10 film, amit nagyon várunk 2019-ben

Yorgos Lanthimos rendező már eddig is több mint figyelemre méltó alkotónak számított, de az olyan filmjei, mint A homár vagy az Egy szent szarvas meggyilkolása inkább a művészmozik közönségét varázsolták el a titokzatos szimbolikájukkal és a fojtogató hangulatukkal. Ehhez képest az új filmje tele van sztárokkal, 10 Oscar-díjra jelölték, és egy 18. századi angol királynő körüli személyi-udvarhölgyi-szerelmi ügyek állnak a középpontjában, persze egyedi módon. Hogy ne lennénk rá ezek után nagyon kíváncsiak?

Ha már Oscar: rendkívül ritka, hogy egy idegen nyelvű film nemcsak a saját kategóriájában, de a főbb díjakért is versenyben van a hollywoodi vetélytársakkal, és a lengyel Paweƚ Pawlikowski (Szerelmem nyara, Ida) fekete-fehér filmje a legjobb rendező és a legjobb operatőr díjára is jelölést kapott. Ráadásul már nem is kell sokat várnunk erre a történelemmel és zenével átitatott, kelet-európai szerelmi történetre.

Peter Farrelly korábban olyan, altesti humorral gyakran operáló vígjátékok rendezőjeként lett ismert, mint a Dumb és Dumber vagy a Keresd a nőt!, most viszont készített egy komoly filmet is, és minden eddigi visszajelzés alapján remeket. Ráadásul két szuper színésszel a főszerepben: Viggo Mortensen egy olyan olasz–amerikai kidobóembert játszik a filmben, aki elszerződik a Mahershala Ali alakította fekete zongorista sofőrjének – miközben utóbbi a hatvanas évek faji szegregáció sújtotta déli államaiban turnézik.

Igen, tudjuk, hogy túl sok manapság a moziban a folytatás és a szuperhősös képregényfilm, de a Bosszúállók nagy-nagy, sok filmet összegző kalandjának második felvonása akkor is eseményszámba megy, és az első rész alapján a minőségre sem lesz panasz. Ráadásul alig várjuk, mi lesz a következménye végül Thanos csettintéseinek, és kiktől kell majd elbúcsúznunk a folytatásban a kedvenc hőseink közül.

Valami olyat várunk a Rocketmantől, hogy 2019 Bohém rapszódiája legyen, és erre meg is van minden okunk. Egyrészt ugyanabban a korszakban játszódik, egy hasonlóan karizmatikus, különleges és közismert zenész (Elton John) életét véve alapul, és ráadásul az a Dexter Fletcher (Eddie, a sas) rendezte, aki Bryan Singer kirúgása után a Queen-filmet is befejezte.

Egy generáció óriási kedvence volt rajzfilmes formában, és most egy másik generációé lehet egy új verzióban: a klasszikus Disney-mese a stúdió legújabb üzletpolitikájához igazodva, sok társához hasonlóan, „élő szereplős” módon kel életre – reméljük, a varázsa ettől még megmarad.

Quentin Tarantino. Leonardo DiCaprio. Brad Pitt. Al Pacino. Ez kapásból négy olyan ok, ami miatt eleve kötelező néznivaló lenne a Once Upon a Time in Hollywood, de ráadásul ez lesz Tarantino első olyan filmje is, amely megtörtént eseményeken alapul, méghozzá a hatvanas évek hírhedt kaliforniai Manson-gyilkosságain.

Jack Nicholson és Heath Ledger filmtörténeti jelentőségű és Jared Leto ambiciózus, de félrement alakítása után egy újabb fantasztikus színész ölti magára a színes és őrült mosolyt, hogy Batman legnagyobb ellenfelét eljátssza. A Joaquin Phoenix-féle változat ráadásul a hírek szerint teljesen más megközelítést fog alkalmazni, mint az elődei.

Az utolsó film, amelyben a Skywalker család története áll a középpontban: ezt ígéri a Lucas film (és az azt tulajdonló Disney stúdió), és ha ennek az ígéretnek az örökké tartó érvényében nem is vagyunk biztosak, az bizonyos, hogy egy olyan történet fog lezárulni idén év végén a kilencedik epizóddal, ami alaposan meghatározta az elmúlt évtizedekben azt, amit mozinak nevezünk. Ezt pedig látnunk kell.

Quentin Tarantino mellett egy másik kultrendező, Martin Scorsese is olyan filmmel jelentkezik idén, ami mintha az egész munkásságának „best of” összegzése lenne: nemcsak a benne szereplő sztárok mennyiségét tekintve (Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci újra együtt), de a maffiamozi műfajához való visszatérésben is. A The Irishman másik érdekessége, hogy a Netflix égisze alatt készült, azaz a netes tartalomszolgáltató felületén fog debütálni, egyelőre rejtélyes időpontban.