Bellini operája és a kor kedvelt színésznője a ludas a nevének születésében, egy itt álló óriási bükkfa határozta meg évszázadokig a képét, és mindig is a sportok és a kirándulás helye volt. Cikksorozatunkban olyan jól ismert budapesti helyek nevének eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem darabkáit is – ezúttal a Normafára látogatunk.

 

„Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók vig dala szállt körüled,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon."

Ez a vers fogadja egy emléktáblán a látogatókat Budapest egyik legkedveltebb kirándulóhelyén, a Svábhegy tetején található Normafán. A vers szövege egy konkrét fára utal, ami évszázadokon át állt az emléktábla jelölte helyen, és amiről a nevét is kapta a környék. Ez az óriási, ősi bükkfa vélhetően már akár a középkor óta uralhatta a környező területet, és olyan legendák kapcsolódtak hozzá, mint hogy épp akkor sarjadt ki a földből, amikor Mátyás király született, vagy minimum megpihent az árnyékában egy útja közben a király.

A legendás öreg bükk maradványa (1900)Forrás: Fortepan/Fortepan

Rendben, a Normafa névből a fát tisztáztuk, de honnan jön a Norma? Egy operából, Bellini azonos című klasszikus művéből, aminek egyik csúcspontja a címszereplő áriája. Ezt az áriát adta elő Schodelné Klein Róza énekes, a kor kedvelt színésznője, amikor 1840-ben a Nemzeti Színház társulata kiránduláson vett részt a környéken. Ennek az eseménynek a nyomán ragadt rá először magára a bükkfára a Norma fája név, ami aztán Normafára egyszerűsödött, idővel pedig az elnevezés átterjedt az egész itt elterülő rétre. A nevezetes bükkfa ma már sajnos nem található itt, mivel 1927-ben egy villámcsapás következtében kidőlt. A helyére 1962-ben ültettek viszont egy másikat, és emellé került az a bizonyos emléktábla Devecseri Gábor idézett versével 1967-ben.

Normafa nevének sztorija után lássuk a Normafa történetét! A természeti környezet, az itteni dús erdők a kezdetek óta vonzották a közeli városlakókat, akik gyakran látogatták a mai Normafa környékét különféle célokból. Ez sokáig leginkább vadászatot jelentett, ennek emlékét őrzi a Normafa melletti Disznófő neve is. De jellemző úticélt jelentettek a környékbeli zarándokhelyek is, mint például a zugligeti pálos kolostor. A 17. századtól kezdve pedig Buda és Pest erőteljes növekedésnek indult, így idővel egyszerűen a nagyvárosi létből való kilépés, természetben való kikapcsolódás lett az ideérkezők célja, a polgári életben egyre nagyobb létjogosultságot kapó, sőt divatossá váló kirándulás formájában. Erre aztán természetesen a vendéglátás is reagált, és egyre több nevezetes vendéglő is létesült a környéken.

Normafa lejtő, kilátás a Disznófő-forrás környékéről Fácános irányába (1880-1890 között)Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei

A környéken lakó svábok szintén az itt álló nagy bükkfáról nevezték el a környéket Wetterbaumnak, ami magyar fordításban aztán Viharbükk lett – ez az elnevezés élt egészen addig, míg jött a Normafa. És hogy miért vihar? Mert a villám már korábban is sokszor belevágott a terület fölé magasodó óriási fába. Hogy mennyire régóta a főváros kedvelt kirándulóhelye a Normafa, azt jól mutatja, hogy már 1844-ben megjelent róla az első útikönyv a környék túraútvonalaival, és már 1871-ben megépült a fogaskerekű a Svábhegyen, amit 1890-ben meghosszabbítottak egészen a Széchenyi-hegyig is.

A sportok is végigkísérték a Normafa történetét az elmúlt évszázadokban. Már a vadászat is tekinthető korabeli sportnak, a polgári létforma elterjedésével pedig aztán szélesebb néprétegek számára is elérhetővé váltak a különféle, hobbiból űzött testmozgások. A Normafa környékén autóversenyeket is rendeztek már a sportág hőskorszaka, az 1920-as évek idején is. De ami igazán jellemző sport errefelé, az a síelés: már 1895-ből találhatók feljegyzések az itteni sísportról, az 1920-as években pedig két síugrósáncot is építettek itt. A síelés és szánkózás azóta is megmaradt, épp csak a hó hiányzik hozzá immár a legtöbb téren. De kirándulóhelyként, és Budapest egyetlen olyan közterületeként, ami egy opera szereplőjéről kapta a nevét, Normafa örök.