Több mint 20 éven át építtette igaz szerelme emlékművét: íme, a történelem legepikusabb viszonyai

A javíthatatlan romantikusok imádják a szerelmi történeteket, legyenek azok akár fiktívek, vagy valódiak. Mi összeszedtük a történelem legikonikusabb szerelmespárjait, akiknek románca még ma is a szerelem és a szenvedély szimbólumai.

Kleopátra és Marcus Antonius 

Viszonyuk az ókori világ egyik legjelentősebb és legmeghatározóbb szerelmi története. Epikus románcuk még Shakespeare-t is megihlette. A két ikonikus alak egyesülése politikailag is előnyös volt számukra, de kétségtelen, hogy mély szerelem is volt kettejük között. Kapcsolatuk pedig befolyásolta az ókori történelem folyását. 

 Viszonyuknak azonban voltak ellenzői, ami egy számukra vesztes csatához vezetett. Marcus Antonius önkezével vetett véget az életének, majd így tett Kleopátra is. Egyrészt a szerelme elvesztése miatti gyász vezette erre a döntésre, ugyanakkor ellenségei kezére sem akart kerülni. 

Napóleon Bonaparte és Josephine 

Történetük egyszerre volt romantikus, tragikus és politikailag összetett. Napóleon anyja nem támogatta a kapcsolatukat feltehetőleg azért mert Josephine özvegy volt két gyerekkel, és férje halála után több vezető politikus és befolyásos pénzember szeretője volt, ráadásul Napóleon 6 évvel fiatalabb is volt nála. Ezek egyike sem akadályozta meg azonban a románcot: 1796. március 9-én házasodtak össze. 

 nem tudott gyereket szülni. Végül elváltak, de Napóleon nem szakadt el teljesen Josephine-től. Napóleon és Joséphine története nem csupán egy romantikus kaland volt, hanem egy olyan politikai és társadalmi dráma, amelyben két ember megpróbálta áthidalni az akkori kor szigorú elvárásait és kötelezettségeit, sikertelenül.

Sáh Dzsahán és Mumtáz Mahal 

Szerelmük hatalmasságát a monumentális és lélegzetelállító Tádzs Mahal őrzi. Mindössze 14 éves volt Ardzsumand Banu Bégum, amikor eljegyezte őt Khurram herceg, aki később Sáh Dzsahán sah néven lépett trónra. Házasságukra 5 évet kellett várni, ezalatt a mogul uralkodó két nőt is feleségül vett, de Mumtáz Mahal nyomába senki sem érhetett. Nevét is szerelmétől kapta, jelentése pedig “a palota ékköve”. 

Összetartotta őket a művészetek és az építészet iránti szenvedélyük, Mumtáz pedig szinte egy percre sem hagyta el férje oldalát, még a hadjáratok során is vele tartott. Gyermekágyi lázban halt meg, a legenda szerint pedig halálos ágyán megkérte férjét, állítson emléket szerelmüknek. Több mint 20 év és a kincstár javainak nagy része kellett ahhoz, hogy felépüljön a Tádzs Mahal, ahol együtt nyugszik Sáh Dzsahán és Mumtáz Mahal, és ami mára az örök szerelem és a hűség szimbólumává vált.

Pierre és Marie Curie 

A két tudós a 19. század végén találkozott Párizsban. Pierre egy elismert fizikus volt, míg Marie fiatal lengyel diák, aki Franciaországban tanult. Már az első találkozásukkor vonzalom alakult ki közöttük, mivel 

Pierre csatlakozott Marie kutatásához,  1903-ban pedig Pierre Curie, Marie Curie, és Henri Becquerel együttesen megkapták a fizikai Nobel-díjat. Honoráriumuk egy részéből kicsinosították kissé párizsi otthonukat, a pénz másik felét pedig az arra rászoruló diákoknak, ismerősöknek adták. A házaspár gy csapásra népeszrűvé vált, miután nekik ítélték a díjat, de sajnos a méltán kapott figyelmet együtt nem sokáig élvezhették. 1906. április 19-én Pierre egy balesetben életét vesztette: elesett, amikor át akart kelni az úton és egy lovaskocsi alá került. Marie tovább folytatta tudományos munkáját, a svéd királyi Tudományos Akadémia neki ítélte az 1911-es kémiai Nobel-díjat.