Tatárok elleni csatavesztés, országgyűlések, Mátyás király vadasparkja, korabeli bulinegyed és óriási Sztálin-szobor is helyet kapott itt, a főváros talán legszebb és legkedveltebb parkjának helyén. Cikksorozatunkban olyan jól ismert budapesti helyek nevének eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem darabkáit is – ezúttal a Városliget következik.
A mai Városliget területéről az első történelmi forrás a 13. századból származik, amely megemlíti, hogy a Rákos-mező mellett itt állomásozott IV. Béla királyunk a tatárok ellen összegyűjtött seregével. Ekkoriban még a Rákos-patak egyik ága is itt folyt át, a környék pedig egy vadállományban gazdag, fás liget és legelő volt, ami nem Pest városához, hanem a mellette fekvő Újbécs településhez tartozott. A tatárjárás idején még egy ütközet is zajlott itt, amelynek során Sejbán vezér lovasai alaposan elpáholták Ugrin kalocsai érsek csapatait.
A középkorbann főként a Rákos-mezőn tartott országgyűlésekre érkező tömegek szálláshelyéül szolgált. Emiatt a vadállomány megritkult és a növényzetet is letiporták. A környék a Duna áradásaival is sújtva fokozatosan elmocsarasodott. Mátyás király idejében változott a helyzet, aki vadasparkot létesített, és rendszeresen ide járt pihenni, vadászattal és agarászattal kikapcsolódni. A mohácsi csata előtt pedig a seregszemlét követően innen indult végzetes útjára II. Lajos is.
A 18. században Ökrösdűlőnek nevezték a környéket, ami akkoriban leginkább legelőként szolgált, illetve egy homokpuszta is volt itt, benne egy mocsárral és abban két szigettel. A század végén, II. József uralkodása idején indult egy erőteljes fásítási program, aminek keretében egy árokkal lecsapolták a mocsaras vizet is, és sétálóutat alakítottak ki a mai Városliget fasortól a mai Erzsébet királyné útjáig – természetesen még ekkoriban is bőven a város határain túl feküdt a liget, és egyáltalán nem álltak házak a környéken.
A főváros vezetése elkötelezte magát, hogy az egyre kedveltebb kirándulóhellyé váló környéket mulató- és üdülőhellyé alakítsák, ez pedig végül annak révén sikerült, hogy 1799-ben bérbeadták a területet Batthyány József hercegprímásnak, aki ezért díjat nem fizetett, cserébe viszont vállalta a park kiépítését. Az ő halála után József nádor a Királyi Szépítő Bizottmány élén vette át a feladatot, és többek között a saját alcsúti arborétumából szállíttatott ide platánokat – ezek a mai Városliget legöregebb fái. A budapesti Városliget lett a világ első nyilvános, mindenki számára nyitott parkja.
Amit a 19. században még Városerdőnek hívták, és a pesti lakosság kedvelt szórakozó- és kirándulóhelyeként szolgált, afféle korabeli bulinegyedként, mutatványosokkal, cirkuszosokkal, vendéglőkkel. (Nem véletlenül játszódik itt például Molnár Ferenc világhírű színdarabja, a körhintáslegény tragikus történetét elmesélő Liliom.) Az 1832-ben meginduló első pesti omnibuszjárat is már érintette a Városligetet, ami az 1838-as nagy árvíz idején pedig több ezer ember menedékéül szolgált a dombjaival. 1869-ben alapította meg Kresz Géza társaival a Pesti Korcsolyázó Egyletet, a városi tanács pedig díjtalanul engedélyezte nekik, hogy a Városligeti-tó egy részét korcsolyapályává alakíthassák. Saját költségükön egy kis, fából készült melegedőt építtettek, és a korcsolyázók 1870. január 29-én ünnepélyesen megnyitották a városligeti pályát, a mai Városligeti Műjégpálya elődjét.
A Városliget a milleniumi ünnepségekhez kapcsolódva nyerte el mai arculatát, ekkor épült meg itt a Hősök tere, a Vajdahunyad vára, a Műcsarnok, majd a következő években, az építkezések folytatásaként a mesterséges tó, a Műjégpálya, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Vidámpark, a Fővárosi Nagycirkusz, a Széchenyi fürdő, és a Szépművészeti Múzeum. A kommunizmus évtizedeinek két legnagyobb változását a Városliget szélén felállított gigantikus Sztálin-szobor, és a díszszemlék és május 1-i ünnepségek céljából kialakított, túlméretezett Felvonulási tér létrehozás jelentette – ehhez le kellett bontani egy villamosvégállomást, a Regnum Marianum templomot és a Városligeti Színházat is. A Sztálin-szobor pedig 1956-ban, a felkelők keze által nyerte el végül méltó sorsát.
A következő évtizedekben idekerült a Közlekedési Múzeum és a Petőfi Csarnok is, valamint itt rendezték meg a Budapesti Nemzetközi Vásárt. Utóbbinak áttelepítése után, a hetvenes években zajlott le egy óriási fásítási program, ami kialakította a Városliget ma ismert képét. A nyolcvanas évek fő eseménye a ligetben Szörényi Levente és Bródy János rockoperája, az István, a király bemutatója volt, ami az addig Szánkódombként futó parkrésznek a Királydomb nevet hagyományozta.
A Városliget ma Budapest második legnagyobb parkja a Népliget után, a területe több mint 1 négyzetkilométer, amiből 81 hektár zöldterület, és kb. 6500 fa áll itt. Tanösvény és mintakert, kutyás élménypark és a főváros legnagyobb játszótere is helyet kap itt. Az utóbbi években leginkább a Liget Projekt révén került be a hírekbe, aminek keretében egy jelentős részét új épületekkel alakítanák át.