Szexvadászat nyaraláskor című cikkünkben csokorba szedtük a külföldi ismerkedés veszélyeit, a megbolondult erkölcsi iránytűktől egészen a szexturizmusig. Most pedig annak jártunk utána, mitől is működnek a vegyes párosok. Szakértőnk és olvasóink segítettek eligazodni az eltérő kultúrák, szokások és nyelvi különbségek útvesztőjében.
Három magyar lány izgalmas történetén keresztül jutunk el végül Deáki Tímea párterapeuta tanácsaihoz és magyarázataihoz, melyekből mindenki meríthet, aki nyaralni készül, vagy éppen túl van már az utazásán és esetleg egy új ismeretséggel tért haza. Hasznos tippek szerelmes világjáróknak, felfedezőknek és kíváncsi ismerkedőknek.
Az Erasmus félévem alatt ismerkedtünk meg Németországban, Drezdában.
Hogyan hidaltátok/hidaljátok át az országotok közötti távolságot?
Nem nagyon kellett áthidalni, mert amióta együtt vagyunk, azonos országban lakunk. Két félév erejéig mind a ketten Drezdában voltunk, utána pedig úgy döntöttem, hogy a mesterképzést Belgiumban folytatom, így átköltöztem, Zeno pedig visszaköltözött. Szeptembertől pedig újra Németországban élünk majd egy ideig.
Milyen kulturális különbségek okoznak/okoztak problémát a kapcsolatotokban?
A kulturális különbségek a legkevésbé sem okoznak problémát, sőt, inkább csak feldobják, színesítik a kapcsolatunkat. Zenonak például nagyon megtetszett a májusfaállítás, úgyhogy már kétszer kaptam tőle, nem éppen hagyományos, de annál kreatívabb májusfát elsején, többnyire a szoba közepén. Húsvétkor pedig magyarul próbálkozik locsolóversek elszavalásával, ami szintén nagyon aranyos. A különböző ételeket is mind a ketten kíváncsian kóstolgatjuk végig, és bár (szinte hihetetlen módon) a Túró rudi lett nem a kedvence, lilahagymás zsíros kenyeret nagyon szívesen majszolgat már a badacsonyi fröccs mellé.
Hogyan reagáltak a szülők és a barátok?
Mindenki támogatott minket, a családjaink és a barátaink mind örültek az örömünknek. Ez nagyon sokat számit. Akárhányszor hazalátogatunk Magyarországra, mindenki hírtelen angolra vált, így Zeno sosem érzi magát kirekesztve a társalgásból, és nekem is jó látni, hogy milyen könnyen befogadják. Ez persze ugyanúgy igaz akkor is, amikor Belgiumban vagyunk.
Milyen nyelven kommunikáltok egymással? Okoz valamilyen fennakadást, hogy nem az anyanyelveteken beszéltek?
Angolul beszélünk, bár ez egyikünknek sem az anyanyelve. Én elkezdtem tanulni hollandul és Zeno is kezdi kicsit törni a magyart, de egyelőre biztosan nem tervezünk nyelvet váltani. Legfőképpen azért sem, mert a terveink szerint még egy ideig szeretnénk minél több országban élni és dolgozni, addig, amíg mind a ketten le nem csillapodunk, és úgy nem döntünk, hogy elég volt, és maradjuk egy helyben legalább 3-4 évig. Ennyire előre még nem látunk, de az biztos, hogy országfüggő, melyik lesz majd a közös nyelv otthon, egymás közt. Szerencsére nem okoz nehézséget, hogy nem az anyanyelvünkön beszélgetünk. Angolul egyikünknek sem jelent problémát kifejezni magunkat, gond nélkül el tudjuk mondani, amit akarunk.
Egy budapesti szórakozóhelyen ismerkedtünk meg. Francois akkor még nem élt Magyarországon, de sokadjára járt már itt. Akkor épp egy hónapra jött. Ekkor már tervben volt, hogy ideköltözik, és nem sokkal később ez meg is történt.
