December 13. a Julián-naptár idején még az év legrövidebb napja volt, ezért az év leghosszabb éjszakájaként megfelelő volt a jövőmondásra és a varázslásra. No, és mi sem volt érdekesebb és izgalmasabb dolog egy hajadon lány számára, mint megtudni, hogy ki lesz élete párja. Aki szerelemre vagy házasságra vágyik, akár idén is kipróbálhatja ezeket a mágikus szertartásokat, így hangolódva a karácsonyig tartó időszakra.

Szerelmi jóslatok 

Hajdanán decemberben az asszonyok és a férfiak befejezték a betakarítást a földeken és felkészülten várták a telet. Ez megfelelő időszak volt arra, hogy kezdetét vegye a párválasztás és az udvarlás. A lányok jóslásokkal, ráolvasással és más babonákkal akarták előre látni a sorsukat. Ezek közül néhány szertartás feledésbe merült, néhány pedig még a mai napig is tartja magát.

A lányok jóslásokkal, ráolvasással és más babonákkal akarták előre látni a sorsukatForrás: Shutterstock

Mézeskalácssütés 

Az eladósorban lévő lányok a mézeskalácsokat úgy sütötték, hogy közben végig a kezükben tartottak egy személyes tárgyat a vágyott férfitól, és sütés közben folyamatosan az illető körül motoszkált a gondolatuk. Hogy a mágia hasson, ezt követően 3 napon belül meg kellett etetniük a szívük választottját a süteményből.

Gombócfőzés 

Ez az egyik legismertebb Luca-napi szerelmi jóslat. A hajadon lányok ezen az estén tésztát gyúrtak, és 13-felé osztották. A gombócokba egyenként egy-egy férfi nevét tartalmazó cetlit gyúrtak bele, majd forró vízbe helyezték őket. A hiedelem szerint amelyik a leghamarabb feljött a víz felszínére, az mutatta meg a leendő férjnek a nevét.

Pogácsasütés 

A Luca-pogácsa minden eladósorba került leány asztalán ott volt. A pogácsákba belesütötték a neveket tartalmazó papírdarabkákat, és így evés közben ki-ki megtalálta annak a nevét, akit neki szánt a sors.

A pogácsákba belesütötték a neveket tartalmazó papírdarabkákatForrás: Shutterstock

Luca-cédulák

A fiatal lányok 12 darab cetlire írták fel a férfineveket, amiket a párnáik alá rejtettek. Karácsonyig minden reggel az volt az első dolguk, amint felébredtek, hogy amelyik nevet kihúzták a párnájuk alól, azt a tűzbe vessék, anélkül, hogy megnézték volna. A legutolsó név december 25-re maradt, ami a lehetséges kérő nevét megmutatta.

Álom 

Az álmok mindig fontos szerepet kaptak, ha a jövőről vagy a jóslásról esett szó. Magyarország néhány táján ismert az a népszokás, hogy ilyenkor a lányok bal kezükkel font fonalat kötöttek a derekukra, azt remélve, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbeli párjuk.

Almaevés 

A hajadonok, akik karácsony napjáig minden reggel megettek egy almát, az utolsó alma utolsó falatját elfogyasztva kimentek az utcára. Amilyen keresztnevű férfival találkoztak legelőször, olyan nevű párra találhattak.

A hajadonok karácsony napjáig minden reggel megettek egy almát, így találhatták meg a párjukatForrás: Shutterstock

Meggyfaág 

Szintén házasságjósoló népszokás volt, hogy Luca napján a lányok meggyfaágat vágtak és vízbe tették. Ha karácsonyig az ág kizöldült, akkor a lány a következő évben férjhez ment.

A jóságos és a gonosz Luca 

December 13-án a keresztények Szent Luciára emlékeznek, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép, fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Ugyanakkor a jóságos Lucia mellett a magyar hitvilágban élt egy ártó boszorkány, Luca asszony is. Az ő nevéhez kötődnek a szokások, hiedelmek, mágikus jóslások. Ezen a napon miatta kezdték a férfiak faragni a Luca-széket, amelynek szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. A készítőjének Luca napjától kezdve mindennap faragnia kellett rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére készülhetett el a kilencféle fából (kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából) álló szék.

Mindennap faragni kellett egy kicsit a széken, ami csak karácsony estéjére készülhetett elForrás: Pedagógiai Folyóiratok

A Luca-szék arra szolgált, hogy a tulajdonosa felismerhesse a falu boszorkányait. A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. Az illető ugyanis magával vitte a karácsonyi éjféli misére, és ott a székre állva megláthatta, ki a boszorkány, mert az ilyenkor szarvat hordott. Ha a boszorkány is észrevette az őt leleplező személyt, akkor annak menekülnie kellett. Ha szerencsésen hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.

A Luca ostora ennek a népszokásnak egy változata: úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen minden nap egyet csavartak, majd karácsony éjjelén pattogtattak vele. A hiedelem szerint az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok. Luca napján a falusiak mindenütt „felfegyverkeztek” a banyák ellen. Olyankor a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágni, a söprűt pedig keresztbe állítani és hamut szórtak a kapuk elé is, hogy a ház lakói védve legyenek mindenféle ártó szándékú rontástól.