Pesti mesék: Széchenyi Istvánék két szigetet egyesítettek a fővárosban

Pesti mesék Hajógyári sziget magazin
Óbudai-sziget vagy Hajógyári-sziget? Régebben Nagy-sziget és Kis-sziget volt a híres fesztivál helyszíne. Nem csak a nevek között teszünk most rendet: utánajárunk a környék történetének is.

Ha egy fantasztikus Sziget fesztiválos buli közben arra gondolsz, hogy milyen királyi ez a helyszín, akkor olyasvalami jut eszedbe, ami korábban már egy római császárnak is. A II. században ugyanis itt építtette meg a palotáját Hadrianus, aki akkoriban Pannónia provincia helytartójaként szolgált, később pedig az egész Római Birodalom uralkodója lett. Persze akkoriban még nagyon másképp nézett ki a mai Óbudai-sziget környéke: a legjelentősebb különbséget kapásból az jelentette, hogy akkoriban nem egy, hanem két sziget feküdt itt.

Nagy-szigetnek és Kis-szigetnek, később pedig Nagy-Óbudai-szigetnek és Kis-Óbudai-szigetnek nevezték őket, amikor már a parton velük egy magasságban kiépült Óbuda települése. De a nagyobbik szigeten is bizonyosan éltek emberek: megtalálták itt egy XI. és XIII. század között létezett Árpád-kori falu maradványait, és a sziget egy másik pontján egy másik település nyomait is, ami pedig a XIII. és XVI. század között állt. A török hódítás következtében elnéptelenedtek a szigetek, amiket ekkoriban szinte teljesen erdők borítottak; Mátyás király idejében például vadászterületként is szolgált.

Walzel Ágost Frigyes: Az Óbudai Hajógyár látképe (1850 körül) Forrás: Wikipedia/Walzel Ágost Frigyes

A két szigetből Széchenyi Istvánnak köszönhetően lett egy, aki 1835-ben megalapította az Óbudai Hajógyárat. „A legnagyobb magyar" számos országjobbító tevékenységének egyikeként be akarta kapcsolni Magyarországot a korabeli európai közlekedési és kereskedelmi vérkeringésbe, többek között ezt a célt szolgálta a Lánchíd megépítése és a Hajógyár alapítása is, párhuzamosan a Duna kotrásával és hajózhatóvá tételével. A kotrásból származó hordalékkal töltötték fel a két sziget közti folyósáv egyik végét, mesterséges holtágat hozva ezzel létre, ami így ideális hajódokként szolgált az üzem számára, és aminek kiképzése máig jól látszik a sziget szokatlan körvonalát szemlélve. Az Óbudai Hajógyár ezután mintegy másfél évszázadon át működött, személyszállító- és teherhajókat, uszályokat, vontató- és tolóhajókat, jégtörőket és úszódarukat is készítve. Ahogyan pedig a gyár híres lett, úgy kezdték el egyre többen Hajógyári-szigetként emlegetni az Óbudai-szigetet, noha a hivatalos neve máig az utóbbi. (Már ha a földrajzi egységre gondolunk, mert létezik városrész is ilyen néven, csak akkor egybe kell írni, Óbudaiszigetként, hasonlóan a Margit-szigethez és Margitszigethez.)

Az Óbudai Hajógyár az Árpád hídról nézve, balra a Duna-ág felett a Hajógyári-szigetre vezető emelőhíd. Forrás: Fortepan/Horváth Miklós dr

A sziget egyik részét elfoglalta tehát a gyár a hozzá tartozó ipari épületekkel, a többi részén pedig az erdőket nagyrészt kiirtották, és mezőgazdasági tevékenység folyt. Még az 1960-as években is feküdtek itt kukorica- és répaföldek, sőt nagyüzemi rózsatermesztésnek is helyet adott a sziget. Ez szűnt meg aztán 1972-re, amikor átadták itt Május 9. szabadidőparkot, ami a nevét Budapest létrejöttének dátumáról kapta, és annak 100. évfordulóján vehették birtokba a fővárosiak. Ez a park lett aztán a helyszíne 1993-tól a Diákszigetnek, majd Sziget fesztiválnak, ami az évtizedek alatt Európa egyik legnagyobb ilyen rendezvényévé nőtte ki magát, és ami a világjárvány után is újult erővel tért vissza a legutóbbi nyáron.

Sziget Fesztivál Európa egyik legnagyobb rendezvényévé nőtte ki magát Forrás: origo.hu

A sziget másik, déli felén az egykori hajógyár 1988-ban zárt be végleg, az épületeibe irodák, raktárok, műtermek, jachtklub költözött. Ezen a részen élte meg rövid virágzását a kétezres évek elején egy korabeli bulinegyed is számos különféle stílusú szórakozóhellyel és mindenféle alvilági kapcsolatokkal, melyek végül a végzetét is jelentették. Az Óbudai-sziget nagy része ma pihenőpark, ami a főváros egyik utolsó, nagyrészt természetes állapotában megmaradt pihenőhelye, egyedi növény- és állatvilággal, csónakkikötőkkel, és egy 2014-ben átadott biodiverzitás-tanösvénnyel.

A Pesti mesék című cikksorozatunk korábbi részeit itt olvashatod!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.