Miért nem Pest-Buda, és miért épp Budapest? Így született meg 150 éve fővárosunk a nevével együtt

Mikortól számít fővárosnak, az ország első számú központjának Budapest?

Nem könnyű ezt megválaszolni, hiszen már a középkorban is előfordult, hogy egyes uralkodóink Budát tették meg a királyi székhelyüknek, de ez nem bizonyult állandónak, a török hódítás pedig pláne megakasztotta azt a folyamatot, amit az ország közepén elhelyezkedő, a Duna ősi átkelőhelyének két oldalán álló települések fejlődése kijelölt.

A török hódoltság idején Buda, Pest és Óbuda városait is egyre kevesebben lakták, a környező falvak közül pedig a többség teljesen elnéptelenedett. Buda várának 1686-os visszafoglalása után hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, hogy beinduljon a fejlődés, de 1703-ban Budát már II. Lipót kiváltságlevele fővárosnak nevezi, 1711-ben pedig Buda és Pest is szabad királyi városi jogokat kapott. Mária Terézia és II. József uralkodása idején az egyre jobban egymáshoz kapcsolódó három város már az ország igazgatási központja lett, miközben a rohamosan növekvő Pest a kereskedelem és ipar központja, Buda a tehetősebb polgárság lakhelye, Óbuda pedig a mezőgazdasággal foglalkozók városa volt.

Széchenyi szívűgye

A három város egyesítése, egy nemzetközileg is jelentős méretű magyar főváros létrehozása elsősorban Széchenyi István szívügye volt, a Lánchíd megépítése is többek között ennek érdekében történt. A Budapest elnevezést is Széchenyi használta először az 1831-es Világ című művében, addig főként Pest-Buda néven emlegették együtt a városokat. Mivel a nyelvújítás korában jártunk, így természetesen felvetődtek fantáziadúsabb elnevezések is a leendő főváros számára, úgymint Etelvár, Bájkert, Dunagyöngye és Honderű is. A Pest-Buda is sokáig versenyben volt, de szólt ellene egy elég jelentős érv (a mássalhangzótorlódáson kívül is): ez esetben a térképekre a Pest szó a budai, a Buda pedig a pesti oldal fölé lett volna nyomtatva, ami nem tűnt jó ötletnek.

Az Országgyűlés helye

Ezért aztán a következő évben felálló Szemere-kormány már hozott is olyan rendeletet, ami egy várossá tette Budát, Pestet és Óbudát – ekkor, 174 éve született meg először az egységes Budapest, csak épp ebben a formában nem élt túl sokáig, alig néhány hetet. A szabadságharc leverése után katonai kormányzás következett és visszaállt a korábbi állapot, de a városok addigra már annyira egymáshoz kapcsolódtak számos téren, amire a Habsburg állami irányítás is reagált. Először közigazgatásilag egységesítették a három várost, majd közös fogyasztási adóvonal megállapításával pénzügyileg is.

Nemzetközi példák mintájára

Az 1867-es kiegyezés után pedig már semmi nem állt Budapest megszületésének útjába. Annál is inkább szükség volt erre, hiszen a kiegyezéssel a város a megszülető Osztrák-Magyar Monarchia egyik fővárosává lett, és nemzetközi példák is lebegtek a szeme előtt. London, Berlin és Bécs is az 1850-1860-as években vált metropolisszá úgy, hogy a korábbi városhatárt (sok esetben városfalakat) felszámolták, és beolvasztották a környező, lényegében már egybeépült településeket.
Az elkerülhetetlen folyamat részeként 1869-ben már felállt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, aminek feladata volt az összeolvadó városok infrastruktúrájának integrálása. A törvényi keretek kidolgozásán a Parlament két háza ügyködött, és végül 1871. november 19-én tárgyalták először a „Buda-Pest fővárosi törvényhatóság alakításáról és rendezéséről" szóló törvényjavaslatot, amely így szólt:

De miért épp 1873. november 17-e Budapest születésének napja?

Azért, mert ezen a napon ült össze először az immár egyesített város tanácsa, és vette át hivatalosan Pest, Buda és Óbuda városainak tanácsától az ügyintézést, valamint ekkor választották meg az első tisztségviselőket is. Budapest első főpolgármestere Ráth Károly jogász lett, aki 1897-ig töltötte be ezt az akkoriban inkább protokolláris tisztséget. Alatta dolgozott ugyanis Budapest polgármestere, aki a városvezetés gyakorlati részét végezte, ezt a posztot először Kamermayer Károly töltötte be.
A megszülető Budapest villámgyorsan fejlődött tovább.

A világvárossá váló Budapest a magyar arisztokrácia számára is vonzóvá vált, a nagy nemesi családok a vidéki kastélyaikból sorban költöztek az itt épített palotáikba, miközben mecénásként beszálltak a város fejlesztésébe is olyan beruházások révén, mint mondjuk az Andrássy út kiépítése. Ekkoriban épültek ki a dunai rakpartok és a ma ismert pályaudvarok, vásárcsarnokok, parkok, hidak nagy része is. Létrejött a villamosközlekedés, megindult a Fogaskerekű, a HÉV, a század végére pedig a kontinens első földalattija is. Ekkor már a milleniumi ünnepségek idején járt a város, ami újabb lökést adott a fejlődésének.

Budapest a XX. század közepén bővült tovább, amikor 1950. január 1-én létrejött az úgy nevezett Nagy-Budapest. Ekkor 23 szomszédos települést csatoltak hozzá a fővároshoz, így Budapest területe két és félszer, lakossága másfélszer akkora lett, mint korábban volt – nem véletlenül szokták ezt az eseményt úgy is emlegetni, mint „második városegyesítés".