A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, Balázs Fecó karrierje 1967-ben a Neoton csapat tagjaként kezdődött. 1978-ban Fecó megalapította a Korál együttest, majd rögtön ebben az évben be is mutatkozott a Budai Ifjúsági Parkban, majd elindult az évtizedeken át, napjainkig is tartó siker. Fecó 47 éves volt, amikor megszületett a mára már 18 éves fia, Fecó. Balázs Fecó fia elzárkózik a zenéléstől, inkább a jog és a gazdasági terület érdeklik. Balázs Ferenc őszintén vallott a gyermekkoráról, az énekes apukájáról, a terveiről és arról, hogy miért cserélte ki édesapjával a ruhatárát.

Mikor tudatosult benned, hogy édesapádat egy ország ismeri?

Igazából már kiskoromban tudatosult, hiszen így nőttem fel, ebbe születtem bele. Teljesen természetes volt, hogy van, akinek orvos az apukája és megy dolgozni a kórházba, nekem pedig énekes és színpadon, stúdióban tevékenykezdik.

Balázs Ferenc édesapjával Balázs Fecóval 2016. március 15-én a Kossuth-díj átadásonForrás: Balázs Ferenc

Tudtad a dalokat énekelni már kiskorodban is?

Persze, sokat jártam koncertekre, főleg a nagy bulikra, de mostanában is sűrűn ott vagyok. Az összes dalt nem tudom fejből, de a zömét igen.

A közös zenélgetés sosem jött szóba?

Van egy videó a legnagyobb videómegosztó portálon, ahol 1 éves lehettem és apu fog a kezében, miközben énekel. Ha ez annak számít, akkor igen, volt.

Nem vágytál a művészpályára sohasem?

Nem igazán. Nem is volt ez téma otthon. Ugyan szeretem a zenét, abban mindenevő vagyok, így talán furcsa is lehet, de egészen más dolgok foglalkoztattak. Például a sport. Jártam vízilabdázni, hokizni és bokszolni is, amit egyelőre azért hagytam abba, mert az iskolai tanulmányaim miatt nehezen tudtam az edzéseket időzíteni. Nem úgy kell elképzelni a gyerekkoromat, hogy leültettek és apu dalait kellett hallgatnom. Szívesen belehallgattam, természetesen a zenésztársait is nagyon bírom, de ez kevés volt, hogy a figyelmem a zeneművészet felé fordítsa. 

Forrás: MTI/Czimbal Gyula

Mi vonz a tanulmányokban, miben szeretnél kiteljesedni?

Jogi, vagy közgazdaságtudományi szakirányok érdekelnek, így ezen a pályán szeretnék mocorogni. Különösen a jog tetszik, a történelmet és a matematikát is nagyon szeretem, így egyetemi szinten is ezt célzom meg. Jövőre érettségizem, így még maradt egy kis idő véglegesen eldönteni, hogy hogyan tovább.

Kivételeznek veled az idősebb tanárok? Azok, akik kislány-kisfiú korukban az Ifiparkban apukád zenéjére ropták?

Nem, szó sincs ilyenről, inkább többet várnak el. Például énekórán mindig is visszahúzódó voltam, nem szerettem feltűnő lenni, így sem az általános iskolában, sem most nem éreztem soha kivételezést. Sőt, talán volt olyan, akinél az elvárás nagyobb volt, de így legalább senki sem hivatkozhatott arra, hogy „na, mert te megteheted".

Apukád szíve jelezte, hogy lassítson. Ebből te mennyit vettél észre?

A születésem előtt két évvel volt apunak egy bypass műtétje, ami annyit tesz, hogy egy eret kivettek a lábából és azt átrakták a szívéhez. Azóta leszokott a dohányzásról. Szerintem az tett neki keresztbe, hogy koncerteken 2-3 doboz cigit elszívott. Aggódom érte, de nagyon figyelünk rá. Szerencsére önmagát ösztönzi az egészséges életmódra, nagyon öntudatos. Mostanában is volt egy kisebb problémája, de szerencsére semmi komoly. Kicsit lefogyott, de így legalább ruhatárat cseréltünk. Ő jár az én régi ruháimban, én meg az övéiben – én jobban jártam. 

Forrás: MTI/Marjai János

Zárt kör „sztárgyereknek" lenni?

Sok híres embernek a gyerekével vagyok jóban, nem is feltétlen a szülők által, hanem mert úgy alakult, hogy gyerekként olyan iskolába, óvodába jártam, ahol sok híres ember gyereke járt és összebarátkoztunk. De nem feltétel az új barátoknál, mindenkivel szívesen barátkozom. Nem tartom magam nagyképűnek, azt gondolom, az nem vetne rám jó fényt.