„A zene mindenkié” - Magyar zeneszerzők és előadóművészek a világ élvonalában

„Zene nélkül mit érek én?” — énekelte egykor Máté Péter, ahogy azóta sok más magyar előadó is. Jogosan. A zene a lelkünkre hat. Az elme kikapcsol, racionalitásnak nyoma sincs. A zene érzelmeket vált ki az emberből, ha kell felvidít, ha kell, megnyugtat, de akár lázba is hozhat. Mikor mire van szükség. A következő magyar zeneszerzők és előadók, akik világszínvonalon alkottak és elismertségük minden vitán felül áll, kétség kívül a lelkünket célozták meg, és többnyire el is találták. Így volt ez a reneszánsz korában, és így van a mai napig is.

A reneszánsz, a verbunkos és a 19. századi magyar zene is nemzetközi hírű volt

A magyar zene már a középkorban is a Nyugat-Európai zenei vérkeringés része volt, udvari zenészeink, vándormuzsikusaink vitték nemzetünk hírét. A török elleni küzdelem idején Tinódi Lantos Sebestyén könnyen megjegyezhető dallamvilága adott reményt a végvári vitézeknek, krónikáinak köszönhetően tudták meg a végeken, hogy mi történik az ország többi részén. Kortársa, a világhírű lantművész, Bakfark Bálint korának legismertebb zeneszerzőivel azonos színvonalú műveket írt. Nem véletlenül létezik a lengyel mondás: „Bakfark után nyúlni lanthoz”, azaz olyasmibe fogni, ami nagy eséllyel kudarchoz vezet. 

Bihari János hegedűművész, cigányprímás a verbunkos stílus egyik legnagyobb alakja volt, két kortársával, Lavotta Jánossal és Csermák Antallal alkották az úgynevezett magyar romantikus virtuóz tirászt.  Bihari nevéhez kötik a Rákóczi-nótát és a Rákóczi-indulót is. A legvalószínűbb eredettörténet szerint Nikolaus Scholl, a 32. számú császári és királyi gyalogezred Esterházy-szolgálatban álló karmestere alakíthatta ki a dallam ma ismert formáját, amiben a neves prímás, Bihari János Rákóczi-nóta előadása ihlette meg. A kuruc verbunkos nóták népszerűségét mutatja, hogy a Rákóczi-indulót több zeneszerző is feldolgozta. 

Liszt Ferenc nemcsak zeneszerzőként lett világhírűvé, zongoravirtuózként, a modern zongoratechnika megteremtőjeként és a modern zeneművészet egyik úttörőjekén ismeri az egész világ. Szimfonikus költeményeivel és zenekari műveivel, amelyeket a mai napig a világ legnagyobbjai adnak elő, új stílust teremtett. Legismertebb művei között szerepel a Koronázási mise, a Szent Erzsébet legendája és a Faust-szimfónia.

De ne feledkezzünk el a könnyed kikapcsolódst nyújtó magyar operettirodalomról se, hiszen legnagyobb szerzőink művei a 21. században is az európai operettszínpadok kedvencei. Kálmán Imre Csárdáskirálynője, vagy Lehár Ferenctől A víg özvegy sosem megy ki a divatból. 

Bartók Bélát és Kodály Zoltánt is mi adtuk a világnak

Bartók Béla az első zongoraleckéit édesanyjától vette. 11 éves volt, amikor először színpadra lépett, és amikor igazán elkezdte a zenetanulást. A Zeneakadémián zongoraművész és zeneszerző szakon végzett. Eleinte zongoraművészként aratott óriási sikereket, Európa összes valamirevaló koncerttermében játszott. Nagy hatással volt rá Richard Strauss, és Liszt Ferenc követője volt, az ő hatására komponlta meg a Kossuth-szimfóniát. 1904-ben ismerkedett meg az úgynevezett parasztzenével, előtte azt hitte, hogy a népies műdalok, azaz a nóták a népdalok. 1905-től fonográffal járta a magyar vidéket és Kodály Zoltán segítségével gyűjtötte a népdalokat. Zenetudósi munkáját a Magyar népdalok – énekhangra és zongorára címmel, Kodály Zoltánnal közösen megírt műve indította el, 1918-ig 3500 román és 3200 szlovák dallamot jegyzett le. Számos világhírű, a mai napig játszott művet írt, s noha a közönségízlés miatt elkészültekor nem mutatták be A kékszakállú herceg vára című operáját, 7 évvel később műsorra tűzte a Magyar Állami Operaház, és a mai napig ott van a világ legnagyobb dalszínházainak repertoárján is. Cantata Profana, Mikrokozmosz, A fából faragott királyfi, Magyar és román táncok....felsorolni is lehetetlen a sok csodát, amelyet a világnak adott Bartók Béla, aki 1940-ben a politikia helyzet miatt döntött a kivándorlás mellett, és 1945. szeptember 26-án, New York-ban hunyt el. 

Kodály Zoltán világhírű zenepedagógus, zeneszerző, népzenekutató tudós, Bartók kortársa és barátja szintén 1905-ben kezdett népdalgyűjtésbe, munkájának ezt a részét közel 50 évig folytatta is. Bartókot is ő segítette a népdalgyűjtés útján, s ahogy feljebb olvasható, közös munkájuk is született. Zenepedagógusi munkája olyannyira világhírű, hogy az úgynevezett Kodály-módszert a világ számos pontján ismerik és alkalmazzák. 

Kijelentésével köznevelési reformokat, a zenei képzés bevezetését követelte az óvodai, iskola nevelésbe, oktatásba.

„Meg vagyunk győződve arról, hogy az emberiség boldogabb lenne, ha megtanul zenélni, és aki hozzájárul ennek fejlesztéséért, az nem élt hiába” - vallotta. 

„A megújulásnak alulról kell kezdődnie. Mit használnak a legszebb tantervek, a legbölcsebb irányelvek, ha senki sincs, aki szívvel és meggyőződéssel megvalósítsa. A lelket nem lehet adminisztratív úton formálni. Sokkal könnyebb a szépség és a tudás által formált lelket adminisztrálni. Igen, ez azonban a közgondolkodás előzetes megváltozását igényli”— érvelt az ének-zene oktatás bevezetése mellett.

Színpadi műveit, a Háry Jánost, a Székelyfonót vagy a Czinka Panka balladáit a legtöbben ismerik, de mindenképpen felismerik, ha hallják, zenekari művei közül talán a Galántai táncok a legismertebb, de nagyjából 147 a capella kórusműve mellett a zenekari kíséretes énekkari darabjai közül a Psalmus Hungaricust és a Kállay kettőst még a nem feltétlenül zeneértő közönség is szereti és dúdolja.