Kultúrcsemege Botos Évával, az Edith és Marlene címszereplőjével

Szülés után mindig nehezen indul újra egy női karrier - ezt ismerted fel, amikor nem vártál arra, hogy megcsörrenjen a telefonod?

Igen, tisztában voltam azzal, hogy szülés után nehezebbek a helyzetek. Elhatároztam, hogy nem fogok búsongani és önmagamat sajnálni, hogy nincsenek lehetőségeim, inkább belevágok. Már annak idején a színművészeti felvételire is Pataki Éva Edith és Marlene darabjából választottam Piaf monológrészleteket, aztán később jöttem rá, hogy ha megtanulom a dalokat, azzal még kerekebb lesz az egész. Piaf személyisége mindig is közel állt hozzám, a darabból készült előadást is láttam a tévében Kútvölgyi Erzsébettel és Hernádi Judittal. Hát belevágtam – és a visszajelzések jók, ezért azt gondolom, önazonos vagyok, jól éreztem, hogy nekem ezzel van feladatom.

Hogyan nyertél meg embereket a tervedhez?

Először felhívtam Pataki Évát, a darab szerzőjét, aki örült, és azt mondta, amint a jogok engedik, miénk lehet a darab. Felkértem Nagy-Kálózy Esztert, aki ugyancsak örömmel fogadta az ötletemet. Atán vettem a bátorságot, és felkértem Mészáros Mártát, aki a legendás első verziót is rendezte a Pesti Színházban, és csak ritkán rendez színházi darabot, de meglepetésemre ő is igent mondott. A szakmában általában tudunk egymásról, ki mit csinál, merre tart: még a Mártha István-féle Új Színházban ismertem meg Gáspár Annát, aki most a Manna Produkció ügyvezetője - ők vállalták a darab produceri feladatait. Mindenki nyitott volt - ez vitt előre, míg el nem készültünk.

Érdekes, csupa női energia…

Erre eddig nem is gondoltam, de igazad van - a nők nekivágnak és megteremtik azt a világot, amire vágynak. De azért férfienergia is van bőven az előadásban: például a csodálatos zenészek munkája és a két férfitípust megszemélyesítő kollégám játéka...

A Centrál Színház mennyire volt nyitott a darab befogadására?

Ezzel szerencsém volt! Tulajdonképpen még szerveztem ezt az előadást, amikor Puskás Tamás felkért, hogy legyek a társulata tagja. A Manna Produkció már más darabokat is hozott ide, Nagy-Kálózy Eszter is itt játszik, így kézenfekvő volt, hogy idehozzuk az előadást.

Miben érzed a lelki rokonságot magad és Piaf között?

Leginkább az elszánt erő, ami közös bennünk. Amikor elmentem szülni, nem várt vissza társulat, nem volt meg az a fészek-érzés, hogy ha egy picit fel is szedek magamra, majd legfeljebb rám igazítják a jelmezeimet és játszom tovább a darabokat. Helyette abban a kicsit kiszolgáltatott, nagyon érzékeny állapotban Piaf bátorsági energiáját hasznosítva megteremtettem azt, amire szükségem volt. Nagy szerencsém, hogy nekem színészként "nincs alkatom”, nem vagyok skatulyázható, nem vagyok "brand”, aki azt játssza el, amit mindig. Ez egyrészt rossz, mert a nézők szeretik azt kapni, amit megszoktak, én mégsem szenvedtem ettől, mert azt élvezem, hogy ezerféle karaktert eljátszhatok. Nekem például nőiesebb az alkatom, mint Piafnak, de nem ez a lényeg, ha átlényegülök, és elhiszem, hogy Piaf vagyok, akkor a néző is elhiszi.

A beszélgetésünk előtt említetted, hogy a kisfiadért kell majd menned a bölcsibe. Hogy érzed, mennyire egyeztethető össze a karriered és az anyaság?

Most már könnyebb, a kisfiam hamarosan négyéves lesz. Szülés után eleinte csak a régi szerepeimet vettem vissza, tavaly próbáltam először új darabot, az eléggé megviselt. Annak viszont örülök, hogy sokat foglalkoztatnak - márciusban húsz estén játszottam -, mégis meg tudjuk családon belül oldani a gyerekfelügyeletet, sokat segítenek a nagymamák, sógornő, unokatesók...

Látott már színésznőként?

Egy könyvbemutatón énekeltem, és míg arra vártam, hogy sor kerüljön a produkciómra, Marci az ölemben ült. Aztán felálltam, őt a székre ültettem és megkértem, hogy maradjon ott. Szörnyen gyanakodva méregetett, hogy én miért énekelek a többi jelen lévő gyereknek, de ott maradt a helyén, szóval jól vette az akadályt. Színházba majd később viszem el, most nem játszom ifjúsági darabban, de rá is érünk még, hisz olyan kicsi.

Ez egy kulturális ajánló rovat. Mit ajánlanál a saját munkáid közül a Life.hu olvasóinak?

Nagyon szeretem a Függöny fel!-t és a 7 boszorkát a Centrál Színház-beli munkáim közül, azokat mindenképpen ajánlom. És a Szkénében futó Grönholm-módszert. Még várandós voltam Marcival, amikor a férjemmel - Horgas Ádámmal, aki zenét szerez, rendez, és a "websorozatok atyjának" is nevezhető - egy izgalmas pszichothriller-sorozatba kezdtünk a neten, ez a MAB. Csak néhány epizódosra terveztük, aztán népszerű lett, folytattuk, így a végére az egyre nagyobbra növekedő pocakomé lett benne a főszerep. Ez a sorozat a mai napig elérhető az interneten, szerintem érdemes belekukkantani!

Furcsa lehet szabadúszóként betagozódni egy társulatba. Könnyen ment a váltás?

Azért én "úgy vagyok nevelve", hogy van körülöttem egy társulat. Talán kicsit kevésbé vagyok kompromisszumképes, nem fogom csak másoktól várni, hogy helyzetbe hozzanak és biztosan váltani fogok, ha unatkozni kezdenék. Vagy legalább a színházon belül mozgásba hozom a dolgokat, ha kell.

Ha van egy kis szabadidőd, te milyen kultúrcsemegét fogyasztasz, mik a kedvenceid?

Először is egy verses mesekönyvet ajánlanék, Marci miatt: Búth Emília: Szakálla volt kender. Aztán egy remek színművet, García Lorca: Vérnász, a Pesti Magyar Színház előadását, és végül egy tévéjátékot, A berni követ a címe.