Ki az a Márton, miért szent, és miért van egyáltalán napja?

Szent Márton természetesen nem volt mindig szent. 316-ban vagy 317-ben született a Római Birodalom Sabaria provinciájában, ami a mai Szombathely városának felel meg. Apja a római légió katonája volt, elöljáró, akit hűségéért egy itáliai birtokkal ajándékozott meg Róma császára. Mártont vonzotta a kereszténység, már 12 éves korában szeretett volna Isten szolgájául szegődni, ám édesapja, aki egykor 15 éves korában csatlakozott a római légióhoz, nem támogatta ebben fiát. Ő titokban mégis kérte felvételét a keresztények közé, és a püspök hittanulóvá is avatta, ám szüleinek köszönhetően Mártonból is katona lett, aki a franciaországi Amiens-ben szolgálta császárát.

A legenda

Ott történt meg vele a híres eset, egy hideg téli estén. Márton sétálgatott Amiens utcáin, amikor meglátta, hogy egy koldust bántalmaz és kifoszt néhány rabló. A hős katona odament a koldushoz, köpenyét kettévágta és az egyik felét a koldus vállára terítette. Még aznap éjjel megjelent álmában Jézus, s bár utána még egy csatába elindult, oda fegyvert már nem vitt magával. A harc aznap katonatársai számára is elmaradt, amit ők Márton csodatételének nyilvánítottak.

Márton ezután leszerelt a légiótól és onnantól Isten szolgálatába állt. Elsőként saját édesanyját keresztelte meg, majd a gall falvak lakóit térítette meg. 371-ben választották Tours pöspökévé, ami nem volt zökkenőmentes, ugyanis Márton tervei között nem szerepelt a püspökség, ezért a pápa követei elől bemenekült egy libaólba, hogy ott bújjon el a neki szánt feladat elől, ám a ludak hangosan gágogni kezdtek, Márton pedig lebukott, és kénytelen-kelletlen el kelett fogadnia a megbízást.

A népi hagyomány

November 11-e, Márton napja a mezőgazdasági év vége, a téli negyedév kezdete a népi kalendáriumokban. A karácsony és a 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnapon nagy lakomákat csaptak, annak érdekében, hogy a következő évben is bőséges legyen a termés. Mivel ekkortájt jött el a libavágás ideje, kézenfekvő volt, hogy libaételek kerültek az asztalra.

A finom falatok mellé a novemberre kiforrt újbor dukált, amiből szintén a minél több volt az elég, mondván, minél több bor megy le a torkukon, annál erősebbek és egészségesebbek lesznek. Ilyenkor az újbort mindneképpen meg kellett kóstolni, mondván: „A bornak Márton a bírója”. A libalakomához kapcsolódik a püspökfalatja kifejezés is, ugyanis ilyenkor illett egy kis ételt küldeni a püspöknek, ami leginkább a liba hátsó részéből készült.

Márton, az időjós

Számos szólás és közmondás utal arra, hogy a Márton-napi időjárás hogyan befolyásolja majd a telet.

Kíváncsian várjuk, tényleg olyan tél vár-e ránk, amilyennek a mai napon mutatja magát és a népi időjóslás szerint a jövőt.