Csodagyerek, világhírű zongoraművész és zeneszerző: 143 éves lenne Bartók Béla

Nagyszentmiklóson — ma már román területen — született 1881. március 25-én egy iskolaigazgató és egy pedagógus gyermekeként világhírű zeneszerzőnk, Bartók Béla. Az apa, idősebb Bartók Béla és az édesanya, Voit Paula is zeneszerető ember volt, a kis Bartók az első zonoraleckéket is anyukájától kapta. Édesapja 1888-ban elhunyt, onnantól anyja egyedül nevelte őt és húgát, a család megélhetésének érdekében tanítói és zongoratanári munkát vállalt. 

Zenei tanulmányok és sikerek

1892-ben, mindössze 11 évesen adta az első koncertjét Nagyszőlősön, a zenei tanulmányait is abban az évben kezdte meg Pozsonyban, Erkel Lászlónál. Miután leérettségizett, Bartók Budapesten, a Zeneakadémián folytatta tanulmányait: zeneszerzést Koessler Jánostól, zongorázni Thomán Istvántól tanult, ugyanazoktól a tanároktól, akiknél nem sokkal előtte egy másik nemzetközi hírű zeneszerzőnk, Dohnányi Ernő is tanult. 

Miután végzett zeneakadémiai tanulmányaival, eleinte inkább csak zongoraművészként érte utol a siker, ám néhány hónapos olaszországi klímaváltozás után a komponálásba is belejött. Meránban sokat hallgatta Richard Strauss zenéjét — főleg az Imigyen szóla Zarathustra volt rá nagy hatással —, pesti koncertjein az ő zenéjável kápráztatta el a közönséget. Nagy rajongója volt Liszt Ferencnek, aki zeneszerzői munkájára gyakorolt nagy hatást: 1904-ben mutatták be a Kossuth-szimfónia című művét. Ezután hatalmas elánnal fogott neki a zeneszerzésnek, miközben a parasztzene világa is elragadta. Olyannyira, hogy franciaországi, itáliai, spanyol, protugál és észak-afrikai koncertturnéi után, 1905-től Kodály Zoltán segítségével, fonográffal a kezében kezdett magyar és szlovák népzenei gyűjtésbe.

Bartók Bélát 1907-ben a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, ami nem tántorította el a népzenegyűjtéstől, Erdélybe ment újabb parasztdalokat felvenni. Közben komponált is, kiadta az I. Vonósnégyest. Nem állt meg a magyar és szlovák népdaloknál, gyűjtötte a román és a török népdalokat is, és az arab dallamivilág is magával ragadta. Az olasz népzenei gyűjtésbe már nem tudott belefogni, mert kitört a háború, így az utazás számára sem volt már lehetőség. Helyette a zeneszerzésbe fektette energiát, meg is írta a II. Vonósnégyest, a Szvitttet, 1917-ben bemutatták A fából faragott királyfit, amely hatalmas sikert aratott, rá egy évvel pedig  műsorára tűzte az Operaház A kékszakállú herceg vára című operáját. 

A két világháború között készítette el A csodálatos mandarin című balettzenéjét. 

A kövekező években is csodálatos művekkel gyarapította szerzeményeinek listáját. 1935-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja. Cantata Profana, Mikrokozmosz, Magyar és román táncok, Divertimento... lehetetlen felsorolni még a legjelentősebbeket sem, nemhogy az összes Bartók-művet.

Magánélet és politika

Első felesége Ziegler Márta volt, közös fiuk, ifj. Bartók Béla 1910-ben született meg. 1923-ban váltak el, és még ugyanazon év augusztusában elvette második feleségét, Pásztory Dittát. Közös gyermekük, Bartók Péter 1924-ben született meg. 

Már korábban is többször elgondolodott a kivándorláson, ám a végső döntést az adta, hogy 1938-tól egyre jobban erősödött a nemzetiszocializmus Európában és Magyaországon is, ráadásul édesanyja, akivel nagyon szoros kapcsolatot ápolt, 1939 decemberében meghalt. 1940 tavaszán, amerikai hangversenykörútján döntött úgy, hogy jó időre az Egyesült Államokba utazik. Október 8-án még fellépett Budapesten Ferencsik Jánossal, ám négy nappal később elutazott. Október 20-án Lisszabonban hajóra szállt, hogy ideiglenesen az Egyesült Államokban telepedjen le. Nem akart amerikai állampolgár lenni, soha nem is kérte azt, haláláig magyar állampolgár maradt, és hitte, de legalábbis remélte, hogy egyszer majd hazatér, ám ez sosem következett be. 1940 októberében így végrendelkezett:

Ugyanis 1936-tól az Oktogont Mussolini térnek, 1938-tól a Köröndöt Hitler Adolf térnek nevezték, és ez így is maradt 1945-ig. 

Bartók Béla 1945. szeptember 26-án hunyt el, New Yorkban.