A 21. század mániája: egészségfüggőség

Fessler Emma

2013.04.09.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Míg a legtöbb embert arra is nehéz rávenni, hogy egészsége, alakja érdekében rendszeresen sportoljon, addig olyanok is akadnak, akiknek már annyira az életük részévé vált az egészséges életmód, hogy meg sem tudnának lenni nélküle - egyetlen pillanatra sem.

Anorexia gyermekkorban - Ki a felelős?

Míg az anorexia vagy a bulimia általában a nők betegsége, a testképzavarral járó izomdiszmorfia, azaz testedzésfüggőség inkább a férfiakat sújtja. Ahogyan egy anorexiás sohasem látja magát elég soványnak, úgy a testedzésfüggők is minden alkalommal találnak a testükön egy olyan pontot, melyet tökéletesíteni kell, bármi áron. Ezek az emberek - egyébként időnként nők is akadnak köztük - rendszeresen órákat töltenek a konditermekben vagy az otthoni fitneszgépeken, és mániákusan fejlesztik az izmaikat. A kényszeresség előbb-utóbb pedig elszigeteli őket azoktól az ismerőseiktől, barátaiktól, akik nem csatlakoztak az erősítőprogramhoz, az izomdiszmorfiások barátai így jellemzően mind az edzőteremből kerülnek ki. A sporttal felhagyni tulajdonképpen képtelenek, mert súlyos lelkiismeretfurdalásuk támad, emiatt képesek akár a sérülésekig edzeni magukat - egy részük a cél érdekében még a súlyos mellékhatásokkal járó anabolikus szteroidokat sem veti meg.

Szakemberek szerint a lelki problémák mellett a testmozgás által felszabadított ópiát, a béta-endorfin is szerepet játszhat a függőség kialakulásában, de csupán ezt az eufóriát okozó anyagot nehéz lenne okolni a betegségért. A probléma ennél jóval összetettebb - ráadásul a betegség annyira "fiatal", hogy a betegségek osztályozása sem történt meg, nemhogy konkrét programok ezek gyógyítására.

Bori megjárta a testedzésfüggőség bugyrait:

"Bár korábban kezdődött, végül a harmincas éveimben teljesedett ki az edzésmániám. Naponta legalább egyszer lementem a terembe, de egy idő után kétszer is. Normális testsúlyom volt már akkor is, de én gyengének és petyhüdtnek láttam magam, és azonnal változtatni akartam ezen. Volt, hogy a gyűlölt testrészeimre öt órát edzettem egyhuzamban, aminek iszonyatos fájdalom lett a végeredménye. Én azonban még ekkor sem kapcsoltam, csak akkor, mikor mentő vitt el a fitneszteremből. Talán mondanom sem kell, hogy az orvosok azonnal pszichológushoz küldtek."

Minden sportoló ebben szenvedne?

Természetesen meg kell különböztetnünk egymástól a kóros testedzésfüggőket és az ép és egészséges lelkű, cseppet sem kényszeres sportolókat. A testedzés öröme mindkettejük esetében megtalálható, de míg az izomdiszmorfiások sohasem elégedettek az elért eredményekkel, és el sem tudják képzelni az életüket az edzőtermen kívül, addig az egészséges sportolók az életben is megállják a helyüket, büszkék arra, amit elértek, barátaik, családjuk pedig gyakran a civil életből kerül ki. Kézben tartják a dolgokat, sosem veszítik el a kontrollt, és nem hagyják eluralkodni maguk felett a testedzést. Az izomdiszmorfiás betegek nem a sport és a mozgás öröméért edzenek, hanem egy leküzdhetetlen belső feszültség miatt, mely az edzések után sem múlik el.

Mániákusan egészséges

Az elmúlt években jelentkezett egy másik, általában nőket érintő kényszeres betegség, az orthorexia, melynél nem a testedzés, hanem maga az egészséges élet okoz függőséget. Bár eleinte úgy tűnhet, az illető csak tudatosan táplálkozik, és egészsége érdekében alakítja át étkezési szokásait, a betegségben szenvedők ennél jóval tovább mennek, és inkább nem esznek egész nap, ha nem juthatnak az általuk biztonságosnak ítélt bio élelmiszerekhez. Az orthorexiások tulajdonképpen rabjaivá válnak a tudományos kutatásoknak, a reform és bio ételeknek, italoknak, táplálékkiegészítőknek, és a saját maguk által kreált szabályokat a végletekig betartják - különben máris támad a lelkiismeretfurdalás, vagy az irreálisan nagy félelem az elhízástól, betegségektől. Az izomdiszmorfiásokhoz hasonlóan szép lassan ők is elszakadnak normál baráti körüktől, és azokkal tartják a kapcsolatot, akik szintén az egészséges életmód megszállottjai. De ami ennél is rosszabb, az az, hogy ők akár a gyermekeikre is rákényszeríthetik a túlzottan egészséges, kizáró étrendet.

Persze itt is meg kell különböztetnünk azokat, akik egyfajta diéta vagy életmódváltás mellett tették le voksukat, és az elért eredmények miatt ragaszkodnak hozzá, illetve a beteges függést. Utóbbiak képtelenek egy percig is lazítani, egy kocka csoki elfogyasztása pszichés traumának számít, és hisztirohamot kapnak, ha kedvenc ásványvizükből vagy vitaminjukból éppen nincs elegendő raktáron. Bár a betegség nem fenyeget halállal, hiszen éheztetés helyett a betegek csupán szuperegészségessé képzik magukat, az elszigetelődés és a függés épp elég ok ahhoz, hogy szakember segítségét kérjék a gyógyuláshoz.

Tudtad?

Az orthorexia nyolc évvel ezelőtt egy fiatal - egyébként anorexiás - lány halálát okozta. Az orvosok évekig kezelték a lány betegségét, aki azzal érvelt, hogy csupán azért eszik keveset és válogatottan, mert az egészségére figyel. Ez a kényszeres odafigyelés azonban végül szívelégtelenséghez és a lány halálához vezetett.

Bergyár Judit pszichológus az egyensúly megtalálásáról:

"A segítségkérés korántsem könnyű ezen esetekben. A gyógyuláshoz vezető utat első helyen az nehezíti, hogy a betegnek nincs betegségtudata, azaz nem tartja magát betegnek. Éppen ezért nagy segítség lehet egy odafigyelő edző, egy jó barát/barátnő vagy figyelmes tanár, aki talán kezdeményezni is tud egy beszélgetést a témában. Fontos azonban, hogy óvatosan, nagy adag empátiával és odafigyeléssel tegye ezt, semmit sem erőltetve, különben a beteg elzárkózik és megközelíthetetlen lesz. Abban az esetben, ha a dolog szakemberhez is eljut, akkor az orvosi kontrollal alkalmazott gyógyszeres kezelésen át a csoportos pszichoterápiáig, illetve kognitív viselkedésterápiáig többféle lehetőség nyílik a jelenség mögöttes okainak feltárására és csökkentésére. Egy 2005-ös kutatás szerint a gyógyszeres kezelések közül az antidepresszánsokkal való gyógykezelés eredményezte a legnagyobb javulást az izomdiszmorfia tekintetében, orthorexia esetében pedig - bár még az sem teljesen körülhatárolt, hogy a jelenség az evészavarok vagy a kényszerbetegségek között határozható-e meg - hatékony lehet egy táplálkozási tanácsadó, aki konkrét tanácsaival hathatós segítséget tud nyújtani. De pszichoterapeuta is segíthet, akivel a jelenség kényszeres jellegét lehet megvizsgálni és megpróbálni enyhíteni."