Pesti mesék - Miért épp a szénáról kapta a nevét a Széna tér?

Ha a Széna tér nevének eredetét kutatjuk, könnyen történelmi és várostörténeti útvesztőkbe bonyolódhatunk. Az elmúlt évszázadok során ugyanis több budapesti közterület is viselte ezt a nevet hosszabb-rövidebb ideig, így a mai óbudai Kolosy tér, a belvárosi Kálvin tér, a józsefvárosi Teleki tér és az újpesti Tanoda tér neve is volt bizonyos korszakokban Széna tér. De mitől volt ilyen gyakori ez a név, és miért ragadt rá ezekre a terekre? Ha megfigyeljük az említett terek elhelyezkedését, azt látjuk, hogy mindegyik fontos közlekedési csomópontban található, sőt az adott korszakokban a városhatár mellett feküdtek, ahova befutottak a vidéki országutak. Az országutakon pedig évszázadokon át főként szekerekkel, a tehetősebbek esetleg hintóval, és persze lóháton közlekedtek az emberek, az "üzemanyag" ezek mindegyikéhez pedig a széna volt. A Széna terek tehát egyfajta korabeli benzinkútként szolgáltak, ahol az állatok jövet-menet megkapták a szükséges ellátmányt.

A mai Széna tér esetében a budai Vár és alsóvárosa, vagyis a korabeli Buda volt az, aminek a határán feküdt, és az Óbudát a Dunántúllal összekapcsoló országút haladt itt el. Az említett alsóvárost elkerítő középkori falak némelyikének maradványai még mindig láthatók a környéken, de a többségét a török hódoltság befejeződésével elbontották. Sokáig téglaépítő feküdt itt, ami a rohamosan növekvő város építkezéseit szolgálta ki, majd egészen a 18. század végéig nagyrészt a budai Várban állomásozó hadsereg használta a területet gyakorlatozásra. Az első telkeket 1786-tól mérték ki és adták el, addig nem álltak itt házak, sőt már a budai szőlőskertek kezdődtek a mai tértől nyugatra.

A Széna tér képét sokáig két épület határozta meg. Az egyik a budai Lövőház, amit 1696-ban építtetett a Budai Lövészegylet és eleinte tényleg főként lövöldözés, vagyis annak gyakorlása zajlott benne. Idővel viszont inkább afféle társasági hellyé vált a budai polgárok számára, kocsmával, kuglizóval, sőt akár megvásárolható női bájakkal is. A budai Lövőházat végül 1930-ban bontották le. A téren álló másik fontos épület a régi Szent János-kórház volt, ami a 18. század elejének pestisjárványa idején létesült karanténkórházként, majd később közkórház és szegényház lett belőle. Ekkoriban még kórházba csak a szegényebbek kerültek, amelyek jótékonysági intézményekként működtek, a tehetősebb réteg adományaiból. A gazdagabbak házhoz hívták az orvost, ha megbetegedtek, természetesen jelentős díjazás fejében. 1898-ban megépült a mai Szent János Kórház, és közel fél évszázadig két ilyen nevű intézmény is működött a fővárosban, amit a köznyelv régi és új Szent János-kórházként különböztetett meg.

A régi Szent János Kórházat Buda második világháborús ostroma alatt szinte teljesen szétlőtték, 1949-ben lebontották a hozzá tartozó kápolnával együtt. A Széna tér fontos szerepet játszott az 1956-os forradalomban, itt működött az egyik legjelentősebb fegyveres ellenálló csoport, aminek a történészi becslések szerint mintegy 1400 tagja próbálta meg feltartóztatni a szovjet csapatokat ezen a stratégiai helyen. A téren működött sokáig a buszpályaudvar is, ami csak 2019-ben került áthelyezésre. A régi szénafelvevő állomás, járványkórház és forradalmi barikádok helyén így ma javarészt közpark található.