Az én életem vagy a gyerekemé? - Egy asszony gyötrelmes döntése

Aki pörgős munkanapjai egyikén találkozik Sammel, nem gondolná, hogy élete legnehezebb időszakán van túl. Hét évvel ezelőtt, 26 éves korában agresszív mellrákot diagnosztizáltak nála, és mindössze két héttel később tudta meg, hogy első gyermekét hordja a szíve alatt. Az orvosok figyelmeztették, hogy meg kell szakíttatnia a terhességet, Sam azonban nem hallgatott rájuk, és most nemcsak a rák túlélőjének, de a hatéves Rebecca és a négyéves Rafi édesanyjának is mondhatja magát.

A nő csak legközelebbi rokonainak és barátainak mondta el, min ment keresztül. "Nem akartam, hogy máshogy kezeljenek az emberek" - emlékszik vissza Sam. "Nem akartam, hogy szánakozó tekintettel nézzenek rám. Úgy akartam megbirkózni a betegséggel, hogy folytattam a harcot." Eltökéltsége és kitartása nemcsak a küzdelemben segítette, de szakmája csúcsára is repítette, nemrégiben még a Buckingham-palotába is meghívták, hogy a királynő kitüntethesse.

Még kórházi tartózkodásai során sem volt olyan nap, amikor ne csinálta volna meg a haját vagy nem festette volna ki az arcát, sőt még manikűröst is hívatott a betegágyhoz. Mások számára ez felületességnek tűnhet, de ez is azt tükrözi, milyen elszántan ragaszkodott a nő az élethez.

Nászút után kezdődött

Sam karrierje tündérmesébe illően indult: friss diplomásként megkapta álmai állását. Ezután Sam saját PR-céget alapított és 2003-ban férjhez ment Simon Ritterbandhez. Alig néhány hónnappal nászutuk után Sam pici csomót fedezett fel a mellében, és édesanyjára gondolva fel is kereste háziorvosát, aki mammográfia helyett ultrahangra küldte és azt mondta a nőnek, nincs miért aggódnia.

Nem sokkal később azonban a csomó ijesztő gyorsasággal kezdett nőni és fájdalmassá is vált. Az első orvosi vizsgálat után hét hónappal Sam felkereste édesanyja orvosát, aki szövetmintát vett és kiderült: a daganat rosszindulatú. "Örülök, hogy senki nem kísért el akkor az orvoshoz" - mondja a nő. "Nem tudtam volna elviselni, ha más is mérges lesz. Aznap nem sírtam és később is csak a kimerültség és a fájdalom miatt."

Két nappal később Sam már a műtőasztalon feküdt, hogy eltávolítsák a daganatot, majd egy hét múlva újabb műtét következett. Ezután javasolták neki, hogy fagyasztassa le petesejtjeit, mivel a kemoterápia károsíthatja azokat. Az ehhez szükséges vizsgálatok során azonban kiderült, hogy a nő már hathetes terhes. Mindenki azt mondta, hogy a babát nem tarthatják meg, mivel a CT-vizsgálatok és a kemoterápia egyaránt károsíthatják a magzatot.

"Nekem a baba volt a legfontosabb"

"Mindenki azt mondta, én vagyok a fontosabb, de nekem a baba volt az" - meséli a nő. "Ekkor jöttem rá, hogy bár mindenki támogat, valójában egyedül kell meghoznom a döntést. Az abortusz szóba sem jöhetett, az ösztönöm azt súgta, nem lesz semmi baj."

Sam daganatát kizárólag sebészi úton kezelték, nyolc műtéten esett át. 2005 februárjában megszületett Rebecca, majd 2006 decemberében kisöccse, Rafi. Mindketten időre születtek, de a kismamának rendszeres onkológiai ellenőrzésre is kellett járnia. Genetikai vizsgálatok során kiderült, mind Sam, mind édesanyja hordozza a BRCA-1 gént, amely összefüggést mutat a mellrákkal.

A rák túlélői gyakran tapasztalják, hogy teljesen megváltozik az életszemléletük. Sam megpróbál több időt tölteni a gyerekekkel, így hajnalban kel és késő estig fennmarad. Ha elfoglalja magát, nem töri a fejét azon, mi történhet, inkább arra gondol, mit tehet meg. "Már a betegség előtt is szerencsésnek tartottam magam" - mondja Sam. "Most is az vagyok, csak útközben le kellett győznöm egy fájdalmas akadályt."