Máig nem tudni, miért lett brutális gyilkosság áldozata egy egész szegedi család

1994 januárjában szörnyű gyilkosság rázta meg Szegedet és egész Magyarországot: egy egész család esett hidegvérű emberölés áldozatául. A neves cukrászt, Z. Nagy Bálintot és feleségét, valamit 16 és 10 éves gyerekeiket éjjel, álmukban lőtték agyon a saját ágyukban, közvetletn közelről egy Skorpió típusú géppisztollyal.

Másnap a családfő munkatársainak tűnt fel, hogy Z. Nagy Bálint nem érkezett meg a munkába, és a telefonhívásokra sem reagált a család. Egy alkalmazottat küldtek a családi házhoz, aki az egyik ablakon belesve vette észre az egyik véres gyerektestet. A rendőrségi helyszínelés azt állapította meg, hogy a tettes vagy tettesek egy 40x40 centiméteres, nyitva hagyott ablakon másztak be a házba, dulakodás nem történt, és a brutális gyilkosság elkövetői aztán a bejárati ajtón át távoztak, amit kulccsal gondosan be is zártak maguk után, hogy ne keltsenek feltűnést.

A gyilkosság már csak azért is erősen borzolta a kedélyeket, mert több hasonló eset is történt akkoriban. Ugyanebben a hónapban fojtották meg egy zsineggel Orosházán az emberrablási ügyben elhíresült Farkas Helga nagynénjét, néhány hónappal korábban pedig Kecskeméten lett gyilkosság áldozata Horváth Antal és felesége, valamint egy délszláv vendégük.

A rendszerváltás utáni vadkapitalizmus éveiben Szegedet sokan csak a „bűn városaként" emlegették. Jellemző volt a védelmi pénz szedése a vendéglátóhelyektől, a környék számított az olajhamisítós ügyletek egyik gócpontjának is, a határ túloldalán dúló jugoszláv polgárháború pedig a csempészetnek, fegyverkereskedelemnek és a gyanús alakok megjelenésének kedvezett. A sok zűrös ügy és zűrös helyi figura közepette viszont Z. Nagy Bálintot mindenki köztiszteletben álló, törvényt követő vállalkozónak ismerte, aki teljes mértékben a saját szorgalmából gazdagodott meg, és soha nem élt hivalkodó életet. Gyanús előjelek viszont azért akadtak: a nyomozás során egy szomszédjuk és egy alkalmazottjuk is arról vallott, hogy a házaspár a gyilkosságot megelőző hetekben szokatlanul idegesen viselkedett, a gyerekeikre megkülönböztetett figyelemmel vigyáztak, mintha tartottak volna valamitől.
A rendőrség figyelme hamar Magda Marinkóra terelődött, aki ekkor már közel egy éve Szegeden élt.

Marinko az innen alig néhány kilométerre, de a határ túloldalán fekvő Szabadkán született, majd a francia idegenlégiót is megjárta, a jugoszláv polgárháborúban pedig a hírhedt Arkan Tigris halálbrigád tagjaként ölt meg embereket – feltehetően politikai megbízásból és szimpla bérgyilkosságként is.

Marinkót a rendőrök egy útlevélellenőrzés ürügyével csalták be a szegedi rendőrkapitányságra, ahol aztán elkezdték kihallgatni a gyilkosságok ügyében is. Marinko a veszélyt észlelve rátámadt a nyomozókra, ki akart ugrani az ablakon is, és végül egy egész csapatnyi rendőr tudta csak megállítani. Idővel előkerültek a palicsi tóból annak a géppisztolynak a darabjai, amivel nemcsak a szegedi, de a kecskeméti, továbbá a szabadkai és palicsi gyilkosságokat is elkövették. Marinko végül bevallott több emberölést is, de épp a szegedi családirtást nem. Azt állítása szerint két szerb és egy horvát férfi követte el, akiknek a kilétét a saját és családja védelmében nem fedhette fel. Egyes elméletek szerint azért vallott így, mert a védtelen gyerekek megölése még az ő bűnöző köreiben is megvetendő tettnek számít. Viszont így nem állt rendelkezésre elég közvetlen bizonyíték a bűnösségére, így „csak" a többi gyilkossága miatt ítélték el, és a szegedi cukrászcsalád megölése máig nyitott ügy, hivatalosan tettes nélkül. Szintén máig nem derült ki az sem, hogy mi lehetett az elkövető(k) indítéka: a házból ugyan eltűntek ékszerek, de ezek önmagukban nem indokoltak volna ilyen brutális családirtást, bármely bérgyilkosságra pedig nem találtak okot a nyomozók.

Magda Marinkót a bíróság a lehető legsúlyosabb büntetésre, életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Ekkoriban még nem létezett a tényleges életfogytiglan jogi kategóriája, így elvileg több évtized letöltése után szabadulhatna. Ezt kérvényezte is, de legutóbb 2021-ben utasította vissza a szabadlábra helyezését a Szegedi Törvényszék. A sátoraljaújhelyi és sopronkőhidai börtön után jelenleg a szegedi Csillag különleges biztonságú körletének lakója. Az évek során két könyv is megjelent róla, illetve kiállításon is részt vett a rácsok mögött festett képeivel.

A Z. Nagy család egykori házát a Magyar Vöröskereszt Csongrád Megyei Szervezete vásárolta meg, és átalakítások után jelenleg irodák működnek benne.