhagyás, hát nyomtam a gázt. Nem is gondolkodtam. Amikor belefutottam a kereszteződésbe, a fejem fölött már piros volt a lámpa, és egy autó a semmiből száguldott elő. Teljes sebességgel szaladtam bele a jobb első ajtajába. Szinte belerobbantam az ajtóba. Mielőtt elveszítettem volna az eszméletemet, még láttam a másik lány szemét. A rémületet. A pánikot. Furcsa, de mielőtt elájultam volna, az futott végig az agyamon, hogy gyilkos vagyok. A becsapódás pillanatában tudtam, hogy éppen embert ölök. Nem tudom feldolgozni. Felfüggesztett börtönbüntetést kaptam, enyhe ítéletet, mert figyelembe vették a teljes előéletemet. Nem kellett börtönbe mennem, de én minden éjjel úgy alszom el, hogy látom annak a másik lánynak a szemét.

Bűnös vagy áldozat?

Szinte mindenki ismeri a Jászság Népi Együttes táncosainak tragédiáját. A végzetes felhajtást a felüljáróra, szembe a forgalommal. Ki állíthatná jó lelkiismerettel az autó sofőrjéről, az alig tizennyolc éves fiúról, hogy gyilkos lenne. Éjjel, rossz látási viszonyok között, vitatottan felismerhető közlekedési táblák között, kevés helyismerettel hozott egy döntést. Egy olyan döntést, amely három másik fiatal életébe került. Olyan fiatalok életébe, akiket jól ismert, akik nem voltak idegenek a számára, akiknek a családjával, a közös, életben maradt barátokkal szembe kell néznie. Ez talán még nehezebb, ha egy közösség ítéletével vagy szánakozó tekintetével kell szembesülni. És kérdés, hogy vajon lehet-e új életet kezdeni máshol, egy másik városban, egy másik közösségben?

András, 31 éves, könyvelő

Barátokkal tartottunk haza egy buliról, ahol ittunk mindannyian. Én is, pedig tudtam, hogy nem lenne szabad. Vagy ha igen, nem lenne szabad vezetnem. Tudod, mi a furcsa? Azóta is ezen eszem magam, hogy nem hívtam taxit. Hogy sajnáltam azt a háromezer forintot a taxira. Ennyin múlt... nyomorult háromezer forinton annak a fiatal párnak az élete, akiket lesodortam az útról. Babát vártak. Én meg eltöröltem őket a Földről. Még a börtönbe vonulás előtt találkoztam a lány szüleivel. Életem legfájdalmasabb pillanata volt. Mert kedvesek voltak és én azt kívántam, hogy ne legyenek azok, hogy mondják ki, amit kell, hogy egy szemét vagyok, hogy dögöljek meg, hogy az apja verje szét a képem... de csak álltak ott a folyosón, szomorúan és megtörten és én azt kívántam, bárcsak meghaltam volna.

Gazdag Enikő, pszichológus szerint a legkülönbözőbb lelki problémák és traumák esetében is hasznos lehet az olyan embertársakkal való találkozás és beszélgetés, akik hasonló dolgokon mentek át. Ilyenkor az egyén szembesülhet avval, hogy mások is hasonlóképpen éreznek, mint ő, és nincsen egyedül a problémájával.

Nagyon egyéni lehet az, hogy kinek mi könnyíthet a lelkén. Ebben sokat segíthet a hit, vagy egyéb olyan módszerek, amik addig is beváltak, pl. naplóírás, barátokkal megbeszélni, elhunytnak levelet írni, stb. Családtagnak vagy idegennek okozott baleset esetében komplikált gyászt él át a személy.

A komplikált gyásznak különböző megjelenési formái vannak:

- Függőségek
- Apátia
- Izoláció másoktól
- Napi teendők ellátásának hanyagolása
- Öngyilkossági gondolatok
- Alvászavar
- Karakterváltozás
- Tiltakozás a segítség ellen

A komplikált gyász sokkal megterhelőbb és nehezebb az egyén számára, mint egyéb halálesetek esetében. Ugyanúgy szükség van itt is az elengedésre és a gyász megélésére, és ebben olyan módszerek segíthetnek, amelyek az érzelmek megélését, kifejezését célozzák, pl. harag, düh, bűntudat stb. felszínre hozatala, akár szakember segítségével is. Minél több érzelmet él át a személy, ami a halálesettel kapcsolatos, annál könnyebb lesz a bűntudatot megélni, és elengedni azt idővel.

A pszichés feldolgozás függvénye az, hogy valaki egy közúti baleset után mer-e vezetni. Akik nem élik meg a negatív érzéseiket a balesettel kapcsolatban, a haragot, a bűntudatot stb., azok sokkal nagyobb eséllyel fojtják el az érzéseiket és menekülnek különböző tudatmódosító szerekbe, amik nem szolgálják a gyógyulást, csak egy önpusztító életmódhoz vezetnek.

Kassai Tini