Pesti mesék: Bőkezű mecénás adományozta a budai ifjaknak a Marczibányi teret

Forrás: Wikipédia -
Pesti mesék magazin Marczibányi tér
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Ki volt az a Marczibányi István, hova tűnt a Marczibányi tér nevéből a keresztneve, hogyan lett itt rétből tér, és miért nem hasonlít egyáltalán egy térhez ez a közterület? A cikkünkből minden kiderül.

A mai Marczibányi tér területe évszázadokon át kívül esett a budai Vár és annak alsóvárosa, vagyis a korabeli Buda településének határain. Nem sokkal, hiszen az említett alsóvárost elkerítő középkori falak pár száz méterrel arrébb, a mai Széna tér környékén húzódtak, a maradványaik még mindig láthatók a környéken, ha a többségüket a török hódoltság befejeződésével el is bontották. A környéket képét meghatározó másik fontos elem az Óbudát a Dunántúllal összekapcsoló országút volt, ami errefelé haladt el (a Széna tér épp arról kapta a nevét, hogy a szekereket húzó lovak itt jutottak „üzemanyaghoz"). De házak akkoriban még nem álltak itt: egészen a 18. század végéig beépítetlen maradt a terület, mindenféle mezőgazdasági művelésre használt dűlőkkel, szőlőskertekkel a budai hegyek felé.

Az egyik ilyen, épp kihasználatlan dűlőt vette meg 1803 körül Puhói Marczibányi István királyi tanácsos. Az addig Lauswiese, vagyis Tetűrét néven dokumentált területet emiatt rövidesen Marczibányi-rétnek kezdték el hívni a környékbeliek, majd a névadó halála után ez vált a hivatalos elnevezéssé is. De ki volt Marczibányi István, hova tűnt a Marczibányi tér nevéből a keresztneve, hogy lett rétből tér, és miért nem hasonlít egyáltalán egy térhez ez a közterület?

Forrás: Wikipédia

Puhói Marczibányi István a magyar történelem és a magyar főváros egyik legbőkezűbb mecénása volt. Mindezt úgy érte el, hogy igazából csak az élete utolsó évtizedében kezdett bele igazán eme áldásos tevékenységébe, sőt előtte nem is a fővárosban élt. 1752-ben egy rendkívül tehetős makói földbirtokos nemesi családba született. A kor legjobb iskoláiba járt (Budán, Pozsonyban, Nagyszombaton, Egerben), tizenévesen árván maradt, és egyben rendkívül gazdaggá is vált jelentős öröksége, valamint később a Csanád, Arad, Szerém vármegyékben lévő birtokai értő igazgatásával és bővítésével. Csanád megye alispánjaként hivatalt is vállalt, és feleséget is a korabeli elitből választott: Majthényi Mária egy királyi tanácsos lánya volt. De Marczibányi István már 1786-ban lemondott a tisztségeiről a betegsége miatt, és visszavonult a dombegyházi birtokaira.

Visszavonultságából a porosz háború mozdította ki, jelentős mennyiségű hadtest felállításában segédkezett, pénzzel, lovakkal és takarmánnyal segítette a császári sereget. Ennek jutalmaként kapta meg aztán I. Ferenctől az udvari tanácsos címet, és ennek következtében költözött már meglett férfikorában, élete utolsó tíz évére Pest-Budára. Itt kezdett bele igazán mecénási-jótevői tevékenységébe. Megalapította Buda első kórházát a Császár fürdő megvásárlásával. Gimnáziumot alapított Léván, iskolákat, templomépítéseket, szegényeket támogatott pénzzel. A Ludovika Akadémián a magyar nyelvű képzésre adott jelentős summát. Létrehozott egy díjat a magyar tudományos és szépirodalmi művek jutalmazására. Pártfogolta Kazinczy Ferenc és Révai Miklós nyelvészeti munkásságát. Amikor pedig utódok nélkül elhunyt, a drágaság- és régiséggyűjteményének nagyobb részét a Nemzeti Múzeumra hagyta.

Forrás: https://www.marczi.hu/

De vissza a Marczibányi térre! Az említett dűlőt Marczibányi István a végrendeletében a budai ifjúságnak ajándékozta, „játék és testgyakorlás" céljából. Sokáig ezt egyszerűen egy réten művelhették itt a budai ifjak, majd a 20. század elejétől kezdődően épült be a terület. Ekkor lett Marczibányi rétből Marczibányi tér, az István nélkül. Sok budapesti közterület nevében megfigyelhető jelenség, hogy amennyiben nagyon régen viseli már az adott nevet, akkor az egykori névadó keresztneve kikopott: mivel olyan sokáig emlegették pusztán a vezetéknév használatával a helyet a fővárosiak, hogy így vezették át azt a dokumentumokba. A Marczibányi tér 1972-ben nyerte el a ma is ismert arcát, amikor megépült itt az a művelődési központ, ami máig szolgálja a budapesti fiatalok „játékát és testgyakorlását", az eredeti elképzelés szellemében. Ezzel viszont be is épült a tér közepe, aminek így egyáltalán nincs tér formája: ma tulajdonképpen négy, a sarkokon egymásba kapcsolódó utcaszakaszt nevezünk Marczibányi térnek.

A Pesti mesék című cikksorozatunk korábbi részeit itt olvashatod!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.