Homokbányák álltak a helyén, egy másik pesti park populárisabb és nagyobb testvéreként született meg, itt állt a főváros legnagyobb étterme, mozdonyokat teszteltek és autókkal versenyeztek a területén. Pesti mesék cikksorozatunkban Budapest legnagyobb közparkja, a Népliget következik.
Budapest legnagyobb parkja a X. kerületben, azaz Kőbánya területén fekszik. A névnek megfelelően pedig tényleg elsősorban bányák feküdtek errefelé a korábbi évszázadokban, a mai Népliget környékén elsősorban homokbányák. Innen vitték az építőanyagot az egyre nagyobbra növő főváros építkezéseihez. Amikor viszont a 19. század közepére már akkorára nőtt Pest, hogy a lakóövezete kezdte közelíteni ezt a külterületet is, egyre zavaróbbá vált az itteni homokos területről folyamatosan szálló por. Ennek megkötésére 1855-ben akácfákat telepítettek, amelyek közül egyetlen példány máig fennmaradt: ez a Könyves Kálmán körút mentén álló famatuzsálem ma a Népliget legöregebb lakója. Ettől az egyetlen fától eltekintve azonban az akácos telepítés nem bizonyult sikertörténetnek, a futóhomokon a vízhiány miatt sorban kipusztultak a fák. Ezután főleg legelőnek használták a területet, majd 1868-ban született meg az ötlet egy park létesítésére, de az csak a század utolsó évtizedében valósult meg.
A 19. század vége egyben a hazai polgárosodás virágkorszakának időszaka, egyben világszerte a városi parkok megszületésének ideje. Ekkoriban már létezett a Városliget, de egyre népszerűbbnek, és ezzel párhuzamosabban egyre szűkebbnek bizonyult a rohamosan gyarapodó lakosság számára. Így jöhetett létre a Népliget, ami a nevéhez méltóan eleve sokkal szélesebb néprétegeket célzott meg, és míg a Városligetbe inkább az úri közönség járt, itt egy időben minden társadalmi csoport megtalálhatta a maga szórakozását és kikapcsolódási formáját. A park területén 1890-től kezdődően ültettek ki faiskolában nevelt csemetéket és egyéb növényeket, összesen 500 különböző fajtát. A terepgondozással ekkoriban kevésbé törődtek, így fordulhat elő, hogy a park néhol máig dimbes-dombos az egykori futóhomokos dűnék emlékét őrizve.
A Népliget első jelentősebb épületei is a 19. század utolsó éveiben születtek meg, részben már a millenniumi ünnepségekhez is kapcsolódva. Így például a máig is álló víztorony, ami hosszú ideig az egész környék vízellátását biztosította egészen a Tisztviselőtelepig, manapság pedig már lakóépületként funkcionál. De 1895-ben nyitotta meg kapuit a Nagyvendéglő is, ami a főváros legnagyobb éttermének számított: akár 400 ember is ehetett itt egyszerre, és évtizedekig ez vált a Népliget emblematikus vendéglátó helyévé. Sportpályákat és játszótereket építettek, szobrokat és emlékműveket állítottak a korabeli szlengben „Nepcsi"-ként emlegetett parkban.
A Városliget rendezése és beépülése miatt az ottani vurstlis szórakoztatónegyed mutatványosai számára egyre kevésbé maradt hely a 20. század első éveiben, és fokozatosan elkezdtek áttelepülni a Népligetbe. Az itteni Mutatványos téren és környékén így aztán 1910 és 1950 között igazi vigalmi „bulinegyed" működött vendéglőkkel, cirkuszokkal, hintákkal, dodzsemmel, céllövöldékkel, hullámvasúttal, óriáskerékkel, cukrászdákkal, sőt mozikkal és Kemény Henrik híres bábszínházával. A két világháború között emellé becsatlakozott egy olyan funkció is, amit manapság kevésbé gondolnánk parkba valónak: autó- és motorversenyekre alkalmas pályákat építettek, és itt zajlott le 1936-ban az első Magyar Automobil Grand Prix. De a pályák és a Népliget széles, kanyargós útjai versenyen kívül a tanulóvezetők kedvelt gyakorlóterepének is számítottak, a MÁVAG pedig mozdonyok számára épített itt három kilométeres próbapályát.
A Népliget közben terjeszkedett is, 1942-ben érte el a mai méretét (130 hektár, 87%-ban növénnyel fedve), és talán ekkoriban ért a története eddigi csúcsára is. A második világháború pusztítása a végére elérte Budapestet, és benne a Népligetet is, a következő évtizedek szocialista korszaka pedig nem igazán tudott mit kezdeni a területtel. A vigalmi negyedet megszüntették, mint erkölcstelen nyugati mételyt, az itt álló épületeknek nem találtak új funkciót, így azok sokszor üresen álltak, és ma már csak a romjaikkal találkozhatunk. A kevés fejlesztés egyike lett az 1977-ben megnyitott Planetárium, aminek óriás kupolájának belsejére vetítve a világegyetem csodáiban merülhettek el a látogatók látványos show formájában – de mára ez is bezárt. A rendszerváltás környékén a nevezetes Jurta Színház, majd a szintén nevezetes diszkó, az E-klub létezett itt egy ideig, de a Népliget valójában hosszú ideje arra vár, hogy újra Budapest életének fontos és közkedvelt részévé váljon.