Ki volt az a Lipót, akiről a nevét kapta? Miért új? Van régi Lipótváros is? Hogyan alakult ki Budapest egyik legegységesebb stílusú és legbarátságosabb hangulatú kis városrésze, aminek lakói rendszerint komoly lokálpatrióta öntudattal rendelkeznek? Cikksorozatunkban olyan jól ismert budapesti helyek nevének eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem darabkáit is. Ezúttal Újlipótváros következik.

Kezdjük Újlipótváros nevével. Az a bizonyos Lipót nem más, mint Habsburg-Lotaringiai Péter Lipót, aki II. Lipót néven uralkodott német-római császárként és magyar királyként meglehetősen rövid ideig, az 1790-es koronázásától az 1792-es haláláig. Épp a trónra lépésének tiszteletére, 1790-ben nevezték el róla Lipótvárost, ami a korabeli Pest belvárosától északra benépesült új terület volt akkoriban. Lipótváros pedig egy idő után tovább terjeszkedett északra, a mai Nagykörúton túl is, és így született meg Újlipótváros.

Ekkoriban errefelé mindenből Lipót lett, hiszen az említett Nagykörút kiépülésekor, a 19. század utolsó éveiben a ma Szent István körút nevet viselő szakaszt is Lipót körútnak hívták. Lipótváros és Újlipótváros egészen sokáig egy fővárosi kerületet is alkotott, és csak az 1950-es újrafelosztáskor kerültek máshova: Lipótváros az 5. kerület része lett a Belvárossal együtt, Újlipótváros pedig a 13. kerületé Angyalfölddel együtt.

Újlipótváros látképe a Hegedűs Gyula utca felől a Palatinus házak felé nézve, 1912.Forrás:Fortepan/Szabó Lóránt

Ha Újlipótváros kialakulásának történetét vizsgáljuk, akkor sokáig, évszázadokon át beépítetlen, esetleg mezőgazdasági művelésre használt területet találunk a helyén. Csak a 19. század elejétől kezdett el benépesülni, de még ekkoriban is elsősorban iparterületként. Gőzmalmok, serfőzdék, gépgyárak álltak itt ekkoriban néhány Duna-parti halászkunyhón kívül. Jól mutatják ezt az ipari jelleget az utcanevek is, amelyek közül jó néhány máig megmaradt. A Kádár utca például a korabeli Unió Malom belső utcájában dolgozó hordókészítő mesterekről kapta a nevét. A Pannónia utca egyszerre emlékeztet az egykori Pannónia malomra és a Pannónia Motorkerékpárgyár munkásainak itt állt lakótelepére. A Vág, Ipoly, Garam, Tátra utcák neve pedig az akkoriban a Felvidékről a Dunán ideérkező faszállítmányokat idézi.

Az 1896-os milleniumi ünnepségeken idején átadott Nagykörút kiépülése hozott nagy fordulatot Újlipótváros történetébe. Az ipari területeket fokozatosan felszámolták, és elkezdtek belvárosi bérházak magasodni a környéken. A Nagykörút melletti többi szakasszal ellentétben viszont ez itt később történt meg, igazán csak az 1920-es évektől épült be teljesen házakkal Újlipótváros mai területe. Akkor viszont nagyon gyorsan, és ennek köszönhető az a különleges, egységesnek tűnő, noha több építészeti stílusból (Bauhaus, art deco, historizáló) összetevődő városkép, ami a Budapesten ritka merőleges utcaszerkezettel, a szintén az 1930-as években kiépülő Szent István parkkal, és a Duna közelségének mediterrán hangulatával az egyedi varázsát adja. A két világháború között jellemzően a zsidó polgárság tagjai vettek itt lakásokat (miközben a kor másik új városrésze, Lágymányos inkább a keresztény középosztály kedvence lett), és az akkoriban létrejövő kisiparos műhelyek, vendéglátóhelyek, kulturális intézmények egy része máig él, vagy legalábbis folytatják a polgári hagyományait az újlipótiságukra rendszerint büszke helyi lakók és beköltözők.