Hogyan hidaltátok/hidaljátok át az országotok közötti távolságot?
Milyen kulturális különbségek okoznak/okoztak problémát a kapcsolatotokban?
De alapvetően szerintem a kulturális különbségek inkább gazdagítják a kapcsolatot, és az ember életét is. Más szemszögből látjuk a dolgokat, és új élményeket tapasztalunk meg ezáltal.
Hogyan reagáltak a szülők és a barátok?Milyen nyelven kommunikáltok egymással? Okoz valamilyen fennakadást, hogy nem az anyanyelveteken beszéltek?
Mi angolul kezdtünk kommunikálni, mert kezdetben Francois nem annyira beszélt magyarul, én pedig egy szót sem tudtam franciául. Azóta nagyon szépen megtanult magyarul, és nekem is egyre jobban megy a francia, de valahogy mégis maradt az angol. Valószínűleg azért, mert még mindig ez az a nyelv, amit erőlködés nélkül tudunk használni. Természetesen sokkal értelmesebb lenne magyarul, vagy franciául beszelni, de hosszú távon valahogy nem megy. Vélhetően azért sem, mert ha franciául próbálkozunk, akkor neki a szokásosnál lassabban kell beszelnie, érthetőbben és egyszerűbben, mint ahogy egy anyanyelvűvel tenné, és ez fordítva igaz a magyarral is. Az pedig elég nehéz, hogy az ember az anyanyelvét ne természetesen használja, úgy, ahogy jólesik. Persze azért pár havonta egyszer megbeszéljük, hogy akkor majd többet beszélünk magyarul meg franciául. Ettől függetlenül nem igazan okoz gondot, hogy nem az anyanyelvünkön beszélünk, talán az első pár hónapban vezetett ez félreértésekhez, de aztán már nem. Véleményem szerint a jó kommunikáció egyébként sem nyelvfüggő, inkább attól függ, mennyire értitek meg egymás gondolkodásmódját. Egyébként pedig szerintem még előnyt is jelenthet, ha a nyelvi kommunikáció nem annyira egyértelmű, mert akkor az ember jobban hagyatkozik a megérzéseire, ami igazából mindig jobban működik.
Mario például nem értette, miért nem szolgálom ki őt az étkezéseknél. Mondván az ő kultúrájukban alap, hogy a nő mindenben "segíti" a férfit. Vendégségben volt, hogy szedtem neki az ételből, hogy ne érezze magát kellemetlenül, de az már furcsa volt, hogy addig nézte a zsömléjét a reggelinél, ameddig én abba nem hagytam az evést, és meg nem kentem neki. Vagy amíg fel nem álltam az asztaltól, hogy betehessem a kávéját a mikróba. Sajnos ehhez én nem voltam elég alázatos... Amikor Portugáliában voltunk egy étteremben, ő készítette elő nekem az előételt, mindent megfogdosott és etetni is próbált. Számomra ez is nagyon zavaró volt...
Hogyan reagáltak a szülők és a barátok?
Igen, vélhetően minden baj forrása ez volt. Mario ugyanis nem beszélt angolul, csak portugálul és spanyolul értett. Így alig tudtunk beszélgetni egymással, inkább úgy mondanám, egész idő alatt alapvető információkat cseréltünk csupán. Mivel sem a magyart, sem pedig az angolt nem értette, egyetlen kommunikációs hídként a portugál maradt neki, gondolom ezért is beszélt olyan sokat (naponta több órát) telefonon a hazaiakkal. Így pedig folyamatosan félreértettük egymást, nem tudtuk elmondani és a másikkal megértetni a sérelmeinket, a ki nem mondott dolgok pedig hamar megmérgezték az egyébként még az ismerkedési szakaszban tartó kapcsolatot.

A három történet ismeretében Deáki Tímea párterapeutához fordultunk, és neki is hasonló kérdéseket tettünk fel, mint a lányoknak.
A kulturális különbségek mennyiben nehezíthetik a dolgot?