Talán soha még nem váltott ki akkora indulatokat dokumentumfilm, mint a Neverland elhagyása. Ez persze érthető is, hisz egy olyan világsztár legsötétebb titkainak leleplezését ígéri, akit mindenki ismer, és akiről mindenkinek megvan a véleménye. Megnéztük a filmet, hogy nekünk is meglegyen a véleményünk – a filmről.
A Neverland elhagyása című dokumentumfilm igazából két, maratoni hosszúságú interjúból áll. Összesen négyórás a két részben látható film, de nem emiatt annyira megterhelő a nézőknek, hogy számos vetítésén rosszul lettek, vagy kimenekültek. Hanem mert annyira sokkoló, és annyira részletesen elmesélt az, amit a két interjú alanya, azaz Jimmy Safechuck és Wade Robson előad. Nem is annyira az explicit szexuális részletek miatt (bár azok is kőkemények), hanem az EGÉSZ miatt: hogy minden milyen kontextusba, milyen történetben ágyazódva eshetett meg, válhatott lehetségessé, és hogyan hatott mindez később az interjúalanyok életére, lelkére, pszichéjére.
Amint megjelent a film, természetesen rögtön viták kereszttüzében találta magát, és talán nem is volt más a célja. A bírálói a szemére vetették, hogy a filmben megszólaltatott két férfi annak idején még bíróságon is tanúskodott Michael Jackson mellett a pedofilvádak ügyében, most pedig homlokegyenest ellenkező sztorival álltak elő – amikor Jackson már halott, és nem tud védekezni. Bírálták a film hatásvadász módszereit is, és hogy a pénzre hajt: a minél nagyobb botrány és nézettség generálta bevétel és a szereplőinek kártérítési igényei terén is.
A másik oldalról viszont megszülettek azok a reakciók, amelyeket a film vélt igazságtartalma szült: elkezdődött Michael Jackson bálványának ledöntése, a dalait bizonyos rádiók már nem játsszák, felbontották az imidzsét használó reklámcégek a szerződéseiket az örököseivel satöbbi.
Nyilván mindenkit, aki megnézi a filmet, és mindenkit, aki elolvas róla egy cikket, elsősorban az érdekli: most akkor tényleg pedofil és gyerekmolesztáló volt Michael Jackson? Nem tisztünk eldönteni egy filmkritikában ilyesmit, de az bizonyos, hogy rendkívül erős és valószerű minden részletével az a történet, amit egymás mellett ez a két férfi elmesél, és lehetetlen kivonni magunkat a hatása alól.
Igen, a megnézése után szinte lehetetlen azt hinni, hogy ez csak egy jól felépített kamu volna. Ha így lenne, minden idők legnagyszerűbb színészi alakításait látjuk dokumentumfilmben, és Oscart érdemel nemcsak a két főszereplő, de az összes családtagjuk, és a szövegeiket író forgatókönyvíró is.
Épp ezért tűnik sokkal, de sokkal valószínűbbnek, hogy ezek a saját szavaik... De még ha esetleg hazudnak is a legsúlyosabb vádak, azaz a szexuális kapcsolat eseteit illetően, akkor is rengeteg olyan részletet megismerünk a filmből Michael Jackson kapcsán, amiket soha senki nem vitatott, és amelyek önmagukban is épp elég betegek ahhoz, hogy tényleg megkérdőjelezzük az ő bálványát.
Természetesen az emberét, és nem annak a zenei életművéét.
A Neverland elhagyása nem csak a konkrét esetek miatt annyira hatásos film. Képes ugyanis arra, hogy valami általánosabbról is szóljon, mint hogy akkor most Michael Jackson zaklatott-e kisfiúkat, vagy nem. A két, töviről hegyire elmesélt történet közben ugyanis kirajzolódik a zaklatások, minden hatalmi helyzetben lévő és alárendelt ember közti zaklatás természetrajza. A pusztító, hosszan gyilkoló hatása a lélekben, annak megmutatása, miként értelmezi át az emberi psziché az átélés során az ilyesmit, és miért olyan nehéz szembenézni vele.
És igen, arra is választ kapunk, miért tartott ilyen soká ennek a két férfinak a kiállás, és miért csak most voltak képesek rá.
Ezt a filmet azoknak is ajánlott megnézni, akiket nem érdekel Michael Jackson, vagy sose hinnék el, hogy ilyesmire képes lett volna. Ugyanis minden elnyújtottsága, időnként felesleges vargabetűi, a benne felhasznált archív fotók és videók, meg pláne az érthetetlen módon beszúrt drónfelvételek hatásvadász volta mellett így is fontos film. Mert általános érvényű.
A Neverland elhagyása című dokumentumfilm Magyarországon az HBO GO kínálatában nézhető meg.