2025.11.23.
Elsőre hihetetlenül hangzik, de van, aki kényszeresen eszi a saját haját. A hajevés mögött gyakran mély lelki sebek, szorongás vagy feldolgozatlan trauma húzódik meg, és súlyos következményei lehetnek.
Van egy betegség, ami első hallásra szinte hihetetlennek tűnik: a hajevés kényszere. Mégis valós jelenségről van szó, amelynek súlyos fizikai és lelki következményei lehetnek. A Rapunzel-szindróma – más néven trichobezoár – elsősorban tinédzser lányokat érint, és nemcsak orvosi, hanem pszichológiai szempontból is komoly problémát jelent.
Forrás: Getty Images Europe
A hajevés, a Rapunzel-szindróma elnevezésének mesés eredete
A rendellenesség nevét a Grimm testvérek híres meséjéből kapta, ahol a toronyba zárt Rapunzelt hosszú hajzuhataga mentette meg a raboskodástól, ugyanis lelógó fürtjein tudott felmászni a hercege. Bár a mese vidám véget ér, a trichobezoár-betegségben szenvedő lányok súlyos veszélynek teszik ki magukat.
Kényszer, amit nem lehet megállítani
A Rapunzel-szindróma a trichotillománia súlyos formája. A trichotillománia az a kényszeres viselkedés, amikor valaki tépi a haját, a szempilláját vagy akár a szemöldökét. A háttérben legtöbbször stressz, szorongás, önértékelési zavar vagy feldolgozatlan lelki trauma áll. A kamaszkor különösen érzékeny időszak. A fiatalok gyakran érzik úgy, hogy nem tudnak megfelelni az elvárásoknak akár a család, akár a kortársak részéről.
A belső feszültség gyakran testi cselekvésekben tör felszínre: a hajtépés és a hajevés egyfajta önnyugtatás, amely átmenetileg csökkenti a szorongást, de hosszú távon súlyos következményekhez vezet.
Sokan nincsenek is tudatában annak, hogy ez betegség. A cselekvés automatikussá válik, és a fiatal csak akkor döbben rá, hogy baj van, amikor már komoly testi tünetek jelentkeznek. Ezek lehetnek vakbélgyulladásra utaló jelek, étvágytalanság, emésztési problémák, alhasi fájdalom, puffadás, étkezés utáni hányásrohamok, melyek testsúlyvesztést okoznak. Manapság egyre több esettel lehet találkozni. A betegség azért is veszélyes, mert ha nem diagnosztizálják időben, akár vékonybél-perforációt, hashártyagyulladást és halált is okozhat.
Drámai esetek, amikor a haj életveszélyes lesz
Nem egy dokumentált eset bizonyítja, milyen messzire fajulhat a hajevés. Az indiai Chandan Baria mindössze 13 éves volt, amikor orvosai több mint egy kilogrammnyi, 50 centiméteres hajcsomót távolítottak el a hasából. Egy másik, 16 éves lány, Aakansha Kumari esetében a hajcsomó a gyomor 80 százalékát foglalta el, a sebészek egyetlen, bonyolult műtéttel tudták csak eltávolítani. Ezek az esetek jól mutatják, mennyire alattomos ez a kór. A tünetek – alhasi fájdalom, puffadás, hányás, fogyás – más betegségekre is utalhatnak, ezért a diagnózis gyakran késik. Amikor pedig kiderül az ok, már csak sebészi beavatkozás segíthet.
Forrás: Shutterstock
A hajtépés és hajevés mögött húzódó okok
A hajjal való kényszeres foglalatoskodásnak mindig lelki gyökerei vannak. Gyermekkorban gyakran túlzott szigor, sérült szülő–gyerek kapcsolat, szeretethiány vagy megfelelési kényszer áll a háttérben.
Egyes szakemberek szerint az anyával való kapcsolatban mutatkozó problémák vezetnek ehhez az önkárosító viselkedéshez. A gyerek nem tudja kifejezni a feszültségét, így testi cselekvés formájában próbálja oldani azt. Felnőttkorban a kiváltó ok lehet munkahelyi stressz, párkapcsolati csalódás, depresszió vagy feldolgozatlan trauma.
A hajevés hátterében olykor poszttraumás stressz-zavar (PTSD) is állhat, amikor a trauma utáni feszültséget az érintett ilyen önnyugtató viselkedéssel próbálja oldani. Ilyenkor a hajevés nem csupán kényszer, hanem a feldolgozatlan lelki fájdalom testi megnyilvánulása is lehet. Anorexia és testképzavar is állhat a hajevés hátterében, bár ez ritkább, mint a kényszeres vagy traumaalapú okok. A hajtépés és a hajevés valójában segélykiáltás: a test üzenete arról, hogy a lélek nincs rendben.
A hajevés és az OCD határán
A hajevés nem pusztán rossz szokás, hanem kényszeres viselkedés, amely gyakran a hajtépéses zavar, a trichotillománia része. Bár nem klasszikus OCD, mégis az obszesszív–kompulzív spektrumhoz tartozik, hiszen hasonlóan működik: a feszültség és szorongás hajtja, a cselekvés pedig átmeneti megkönnyebbülést hoz.
A hajevés így az impulzuskontroll-zavarok és a kényszerbetegségek határán egyensúlyozó pszichés állapot, amely mögött legtöbbször mélyebb lelki feszültség húzódik meg.
Az OCD klasszikus formájában a gondolatok váltanak ki kényszercselekvéseket: például valaki fél a fertőzéstől, ezért túlzottan sokat mos kezet. A hajtépés és hajevés esetén nem feltétlenül van konkrét félelem vagy gondolat a háttérben; inkább impulzuskontroll-zavar jellemzi. Az impulzuskontroll-zavar lényege, hogy az ember nem tud ellenállni egy hirtelen késztetésnek, még akkor sem, ha tudja, hogy az ártalmas. Ilyenkor a cselekvést feszültség előzi meg, amit a tett átmenetileg megkönnyebbüléssé old.
Gyógyulás testben és lélekben
A kezelés két irányban történik. A testi tüneteket – például a hajcsomó eltávolítását – sebészek végzik, de a valódi gyógyulás a pszichológus rendelőjében kezdődik. Terápiás beszélgetésekkel, stresszkezeléssel, esetenként gyógyszeres támogatással a betegek fokozatosan megtanulhatják felismerni és kontrollálni a kényszeres viselkedést.
A szakemberek szerint a legfontosabb a korai felismerés és a megértő környezet.
Ha a család nem bírál, hanem segít, ha a szülő, tanár vagy barát időben észreveszi a jeleket, a gyógyulás esélye sokkal nagyobb.
Egy hajszálon múlik minden
A Rapunzel-szindróma nem csupán különös orvosi eset, hanem figyelmeztetés is: arra, mennyire szoros kapcsolat van a test és a lélek között. Egy apró mozdulat – egy hajszál kitépése – néha egy mély, kimondatlan fájdalom tükre. És ahogy a mesében Rapunzel hajfonata volt a szabadulás kulcsa, úgy a valóságban is csak akkor van esély a gyógyulásra, ha valaki elég bátor ahhoz, hogy segítséget kérjen, és elinduljon a lelki felépülés útján.
