Az álfablót (más néven „az elfek vére”) egy ősi, a viking korból származó szertartás volt, amely során az elhunyt ősök és az „elfek” – vagyis az ősök szellemei – előtt tisztelegtek. A viking halloween évente ismétlődő áldozati rituáléja az ősök emlékét hivatott megőrizni.

Forrás: Shutterstock
A viking halloween: a zárt körű ünnep, ahová idegen be sem tehette a lábát
Az álfablótot az aratás végén, a tél kezdetén tartották és egyfajta előfutára lehetett a mai halloweenek és az hálaadásnak. A legtöbb germán ünneptől eltérően kizárólag családtagok vehettek részt rajta. A vikingek szerint a rosszindulatú szellemek gyakran idegen utazók alakját öltötték, hogy bajt hozzanak a házra, ezért a család kerülte az idegenekkel való érintkezést az ünnep ideje alatt. A családok birtoka nemcsak otthonuk és gazdaságuk volt, hanem az ősök nyughelye is ott volt. A ház ura és asszonya saját birtokán rendezte meg a szertartást, ahol ajándékokat ajánlottak fel az ősöknek és az elfeknek.
Sör, véráldozat és hálaadás: így nézett ki az álfablótlakoma
A korabeli források szerint a család nőtagjai ételt vittek a sírhalmokhoz vagy barlangokhoz, ahol az elfeknek ajánlották fel a lakomát. A férfiak feladata egyszerű és testhezáálló volt volt: gondoskodniuk kellett arról, hogy mindig legyen elég sör az asztalon. Áldozatként gyakran állatokat is felajánlottak – a vér a szent dombra került, a húsát pedig a család fogyasztotta el, így fejezve ki egységüket az ősökkel. Ez az ünnep egyszerre volt spirituális, meghitt és kissé hátborzongató.
A vikingek és a halottak iránti hála
Az álfablót ünnepe a szeretet kifejezéséről szólt azok felé, akik már nincsenek közöttünk. A családok úgy hitték, az ősök szellemei a tél kezdetén újra hazalátogatnak, ezért illik ilyenkor bőséges lakomával fogadni őket. Az északi hit, az Ásatrú követői a mai napig is megtartják az ünnepet, főként Svédországban, október vége és november eleje között. Ilyenkor Freyr istent dicsérik, aki a hagyomány szerint Alfheimben, az elfek birodalmában lakik.


