Kedvenc papjaink a filmvásznon

Az orosz rendezőlegenda, Andrej Tarkovszkij egy valóban élt ortodox szerzetesről, a híres 14. századi ikonfestőről, Andrej Rubljovról készítette el az egyik legemlékezetesebb filmjét, amely persze egyáltalán nem hagyományos életrajzi mozi. Hanem Tarkovszkijtól megszokott módon költői és misztikus utazás egy másik világba, lenyűgöző képekkel mesélve művészetről és hitről.

Tejesen más jellegű moziélmény William Friedkin hátborzongató filmje, ami pedig a horrorok között vált klasszikussá. Egy megszállt kislányt elereszteni nem akaró alvilági démon és az őt kiűzni szándékozó Merrin atya küzdelme többek között Max von Sydow zseniális alakítása révén is tudott annyira hatásos lenni. Természetesen a pap és nem a démon szerepében.

Itália nem hiába az egyik leginkább vallásosnak tartott vidék a világon: az olasz filmek bővelkednek az emlékezetes papkarakterekben, legyen szó akár vígjátéksorozatról (Don Camillo-filmek), kalandtörténetről (a Bud Spencer–Terence Hill-féle Morcos misszionáriusok, de Terence Hill a tévében is paposkodott Don Matteóként), vagy épp egyházkritikáról (Fellini: Róma, A nagy szépség). A Táncoslábú tiszteletes pedig az énekes Adriano Celentanóval a főszerepben a maga idejében az addigi legsikeresebb olasz film tudott lenni, mókásan mesélve egy titkos diszkóéletet élő plébánosról.

Szintén olasz szerző, Umberto Eco sikerregényéből készült A rózsa neve is, azonban már nemzetközi koprodukcióban, így a sztárjai is nemzetköziek voltak: Sean Connery, Chirstian Slater, F. Murray Abraham, Ron Perlman és még sokan mások. A középkori apátságban történt különös halálesetet pedig afféle korabeli és egyházi Sherlock Holmesként derítette fel benne a főszereplő Baskerville-i Vilmos ferences szerzetes, gazdag teológiai és művészettörténeti körítéssel.

Még mindig Itáliában járunk, és ismét egy nemzetközi szuperprodukcióban – amelynek összeesküvés-elméletekkel teli világában kapott helyet listánk legkülönösebb szereplője, egy albínó bérgyilkos szerzetes is. Az őt alakító Paul Bettanyt pedig különösen szeretik a filmrendezők papi személyként játszatni, hisz ilyen foglalkozású karaktert alakított az Ördögi színjáték és A Pap című mozikban is.

A katolikus egyház története egyik legsúlyosabb válságát éli át manapság a papok által elkövetett szexuális zaklatások egyre sűrűbben nyilvánosságra kerülő esetei miatt. Az Oscar-díjas Spotlight egy ilyen ügyet mutatott be az újságírók szemszögéből, a Kétely pedig (a nagyszerű Philip Seymour Hoffmannal és Meryl Streeppel) mindezt belülről ábrázolja. Egészen pontosan nem is egy ilyen esetet, hanem csak a gyanúját – ami már önmagában elég, hogy tönkretegyen emberi kapcsolatokat és intézményeket.

Martin Scorsese közismert arról, hogy erősen foglalkoztatják a hit kérdései, készített ebben a témában már botrányfilmet is, a Krisztus utolsó megkísértését. Az új, évtizedek óta tervezett filmjét viszont már a Vatikánban is bemutatták, noha nem kevésbé fájdalmasak a felvetései. A filmben két fiatal szerzetes (Andrew Garfield és Adam Driver) indul egy eltűnt hittérítő és mentor (Liam Neeson) nyomába – mindezt pedig a 17. századi Japánban, ahol nem bántak épp barátságosan a keresztényekkel.