"Borban fürdik úr és szolga" - Az alkohol és az irodalom mennyekben köttetett házassága

Bár a bajor sördalok és a pezsgőt dicsőítő francia sanzonok kétség kívül részegítő költemények, egyetlen más italról sem született olyan sok költemény, mint a borról, a hírhedt római bacchanáliákat pedig sok hedonista ma is visszasírja - gondoljunk csak az Az ember tragédiájának római színére. A nedű magasztalása talán akkor érte el csúcspontját, amikor a középkorban megszületett a Carmina Burana. A mű XIII-XIV. századbeli diákdalokból áll, a latin és ónémet nyelvű szövegek pedig a szerelmet, a bor örömeit hirdetik: "Borban fürdik asszony, férfi, borban gyermek, borban néni. Borban józan, borban részeg. Borban bátor, borban félszeg. Borban fürdik úr és szolga, borban fürge, borban lomha, borban okos, borban mafla, borban kutya, borban macska." XIV. Lajos, Franciaország uralkodója - a híres Napkirály - már rokokó szofisztikáltsággal imádta a bort - azok közül is a mi tokajinkat: "Királyok itala - italok királya!" Ez a szállóige még ma is ott áll a tokaji borok palackján, latin nyelven: "Vinum regum, rex vinorum!"

Egy kis hazai - bor és magyar irodalom

A magyar irodalomban a bor majdnem olyan népszerű téma, mint a szerelem vagy a kollektív depresszió. Kölcsey Ferencnek köszönhetően az egész világ megismerheti "a magyarok Istenét", hiszen még a Himnuszban is megidézi híres-neves borvidékünket: "Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél." Míg Balassi Bálint Borivóknak való címmel írt dicsőítő költeményt, addig Csokonai Vitéz Mihály meglehetősen önironikus módon, valóságos szerenáddal örvendezteti meg a flaskáját Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versével. Persze Petőfi sem maradhatott ki a korabeli trendből: "Gondűző borocska mellett / Vígan illan életem; / Gondűző borocska mellett, / Sors, hatalmad nevetem." Mivel akkoriban - fájdalom - nem voltak bulvárlapok és valóságshow-celebritások, Petőfit gyakran vette szájára a nép, mondván: túl gyakran néz a pohár fenekére. Ennek ellenére a márciusi ifjú mértékletesen élt a borral, amire Juhász Gyula meggyőző példával szolgált Alkohol és irodalom című tanulmányában: Petőfi saját nyilatkozatával, amelyben felháborodottan utasítja vissza az egyik lap értesülését, miszerint ő éjjelente a Pilvax kávéházban mulatozna.

Egy pohár éden, egy kupica pokol - az alkohol mint Isten és ördög?

Hamvas Béla 1945-ben egyetlen Balatonberényben eltöltött nyár alatt írta meg A bor filozófiája című könyvét, melynek mottója: "Végül is ketten maradnak: Isten és a bor." Hamvas az alkohol fogyasztásáról így vélekedik: "Az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komoly nép számára ennyi elég. Ma, sajnos, ezzel a törvénnyel a legnagyobb visszaélések történnek." Persze olyan irodalmi géniusz is akad, aki inkább Sátánnak, mint Istennek tartja az alkoholt. "Régi és elterjedt babona, hogy az alkohol a költői ihletet szolgálja. Természetesen az ilyen sörszagú okoskodásban körülbelül annyi az igazság, mintha valaki azt állítaná, hogy Heine költészetére igen jótékony s fölemelő hatással volt a hátgerincsorvadása." - vélekedett Juhász Gyula, akinek meggyőződése, hogy írók, költők részegségben fogant művei magukon viselik születésük bélyegét. Juhász egész tanulmányt szentelt az iszákos írók jellemző vonásainak, nagy ősükként pedig Edgar Allan Poe-t említi, mondván: éppen mert olyan nagy zseni volt, mint amilyen nagy alkoholista. Épp ilyen kíméletlen Alfred de Musset és Paul Verlaine költeményeivel is, melyeknek szerzőit egy kulturálisan túlfejlett társadalom rabszolgáinak tartja. "A legmérgezőbb pálinka, a zöldszemű abszint áldozatai lettek."- írja.

Shakespeare hősnője tán a mai napig élne, ha hallgatott volna ura és parancsolója tanácsára - igaz, fel sem merült benne, hogy a király a méregtől, nem pedig a másnaposságtól kívánta megóvni. A hazai epikus irodalomban az első, határozottan antialkoholista írás Tinódi Lantos Sebestyéné. Sokféle részögösökről című versében kíméletlenül kigúnyolja a poháremelgetőket, majd csattanóként hozzáteszi, hogy egyetlen oka van a szarkazmusra, nevezetesen, hogy ő maga józan. Zrínyi már komolyabb felelősséget tulajdonít az itókának: eposzában részletesen mutat be egy török vezért, aki az alkohol iránti féktelen szenvedélye miatt veszíti el a csatát. A legtöbbet vitatott mű ebben a témában azonban minden bizonnyal Arany János Toldija - a csárdai jelenet ugyanis mindennek nevezhető, csak mértékletesnek nem. Bár az általános iskolai magyartanárok rendre az "így mulat a magyar ember" példájaként hozzák fel Toldi görbe estéjét, sok irodalmár szerint Arany éppen arra próbál rávilágítani, hogy ezt még Miklósnak sem volna szabad: heveny alkoholmérgezéssel pilled el az asztalnál, míg hű szolgálója, az idősödő Bence mesterénél is merészebben poharazgat - egészen a sárga földig.

Modern mesék az alkohol varázstükrében - trend és alkohol-irodalom

A manapság polcokra kerülő könyvek között is akad, melyben az alkohol épp oly fontos szereplő, mint maga a főhős. Ami néhány évvel ezelőtt Joan Harris Csokoládéja volt, az ma Peter Mayle Bor, mámor, Provence című regénye. A kulináris, romantikus és természeti gyönyörökben fürdő történetben Max Skinner, a londoni üzletember provence-i szőlőskertet örököl, ám megérkezve a kis francia faluba hamar rájön: a helyi fogadó vonzó tulajdonosnője legalább olyan édes, mint maga a bor. A könyv az érzéki csodák megelevenítésével mesél a bortermelés kegyetlen versenyt diktáló világáról, ezzel pedig vadiúj trendet teremtett a nemzetközi és a hazai könyvpiacon. Szerencsére nem kell mindünknek Max Skinnerré válnunk ahhoz, hogy kiigazodjunk az alkoholok rejtelmes világában. Tompa Imre újságíró, tanár és politológus a közelmúltban megjelent Hogyan legyünk alkoholisták? című könyve csapongó antológia: a szerző szerint a bor önmagában cseppet sem érdekes, ám kultúrájával, mindazokkal a történetekkel és tudnivalókkal együtt, amelyek körülötte születtek az évek során, nemcsak egy könyvnek, de egy egész életnek értelmet ad. "Annyi jó borkönyv van, mint égen a csillag, de zömük szakmázik, marha nagy, színes és drága vagy uncsi." - véli Imre, akinek szövegei nem csupán száraz borleírások, hanem utazások és kóstolások során papírra vetett, üdítően frissítő történetek a világ legszebb borvidékeiről.