Szeretetre vágyunk. Mindannyian. Sőt időnként annyira vágyjuk az érzelmet, a szerelmet és a szeretetet, hogy hajlamosak vagyunk egy röpke fellángolás után olyan dolgokat beleképzelni a leendő kapcsolatunkba, amik talán soha nem jönnek el, és olyan tulajdonságokkal felruházni a még nem is partnerünket, amikkel nem rendelkezik, és esetleg soha nem is fog.

Aztán az elképzelt boldog jövő és a vágy sodrása valamelyikünk ágyába navigál minket, és a jó esetben a fergeteges szeretkezés közben Ámor nyila is betalál.

Az érzelem nélküli szex is szeretetenergiaForrás: Thinkstock

Még az érzelem nélküli szex is szeretetenergia, csak nagyon alacsony rezgésszámon, de itt, kérem, ki beszél csupán testiségről?! Mi szerelmesek vagyunk! És bizony néha prostituálódunk. Nem pénzért, érzelemért. A prostituált a testét adja, az érzelmi prostituált a lelkét. Sokszor túl hamar, túl gyorsan, és ettől kiszolgáltatott lesz. Gyakran az illúzió valósága a mérce, és ez ejt minket csapdába. Megveheted és odaadhatod a négyéves gyereknek az érettségire szánt ajándékot, feltehetően tönkreteszi, de leginkább nem fog tudni mit kezdeni vele.

Megnyithatod a lelked az illúziónak, de működési zavar esetén feltehetően nem az illúzió fog sérülni.

A szeretetnek és a vágynak semmi köze nincs egymáshoz. A vágy vágyik a szeretetre, a szeretet nem vágyik a vágyra. Igazából semmire sem vágyik. Ettől marad tiszta és érintetlen. Az igazi szenvedély nem csupán fizikai vonzalom, hanem lelkesedés, érdeklődés, lelki izgalom és intellektuális vonzódás együttállásával jön létre, két önmagában is boldog és elköteleződött ember között. Ezen állapot elérésének ugyan van időigénye, dolgozni is kell érte, de megéri.

Akkor nyisd ki az ajtót, ha már elfordítottad a kulcsot, és lenyomtad a kilincset,

a gyereknek adj korának megfelelő játékot, és ne legyél érzelmi prostituált.