A vikingek nem csak rettegett harcosok voltak: étrendjükből ma is tanulhatnánk

A vikingeket durva, barbár harcosoknak tartjuk, az étkezési szokásaik azonban nem ezeket a tulajdonságokat tükrözik.  Konyhájuknak rendkívül színes volt az étel- és italkínálata, így alakítva ki azt a kiegyensúlyozott étrendet, amely a viking férfiakat olyan hírhedt harcosokká tette.

A vikingek tartósított halakat vittek hosszú útjaikra, hogy tele legyenek fehérjével

A hal a vikingek étrendjének egyik alapvető alapanyaga volt. A folyókban, tavakban, patakokban és óceánokban halászva sós és édesvízi halakat egyaránt fogyasztottak. A húsokhoz hasonlóan a vikingek a halat is füstölték, sózták és szárították, hogy a hosszú tengeri utak alatt se kelljen nélkülözniük, és hogy a téli hónapok során is hozzájussanak a fontos fehérjéhez. A hering szinte állandóan megtalálható volt a vikingek tányérján, de készítettek egy szárított tőkehalból készült ételt, amelyet "stockfish" néven ismertek, és a történészek szerint egész Európában kereskedtek vele.

A vikingek sok tejterméket készítettek, köztük joghurtot is

A vikingeknek teheneik, juhaik és kecskéik is voltak, így sokféle tejük volt. Mivel nehéz volt megakadályozni, hogy az élelmiszerek megromoljanak, gyakran használták a tejet valamilyen erjesztett tejtermék előállítására. Készítettek vajat, sajtot, joghurtot és egy skyr nevű specialitást. A skyr, ami lefordítva "túrót" jelent, egy lágy, joghurtszerű sajt, amelyet a vikingek télre is eltettek, amikor friss tejet nem tudtak fogyasztani. A skyr készítéséhez a fölözött tejet felmelegítették, majd kint hagyták, hogy megalvadjon. Ezután az aludttejet egy szöveten keresztül leszűrték, az ezen fennmaradt joghurtot pedig lekaparták. A visszamaradt sűrű savó sem ment kárba. A vikingek a folyadékot önmagában is megitták, de savanyítottak vele zöldségeket, és húsok tartósítására használták. 

A főtt hús volt a vacsoraasztal egyik legfontosabb eleme

A vikingeknél a hús elkészítésének kedvelt módja volt a főzés. A vadászok gyakran fogtak rénszarvast, jávorszarvast vagy akár medvét, a földművesek pedig lovakat, teheneket és sertéseket tenyésztettek. A viking szakácsok általában üstben, tűz fölött főzték a husokat, szokatlanul nagy lakomák esetén gödröket ástak a földbe, kibélelték fával, majd a gödröket vízzel és forró kövekkel töltötték meg. A főtt hús képezte a skause nevű pörkölt alapját. A skause volt a viking étrend gerince. Miután a főtt húst kivették az üstből vagy gödörből, a megmaradt lében további zöldségeket és húsokat főztek, így napok és hetek alatt még több ízt kaptak. Ha egy éjszakán át állni hagyták, egy zsírréteg emelkedett a skause tetejére, ami egyrészt tartósította a pörköltet, másrészt viszonylag egészségesebbé tette azt. Előfordult, hogy nyáron is főztek húst, de nem ez volt a jellemző.

Sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztottak

A vikingek kertjeiben rengeteg hagyma, káposzta, bab, zeller, sárgarépa és borsó termett. Termésüket vadon termő zöldségek és tengeri moszatok gyűjtésével egészítették ki. A vikingek étrendje is bővelkedett ízekben, köszönhetően az olyan fűszereknek, mint a mustár, a torma és a kömény. Nagymértékben támaszkodtak azokra a gyümölcsökre, diófélékre és magvakra is, amiket gyűjtögettek. Mivel a tél általában nagyon zord volt, ilyenkor az elraktározott bogyókkal, szilvákkal és almákkal egészítették ki a menüt. A gazdák magvakat, gyümölcsöket és dióféléket kevertek a kenyérbe is, de olajokat is készítettek belőlük.

Vikingek által preferált többmagvas kenyerek

A vikingek a skause-t, vagyis a pörköltüket többmagvas kenyérrel ették, ami szintén napi alapanyag volt az étrendjükben. A vikingek a kenyeret gabonafélék (búza, árpa, zab és rozs), bab, méz, diófélék és őrölt fakéreg keverékéből készítették, ami egészségesebbé tette azt. A vikingek a kenyeret gyakran a skause-edény alá helyezett serpenyőben készítették a főzőtüzekben. Ez a fajta kenyér megkeményedett, ahogy kihűlt, ezért kiváló kiegészítője volt a szaftos fogásoknak. A vikingek a régi kenyértésztából kovászos kenyeret is készítettek.

Hatékony gazdálkodók és vadászok voltak

A vikingeknek mindig oda kellett figyelniük az évszakok változására, ennek megfelelően tervezték az évet. A középkori átlagemberekhez képest az egyik legkiegyensúlyozottabb és legtáplálóbb étrenddel rendelkeztek. A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a vikingek meglehetősen találékonyak voltak, amikor arról volt szó, hogy mit egyenek. A földrajz befolyásolta a rendelkezésre álló alapanyagok típusait, és ahogy a vikingek új területekre jutottak, magukkal hozták a földművelési és vadászati technikáikat is. A vikingek zöldségeskerteket, sőt gyümölcsösöket is műveltek. Emellett vadásztak mindenre, ami elérhető volt, többek között jávorszarvasra, vaddisznóra, szarvasra, medvére és fókára.

Megették a madarakat és tojásaikat is

A vikingek számára nem a szárazföldi és tengeri állatok jelentették az egyetlen fehérjeforrást. A madarak és a tojás is gyakori összetevői voltak ételeiknek. Az ásatások alapján az auk, egy ma már kihalt nagyméretű madár, nélkülözhetetlen volt az étrendjükben. A vikingek még a sziklákat is megmászták, hogy a tengeri madarak nyomába eredjenek, és kötelek segítségével ereszkedtek le, hogy közvetlenül a fészkekből gyűjtsék be a tojásokat. A viking földművesek háziasított csirkéket neveltek, hogy friss tojásokat is biztosítsanak.

Ezek a rettegett harcosok tehát nagyon változatosan és meglepően egészségesen étkeztek, fizikai erejüket és bátorságukat pedig nemcsak a hódításokra, hanem az élelemszerzésre is felhasználták.