10 kelet-európai film, amit látnod kell

1. Hamu és gyémánt (1958)

Valószínűleg minden idők legnagyobb lengyel rendezőlegendája (már ha nem számoljuk az emigráló Polanskit) az az Andrzej Wajda, aki aztán nagyszabású kosztümös mozikat (Danton, Pan Tadeusz) is rendezett, mégis ez a korai háborús drámája maradt a legemlékezetesebb filmje. A főszerepben a később tragikusan elhunyt lengyel James Dean, azaz Zbigniew Cybulski, a történet pedig a második világháború vége után, két nap alatt játszódik, és az ellenállás egykori tagjának dilemmája körül forog, akinek még utoljára ölnie kéne, de már nem megy neki...

2. Kés a vízben (1962)

Ha már említettük Roman Polanskit: a pályafutását színészként kezdő, majd filmesként folytató zseniális rendező egyetlen mozifilmet készített Lengyelországban, mielőtt továbbállt volna Nyugat felé (részben épp a filmet ért vegzálások miatt). Ez a Kés a vízben, amiben már fellelhető mindaz, ami később Polanskit naggyá tette: sötét hangulat, lélektani játékok, bravúros vizuális megoldások. A vitorlázni induló fiatal házaspár felvesz egy stoppos egyetemista srácot, a vízen pedig a két férfi versengeni kezd, minden téren...

3. Limonádé Joe (1964)

A KGST válasza a nyugati westernfilmekre. Talán nem a filmművészet csúcsa a Limonádé Joe, de a szívünknek örökké kedves, és a maga zseniálisan bájos humora révén van valami nagyon kelet-európai ebben a westernparódiában, amely egy antialkoholista pisztolyhős kalandjait meséli el.

4. Tűz van, babám! (1967)

Az egykori "keleti blokk" Polanskin kívül még egy (később szintén Oscar-díjas) emigráns rendezőt ajándékozott a Nyugatnak: ő Milos Forman, a Száll a kakukk fészkére, a Hair vagy az Amadeus alkotója, akinek Csehszlovákiában készült filmjei közül a Tűz van, babám! a legfergetegesebb. A kisvárosi tűzoltóbál és az ott keletkező kalamajka kicsiben leképezi az egész abszurd szocialista társadalmat, elsőrangú szatírát eredményezve.

"Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!" A Bohumil Hrabal-Jirí Menzel író-rendező páros közös filmjeiből nehéz volt kiválasztani csak egyet a listára, hiszen annyi remekmű áll sorban: Szigorúan ellenőrzött vonatok, Hóvirágünnep, Pacsirták cérnaszálon... A teljesen szubjektív választásunk végül a Hrabal gyerekkori történeteit filmre vivő Sörgyári capriccióra esett, több okból is, úgymint: sör, a fenti idézet, Pepin bácsi, és nem mellesleg ez a jelenet:

6. Veronika kettős élete (1991)

A rendszerváltás után kinyílt a világ a kelet-európai filmrendezők számára, többször készíthettek filmet nemzetközi, gyakran nyugati koprodukcióban. Krysztof Kieslowski a "francia vonalon" indult el, később a nevezetes Három szín-trilógiát is megalkotva. Ez a filmje viszont még félig lengyel, a történetében is: egy francia és egy lengyel lány egymásra ható sorsáról szól, akik tökéletes hasonmásai a másiknak - vagy talán még annál is többek.

7. A gyönyör összeesküvői (1996)

A kelet-európai animáció egyik legendája a cseh Jan Svankmajer, aki főleg szürreális hangulatú és teljesen egyedien groteszk stílusáról nevezetes, ez a filmje pedig nagyobbrészt élőszereplős, csak néhol akad benne itt-ott egy kis animáció. A hősei olyan hétköznapi kispolgárok, akik mindegyikének van valami egészen speciális erotikus fétise, legyen az akár lábujjakat szopogató hal vagy egy tévébemondónő iránti vágyakozást kielégítő masina.

8. Macskajaj (1998)

Emir Kusturicától, a bosnyák születésű, de aztán szerbbé lett rendezőtől választhattunk volna komolyabb nemzetközi sikereket elért, vagy nagyobb drámai mélységeket érintő filmeket is (A papa szolgálati útra ment, Cigányok ideje, Underground), de a Macskajaj hazai kultusza egyértelművé tette, hogy a listán a helye. A film, amelyet vélhetően senkinek sem kell bemutatni, divatba hozta nálunk a balkáni fúvószenét, és temérdek örökbecsű vicces idézettel látta el az erre fogékonyakat.

9. 4 hónap, 3 hét, 2 nap (2007)

A román mozi az ezredforduló után kezdett nagy fellendülésbe, elsősorban a saját közelmúltjukat feldolgozó, természetes hangú, realista filmekkel, amelyek sorban hozzák el azóta is a díjakat a világ fesztiváljairól. A cannes-i fődíjas 4 hónap, 3 hét, 2 nap talán a legkiválóbb közülük, a története két lányról, egyetemista szobatársakról szól, akik közül az egyik teherbe esik, a másik pedig segíteni akar neki, ám a Caucescu-rendszer utolsó éveiben járunk, amikor még tilos volt az abortusz. A kettejük kálváriája pontosan mutatja meg a rendszer romlottságát, amely előbb-utóbb valamilyen formában prostituálódásra kényszeríti a tiszta lelkeket is.

10. Pride (2011)

Még egy-két moziban talán játsszák is a Pride című filmet, amely gyakorlatilag az összes volt jugoszláv állam koprodukciójában készült. Ez még a közelmúltban is elképzelhetetlen lett volna, de maga a film is az összefogásról szól: Belgrádban meg akarják rendezni az első melegfelvonulást, de a szélsőségesek fenyegetik őket, ezért felbérelnek egy (homofób) maffiózót, hogy védje őket. Ő pedig csapatot verbuvál, a délszláv háborúban egykor ellene harcoló keményfiúkból.