Híres emberek, akiknek rejtélyes körülmények között nyomuk veszett

Az első expedíciójának, melyre 1497 és 1498 között került sor, angol zászló alatt vágott neki, északnyugatnak indulva. Első európaiként fedezte fel Labradort és Új-Fundlandot.

Mikor útjáról hazatért, VII. Henrik angol király jelentős összeggel támogatta. 1498 tavaszán öt hajóval indult útnak Bristol kikötőjéből, ám Írország partjainál az egyik hajót egy hatalmas vihar megállásra kényszerítette. A többi, kereskedelmi árucikkekkel megrakott hajó tovább haladt, ám rejtélyes körülmények között mindnek nyoma veszett. A legvalószínűbb feltételezés szerint a tengerészek odavesztek a tengeren, ám vannak olyan adatok, amelyek azt feltételezik, hogy voltak túlélők a hajón. Szakemberek nem zárták ki, hogy az expedíció tagjai sikeresen hazatértek. Néhányuk szerint ugyanis 1500-ban látták John Cabot-ot is London utcáin sétálni, azonban ezt egyetlen hiteles forrás sem támasztja alá. Habár Cabot nem találta meg a sokak által kutatott átjárót, felfedezésével nagy szolgálatot tett az angol koronának, hiszen jogalapot adott arra, hogy Anglia később birtokba vegye Kanadát.

Ki ne ismerné A kis herceg rókájának örökérvényű mondatát, Antoine de Saint-Exupéry neve pedig szinte mindenkinek ismerős. A híres francia írónak egyik legnagyobb szenvedélye a repülés volt. Huszonévesen katonai szolgálatot teljesített, és szinte első látásra beleszeretett az egész életét átszövő szárnyalásba. Pilótaként dolgozott Párizsban, a spanyol gyarmatokon, a Szaharában és Argentínában is. Volt egy életveszélyes kalandja is: 1935-ben Egyiptomban egy távolsági repülőversenyen súlyos balesetet szenvedett. Már négy napja a sivatag rabságában tengődött, amikor rábukkantak.

Vadászpilótaként gyakran repült. Utolsó bevetése 1944. július 31-én volt, amikor a Lodkheed P38 típusú géppel felszállt Korzikáról, ahonnan többé nem tért vissza. Egy franciaországi hadművelet előtt szerette volna felmérni a német állásokat. Halálának körülményeit mind a mai napig legendák veszik körül. Szemtanúk szerint egy gép csapódott a tengerbe Toulon közelében, és egy azonosítatlan holttest is előkerült. 2000-ben azonban a megtalált roncson nem volt golyó ütötte nyom, így a szívproblémák miatti rosszullét mellett néhány kutató még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a labilis idegrendszerű pilóta szándékosan irányította a repülőjét a tengerbe.

Diesel rejtélyes körülmények közt tűnt el

Az öngyulladó belsőégésű motort Rudolf Diesel találta fel 1913. szeptember 29-én, amikor a Dresden nevű gőzös fedélzetén utazott Antwerpenből Angliába, hogy látogatást tegyen egy londoni cégnél és egy ipswich-i gyárban. A francia születésű német mérnök aztán a jókedvűen elfogyasztott vacsora után este 10 órakor nyugovóra tért. Ezután senki nem látta többé, a kabinja üres volt, az ágyában senki sem aludt. A hajó úgy futott be a harwich-i kikötőbe, hogy ő nem volt ott.

Tíz nap múlva egy holland hajó legénysége egy férfi holttestére bukkant az Északi-tengerben, a norvég partok közelében. A test bomlása már előrehaladott állapotban volt, így miután elvették a személyes tárgyait, a holttestet visszadobták a tengerbe.

Rengeteg elmélet napvilágot látott a mérnök rejtélyes haláláról, akinek találmányai és szabadalmai ellenére anyagi gondjai voltak, bár a halálát megelőző időszakban rámosolygott a szerencse. Néhányan öngyilkosságot sejtettek rejtélyes halála mögött, ám ezt hamar elvetették. Olyan híresztelés is napvilágot látott, mely szerint egyes kőolajcégeknek nem volt túl szimpatikus, hogy mérnökként a növényi származású olajokat részesítette előnyben. Emellett arról is beszéltek, hogy az értékes szabadalmaival egyre inkább Angliát támogató mérnök halálában a német titkosszolgálat keze is benne lehetett.

Akárhogy is történt, Rudolf Diesel halála örök rejtély marad.